Két évtized legjobb science fiction kisregényei – áll az alcímben, és ez hat, kézműves lassúsággal és műgonddal kiválogatott, beválogatott kisregényt jelent. Még egy szóismétlés: válogatott. A néhai legendás szerkesztő hatfős csapata ugyanis sztárszerzőkből áll. A GABO Könyvkiadó a tavalyi elsőként kiadott kötet után ismét vaskos terjedelemben prezentálja a magyar olvasóknak az elitet. (Az oldalszámok halmozódása miatt az eredeti kiadásnak csak a fele fért el, a másik jövőre jön. De ha az is ilyen lesz, mint ez, akkor már egy olvasóra tutira számíthat.)
Legjobbak? Legjobbjai? Persze ez a szuperszubjektivitás esete. Dozois nem is rejti véka alá, hogy mennyire nehéz dolga volt a short listből a győzteseket kiemelnie. Az előszóban a folyamatról beszél, és ezúttal is izgalmas bepillantani a novellistának sem utolsó szerkesztő címektől zsongó fejébe.
A kisregény különös, szeretnivaló műfaj. Mintha csak az SF-re találták volna ki: terjedelme elég ahhoz, hogy a szerző rendesen felfessen egy idegen tájat, kort, miliőt, ötletet, újragondoljon egy témát, sablont, de a terjedelme miatt elég feszesen kell előadni az így megalkotott világban játszódó történetet. Az olvasó tehát mindenképp jól jár; az író meg szenvedhet, hogy nehogy a mai világra jellemző féltéglába torkolljon a meséje. A most magyarul megjelent A legjobbak legjobbjai 2. viszont nem lő mellé. Hat különleges, egymás világába nem belepiszkáló, különböző hátterű, tónusú sztorit kapunk.
A leltár:
Robert Silverberg: Hajózás Bizáncba (fordította: Horváth Norbert)
A science fiction egyik utolsó, történelmi korokat és barátságokat megélt mohikánja ötvenévesen jelentkezett ezzel a kisregénnyel, és be is gyűjtötte érte a Nebula-díjat.
A történet az 50. században játszódik, ahová 1984-ben élő new yorki főhősünk általa nem ismert okokból és mechanizmussal átkerül. A jövő társadalma az egyfajta transzhumánok és átmenetinek hívott hús-vér emberek közössége. Itt már nincsenek városok, csak azok, amelyeket a régi nagy metropolisok mintájára megépítenek. Szó nincs itt magasztos világfelfedezésről, okos tudósok közösségéről: a polgárok unatkozó, léha milliárdosokként keresik a partikat, új látványosságokra ácsingóznak.
Silverberg a rá jellemző alapos, hosszú és életteli mondatokkal eleveníti meg sci-fi bedekkerét, amelyben a 20. századi ember rádöbben arra, ki is ő maga. Klassz kis egzisztenciális válságot kapunk, miközben tényleg elindulunk Bizánc felé.
Ez egy olyan kisregény, amelyben jó megmerülni, azután elmerülni, és hagyni, hogy csendesen, de határozottan sodorjon ismeretlenebb vizek felé.
Walter Jon Williams: Feljövetel (fordította: Kőszeghy Anna)
Az itthon sajnos nem annyira ismert író Hugo- és Nebula-díjra jelölt kisregénye erős szimbolikájú történet a kommunikációra képtelen ember típusáról. Anthony egy idegen bolygón, idegen óceánban igyekszik kapcsolatba lépni a mélyben lakó egyedekkel, és ebben a Földről ideszállított cetek segítenek.
Egy igen jól felskiccelt karakter válláról nézzük végig, ahogy találkozik egy különleges nővel, aki megpróbálja kirángatni saját magára kényszerített zártságából. A kapcsolatfelvétel izgalmas, intellektuális feladat, és valójában az emberek közötti megértés és meg nem értés, a párkapcsolat lehetetlenségeit példázza. Ehhez természetesen szükség van egy valóban idegen lényre, akit meg is kapunk, hogy a tétek még magasabbak legyenek.
Joe Haldeman: A Hemingway-hamisítás (fordította: Roboz Gábor)
Hemingway és a multiverzum. Ebben a Hugo- és Nebula-díjas novellában a legmacsóbb író, a minimalista mondatok korai nagymesterének kézirata körül bonyolódik a történet. Hát persze, hogy az Örök háború írója megajándékoz minket álhemingwayes szövegbetétekkel! Ezen kívül a világvége is elérhető közelségbe kerül, vagyis ez egy ragyogó, irodalmi alapú, hard-ba átcsúszó science fiction.
Figyelem: ha elolvasod ezt a kisregényt, automatikusan nyúlik a kezed a polcodon az ott lévő Hemingway-köteted után (feltéve, ha tartasz ilyet, ami erősen ajánlott!), hogy az eredetivel megint találkozhass.
James Patrick Kelly: Kölyök úr (fordította: Pétersz Tamás)
Tudom, hogy bennem van a hiba. Az író mindent beleadott a 2096-ban játszódó történetébe: genetikailag módosított emberek, a főhős anyja egy óriási szobor, egyik barátja dinoszaurusz formájában él, őrült, destruktív partik, sehova sem tartó szórakozás. Kelly jól ír, de nekem ez most sok volt, viszont tetszett a vége.
Nancy Kress: Koldusok Spanyolországban (fordította: Hári Katalin)
Ahogy közeledünk a kötet végéhez, felforrósodik a levegő: jön a két nagyágyú. A tüneményes Nancy Kress olyan világot mutat be, ahol a génszerkesztés ígérete a személyre (szülői kívánságra) szabott gyerek. A legújabb lehetőség azonban olyan emberek megalkotása, akiknek sohasem lesz szükségük alvásra. Az egyébként tanítanivalóan kiváló című kisregény alaposan körüljárja az álmatlanok és a normál polgárok együttélésének nehézségeit, belekódolt, szinte feloldhatatlan konfliktusát, egyfajta X-Men-szerű hangulatot bemutatva.
Az 1991-es, Hugo- és Nebula-díjas kisregényből két év múlva Hugo- és Nebula-díjra jelölt regény született.
Michael Swanwick: Grifftojás (fordította: Márton Zsófia)
Hát nem megmondtam, hogy Swanwick a fantasztikus kispróza állócsillaga? A Grifftojás végre áttörte a Holdon játszódó science fictionök iránti közömbösségemet. Ez a tökunalmas égitest Swanwick keze alatt egy élő, lüktető világgá vált, ahol bányászat, háború, egyéni és közösségi érdekek, plusz egy világrengető technológia fejlesztése keveredik egy erős karakterű főhős sorsával. Minderre simán mondhatjuk, hogy oké, de mások is írtak már hasonlókat, régebben és újabban is. De írónk mindezt a rá jellemző gazdaságossággal prezentálja, és úgy érezzük, minden a helyén van, nem locsog a szöveg. A vége pedig – ehhez Swanwick nagyon ért – lezárja az eddigieket és egy új történetet indít el a főhős számára megváltozott világban.
Érdekes, hogy az 1985-1991. között írt hat kisregény egyike nem öregedett meg. Üdítő olvasni, és egyben érdekes, hogy például a gén- és testmódosítás ennyire foglalkoztatta őket már akkor is. Egy válogatásnál fontos a sokszínűség, és itt ezt is megtaláljuk. A Föld-idegen bolygó-multiverzum-Föld-Hold útvonalon szívesen utazunk a hat íróval, és alig várjuk, hogy jövőre újra felszállhassunk a többek közt Le Guin, Egan, Pohl kormányozta történetekre.
Hozzászólások
[sfinsider további írásai]
