Robert A. Heinlein 1966-os klasszikusa, A Hold börtönében végre magyarul is olvasható. A kérdés csak az, hogy milyen hatással van ránk most ez az űrkutatás lázában fogant regény?

A történet egyszerű: a Hold ugyanazt a funkciót látja el 2075-ben, amelyet Ausztrália kezdetben, vagyis egy büntetőtelepről van szó, amelyet az egykori elítéltek leszármazottjai laknak. A holdi társadalom elüt a földitől, elsősorban a demográfiai helyzet miatt. Ennek köszönhetően másféle családmodell alakult ki, melynek középpontjában a nők állnak. Ilyen famíliában él a főhős, Manual Garcia O’Kelly-Davis (Mannie) is, aki számítógéptechnikusként „kelti életre” Mike-ot, a Hold legintelligensebb komputerét.

Mannie önhibáján és akaratán kívül belesodródik egy forradalmi gyűlésbe, melynek következtében elkezdik szervezni a Hold felkelését a Föld ellen. Ebben hathatós segítsége lesz Mike, Bernardo de la Paz professzor, a rebellió éceszgébere és egy fiatal nő, Wyoming Knott. Így négyesben építik ki a forradalmi sejteket, majd elindulnak tárgyalni a Földre, hogy maguk mögé állítsák a földi közvéleményt.

Nos, 1966 óta rengeteg szél koptatta a regényt. Nézzünk meg néhányat!

Először is, a világpolitika. A hidegháború feszült légkörében, a vietnami háború kellős közepén járva jól megfigyelhető a szembenállás, a kettősség, ami 1990-ig meghatározó történetszervező elve volt a sci-finek. A Föld itt rossz, a Hold jó, de ez nem feleltethető meg tisztán a két világrendszer szereplőinek, különösen nincs szó az USA glorifikációjáról, sőt. A földi hatalmak közül egyedül Kínát ábrázolja valamennyire semleges szereplőként az író. Ez a kéthatalmi viszony valószínűleg a megjelenés idején sokkal erősebb hatást gyakorolt az olvasóra, jobban átélhetőbb volt.

A tudomány/technika változásai is megnyirbálták a regény háttérvilágát. A tíz a nyolcadikon bit memóriájú csodagép megmosolyogtató, amikor az ember éppen filmet néz a mondjuk 16 gigabájtos memóriakártyával fölszerelt mobiltelefonján. Viszont az is igaz, hogy Mike érdekes teremtmény. Tanúi lehetünk annak, hogyan lesz egyre bölcsebb, a gyermeki agyból igazi stratégává cseperedik.

A harmadik regényerodáló erő a science fiction irodalom változása. A Hold börtönében már az Új Hullám elindulása után jelent meg, és bizony az Aranykor írói fogásait tükrözve a campbelli esztétika jegyeit viseli. Igen, itt az ember a saját erejéből megküzd a zord, kietlen körülményekkel, és sikerrel telepedik le égi kísérőnkön. A főszereplő professzor – mert igazából ő mozgatja a szálakat, ő tervez el mindent előre – tanult, éles eszű tudósfigura. Találkozunk a régebbi sci-fik kedvenc jelenetével, a bizottság előtt monológgal is.

Ráadásul, ha mindez még nem volna elég, hogy archaikusnak tartsuk a művet, a tempója lassú, alig történik benne valami. A tényleges lázadásig oldalhegyeken kell átrágnunk magunkat, a sok-sok elmélkedés és szóbeli szervezkedés elnyomja a kozmikus csihipuhit, lassan csordogál az egész, végig nem gyűjt elegendő lendületet ahhoz, hogy úgy igazán lehengereljen bennünket.

A karakterek, ha nem is teljesen sablonosak, de nincs igazán mélységük: Manny kedvesen naiv, a professzor huncutul ravasz, a lány pedig vonzó, ahogy lennie kell. Sajnálatos etikai választásnak tűnik, hogy bár a holdiak nemes ügyért harcolnak, azonban ezt súlyos manipulációval teszik, ráadásul saját népüket is félrevezetve.

Mégis, ez a regény még ma is érdekes. Ennek első számú oka a stílus. Heinlein ügyesen szövi a mondatait, prózája nem unalmas. Ha nem is a leírások mestere, bőséggel kárpótol minket sok stilisztikai megoldása, például a társasági nyelvet imitáló dialógusai, a szöveg ügyesen váltogatott ritmusa.

A Hold börtönében másik erőssége a háttérvilág, a holdraszállás előtt elképzelt, extrapolált, meghódított égitest világa. Egy jól szervezett, de írott törvények nélkül is életképes társadalmat látunk, ahol szinte idilli a családi élet, szívósak az emberek és összetartók. Ideális terep a lázadáshoz.

A holdi emberek orosszal kevert nyelve egy másik klasszikust, a Gépnarancsot idézi fel. Heinlein rendkívül szellemesen vegyít egy majdnem kommunista utópiát a legkapitalistább felfogással. Nincs ingyen ebéd, se a Földnek, se a Holdnak – harsogja a regény, és optimistán mutatja be a libertáriánus gondolatot.
Egy-két apró részlet az, ami kérdéseket vet fel, például hogy miért lenne olcsóbb a Holdon termesztett búza a földinél, vagy hogy mi történt a súlytalanságban Manny karcsonkjával.

Elgondolkodtató kérdés, hogy a rendszerváltás előtt miért nem jelenhetett meg ez a regény. Azonban ha arra gondolunk, hogy a Hold nem akar több búzát szállítani a nagy testvérnek – ez elegendő ok lehetett az egyik legnagyobb hatású amerikai sci-fi regény, sőt író egykori hazai mellőzésére.

Különvélemény – Hackett ismertetője

További információk

  • A Locus magazin 1998-ban megszavaztatta olvasóival az 1990 előtti sci-fi regényeket. A toplista 2. helyén végzett A Hold börtönében.
  • 1966-ban Hugo-díjat nyert, 1967-ben Nebula-díjra jelölték, és elnyerte a libertáriánus sci-fi életműdíját is (Prometheus Awards Hall of Fame).

Link:

Elemzés a regény világáról

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 5 hozzászólás.

  1. noro szerint:

    Nem rossz könyv ez sem, de különösebben nagy hatással tulajdonképpen nem volt rám.

    Ui: Most már olyan Galaktika könyvekről is írjon valaki, amiket még nem olvastam 😛 Pl. érdemes-e megvenni a Valentine-folytatásokat, a Fagyos Édent, A szivárvány tövébent vagy az Elízium lányát?

  2. juhaszviktor szerint:

    Ha Valentine, a Majipoor krónikái a Valentine-könyvek sztorijától független történetek gyűjteménye, ami ötletesen és viszonylag hétköznapi szereplőkön keresztül (szó szerint) mutatja be Majipoor egyes korszakait és fontosabb jellegzetességeit (Álmok Királya, alakváltókkal vívott háborúk stb). Ha olvastad a Lord Valentine kastélyát, akkor rengeteg plusz infót ad a világról, de szerintem anélkül is érdekes.

  3. sfinsider szerint:

    noro: Igen, ez tényleg nem rossz könyv, de a hatása – erre céloztam több szempontból – nem olyan most, mint annak idején lehetett (volna).
    A szivárvány tövében eredeti mű, mind a koncepcióját, mind a főszereplőjét tekintve, érdemes vele kísérletet tenned.

  4. hackett szerint:

    Bár, én András utolsó mondatát kicsit vitatnám, nekem egyáltalán nem jött be. Az eleje zseniális, aztán valahogy szétesett az egész történet.
    Lesz majd valamikor, talán decemberben egy írás Vinge Fire upon the deep című szintén Hugo-díjas regényéről, ami viszont egy brilliáns távoli jövős sci-fi űropera, ha másért nem, már azért megéri a Szivárványt beszerezni, hogy az is megjelenhessen magyarul.:) Mert az komolyan egy lenyűgöző regény, van egy előzménye a Deepness in the sky, valamint Vinge most ír egy harmadik kötetet is. Kár, hogy nem a Fire upon the deep jelent meg elsőként magyarul.:(

  5. crei szerint:

    Ami az Elízium lányát illeti, nos én nem ajánlom különösebben. A három magyarul megjelent Elízium könyvből egyedül az Ajtó Óceánba volt az, amit végig bírtam olvasni, és tetszett is valamennyire.
    (Na jó a Génszimfóniát is elolvastam, de több energiát fektettem bele, mint amit visszakaptam… )
    Persze ízlések és pofonok.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon