Az Agave Könyvek legfrissebb antológiája ízig-vérig kortárs történeteket tartalmaz. Úgy értem, a témaválasztás, a bemutatott technológiák, a társadalmi problémák egyike sem rezonálna úgy, mintha mondjuk 10 éve születtek volna meg ezek az írások. De a megírás nehézsége is adott, hiszen a történetekhez hasonlókat nem most olvastunk először, inkább az aktualitásuk kúszott közelebb hozzánk. A kérdés ilyenkor mindig az, hogy sikerül-e valami pluszt hozzátenni az írók részéről, vagy a science fictiont állandóan fenyegető elsablonosodás dominál?Szerintem itt sikerült a mutatvány. A hat írás nem egyenletes színvonalú, legalábbis ami a problémafelvetést illeti, de alkotóik mind profik, és ez a végeredményen is meglátszik.
A kötet genezisénél az Amazon bábáskodott. Az általuk elindított Amazon Original Stories sorozat lényege, hogy első osztályú írók kiváló sci-fi történeteit gyűjtse egybe. A vezérlő elv pedig egy-egy technológiai áttörés következményének ábrázolása sztori formájában. (Ezért is a kötet eredeti címe csak annyi: Forward).
Ez volt a premissza, most röviden, spoiler nélkül a hat elbeszélésről:
Blake Crouch: Elhagyott part
A gyakori sortörések és gyors kalandok mestere ezúttal egy véletlenül valódi öntudatra ébredt mesterséges intelligencia történetével ajándékoz meg minket. Az elbeszélés legérdekesebb, okos vonása, hogy jól megelőlegezi az MI-k iránt várható heves érzelmeinket, miközben bemutatja a mesterséges és a természetes intelligencia gondolkodása közötti feszültséget munkahelyen belül és a magánéletben is.
N. K. Jemisin: Szükségbőr
Mivel ez a novella már megjelent magyarul, és írtam is róla, csak ismételni tudom magam: briliáns mese a felsőbbrendűségre épített társadalom kudarcáról.
Veronica Roth: Bárka
Számomra ez az antológia kakukktojása. Nincs benne extra technológiai töréspont, a felvázolt szituációval ezerszer találkoztunk már (halálos üstökös száguld a Föld felé, a kiválasztott kevesek elmenekülhetnek a bolygóról stb.), de olvasni viszont kellemes, mert nagyon rendben van stiláris szempontból. Csak ötletből jutott bele kevesebb.
Amor Towles: Érkezés a célhoz
A genetika egyik ígéreteként már megtervezhetjük születendő utódunk legfontosabb földi állomásait. A számomra ismeretlen szerző elbeszélése jó gondolatokat hoz be annak kapcsán, hogy a technológia fejlődésével vajon mi is fejlődünk-e, illetve az eleve elrendelés értelmezhető-e technológiai háttérrel.
Paul Tremblay: Az utolsó beszélgetés
Ma már igazi, vaskos sablon úgy kezdeni egy történetet, hogy valaki amnéziával küzdve egyedül ébred egy üres szobában. Tremblay azonban úrrá lesz a helyzeten, és a sztori végére egészen kétségbeejtő, rémisztő megfejtés várja a tisztelt olvasót.
Andy Weir: Véletlenértékek
Szerintem már a Marsi – Mentőexpedíció sikere is annak volt köszönhető, hogy az olvasók kiéheztek a hagyományosabb, a sci-fi régebbi esztétikájához (a legyőzhetetlen ember a világűrben) hasonló történetekre, nemcsak a számtalan kisebbség szemszögéből jól megírt, egyébként fontos művekkel szeretnének találkozni. A kötet zárásaként egy elbeszélésben találkozik az Ocean’s Eleven és a kvantummechanika világa. Könnyed és klasszikus SF ez is.
A Strahan– és Dozois-féle, világszínvonalú, tömény gyűjteményekkel szemben az Elhagyott part úgy hat, mint egy zsebkönyv. Ez a kötet pont azért jó, mert friss, szórakoztató és elgondolkodtató, és ezúttal kellőképen rövid is, de mégsem az SF tiktokosodásáról van szó.
Hozzászólások
[sfinsider további írásai]
