Semmilyen. Egy szóban összefoglalva így lehet leírni az új X-men filmet. Nincs igazi lendülete és nincsenek igazán emlékezetes részei sem. Nyugodtan mondhatnánk, hogy lapozzunk mindannyian, nincs itt semmi látnivaló…

…pedig egyébként nem egy borzadályról beszélünk, mint amilyen A fantasztikus négyes, a Venom vagy Az Igazság Ligája volt. Egyszer sem akarjuk igazán a falat kaparni – bár azért néha el kellett fojtanom egy hitetlenkedő horkantást –, egyszerűen csak ott van. Kicsit olyan, mintha valaki whisky/pálinka/vodka/tequila/(csak tudjátok folytatni a sort) helyett bubimentes vizet öntene a poharunkba. Elvagyunk vele, de talán elvárhatnánk, hogy legalább egy kicsit üssön.

Pedig az ember szeretné egy kicsit védelmébe venni a filmet. Itt van első rendezőnk, Simon Kinberg, aki ezzel az alkotással szeretné jóvátenni Az ellenállás végét. Ehhez képest marketing szempontból amit el lehetett cseszni, azt elcseszték. Kétszer is eltolták a premiert. Nem kis részét újraforgatták. Az előzetes csak azután jött ki, hogy valaki feltette a kalózverziót. Már hivatalosan kikérték Kevin Feige, a Marvel honchójának a véleményét – mit véleményét, áldását –, sőt, olyan dolgokat is elspoilereztek, amik pedig nagyobbat üthettek volna, ha a filmben találkozunk először velük. Csak azért, hogy lecsillapítsák a kedélyeket. Az sem használt, hogy a Marvel Moziverzum rajongói közül sokan akkor is a film bukásáért szurkoltak, amikor már egyértelművé vált, hogy a jogok visszakerültek.

És ha már itt tartunk, van olyan erénye a filmnek, amit Marvel Moziverzumban sosem kapunk. Mert én őszintén nem kedveltem igazán sosem az X-men űropera vonulatát, de ha már idegen fenyegetés – és főleg, kilencvenes évek –, akkor az ellenfél igenis legyen misztikus, rejtélyes és földöntúli. Ez néhány jelenetben nagyon ott van – hogy az azt követőkben az ellenfél majdnem ugyanolyan tápos gyalogsereggé váljon, mint bármelyik Marvel filmben. Tudom, azok a filmek képregényhűek, de egy idő után nagyon kevés az, hogy földönkívüli ellenfeleknek hupikék emberkéket kapunk. Annyira, hogy az ember lassan már az űrfelhő Galactuson is túlteszi magát.

Emellett azért akadnak jobb pillanatai. Michael Fassbendert úgy, ahogy átemelném a Marvel Moziverzumba, mert ő még akkor is képes feszültséget vinni a jelenetbe, ha a forgatókönyv nem támogatja. Mindig is Magneto volt az X-men filmek egyik ütőkártyája Logan mellett, ha az egyikük hiányzott, a másikuk jelen volt, és meglehet, hogy agyonhasználták őket, de minden egyes filmben volt pár jelenet, ami ezt maximálisan indokolta.

Nicholas Hoult is szépen odateszi magát – holott a vadállati alakja itt már inkább egy kecskére emlékeztet, mint bármilyen ragadozóra –, Fassbender mellett ő viszi a prímet. Nagyon szeretem James McAvoyt és Jennifer Lawrence-t, de itt ők inkább az elvártat hozzák. Ez főleg Mystique-nél fájó, aki ugyan – a kék alakját leszámítva – erősebb, mint az Apokalipszisben volt, de Az elsőkben ő volt a legszeretetreméltóbb és legerőteljesebb az összes színész közül. Viszont azt nem akarom elhinni, hogy Árnyékot és Ororót ne lehetett volna néhány mondattal érdekessé, valamilyenné tenni. Már a marveles tréfarépát sem hiányoltam volna, csak tényleg, egy olyan mondatot kapjanak, ami karaktert ad nekik. És akkor Küklopszról nem is beszéltem… mert nincs mit.

Ugyanakkor Hans Zimmer teljesen korrekt aláfestő zenét hozott össze, noha, mint annyi minden ebben a filmben, ez sem emlékezetes, inkább csak rendben van. És nem egy kép kifejezetten szép és eltalált lett. De ezek keveset érnek, ha a dramaturgia csak csínján támogatja meg az egészet. Emellett minden korábbi filmben volt valami ötletes és új. Emlékszünk Árnyék támadására? Higanyszál pentagoni akciójára? Sebastian Shaw erőfitogtatásaira? Az Őrrobotokra? A gyerek Magnetóra? Még az olyanokra is, mint Kitty Pryde és Bulldózer versenyfutása vagy az Apokalipszis nyitójelenete?

Itt egy ilyen sincs. Amikor felmennek a világűrbe, nos, akkor fent vannak. És? És, hát, izé, ennyi. Igen, tudom, a fél Marvel Moziverzum fent volt az űrben, de én most nem egy űroperáról beszélek, hanem a valódi közegről. És pont az ilyen kihagyott ziccerek azok, amik miatt a film végig alva jár, holott Kinbergen látszik, hogy vért izzadva próbálja elkerülni Az ellenállás vége hibáit. És ezt olykor intelligensen teszi. De Singer érzékenyebb és kreatívabb volt, Vaughn lendületesebb és elsöprőbb, és bezony, még Ratner is tapasztaltabb és lelkesebb.

És ha már a fent említett hitetlenkedő horkantás, Az ellenállás vége bármelyik ZS-kategóriás mutánsa jobb volt Magneto két csatlósánál – Vörös Lótusz húsz éve is gáz lett volna, Selene meg egy sorozatba is kevés, a többi genoshai meg aztán ennyi erővel akár emberek is lehetnének, sőt, a Genosha szó se hangzik el –, Jessica Chastain karakterének a neve pedig… nem, azzal mindenkinek magának kell szembesülnie. De nem baj, mert a franchise visszakerült a Marvelhez, ahol a legjobb kez…

…egy pillanat. A Marvel nem olyan rég indította újra az X-ment, ami akkora egy borzadály lett, hogy ahhoz képest ez a film teljesen rendben van. Ha jobban belegondolok, tizenöt éve nem igazán tett le a kiadó értékelhető X-men képregényt az asztalra, tisztelet az egy kézen megszámolható kivételnek. Ami pedig a filmeket illeti… hát, a Marvel Kapitány csak leheletnyivel lett értékelhetőbb a Sötét Főnixnél, viszont nem kellett a saját lábán megállnia, mert hát a címszereplő az utolsó Bosszúállókban szerepelt vagy öt percet, amely során nem sok vizet zavart.

Szóval, mocskosul nem érdekel jelenleg, mi lesz most az X-mennel a Marvel stúdió égisze alatt, de ez egy másik cikket érdemel. Ettől ez még egy felejthető film, talán felejthetőbb, mint hibája ellenére bármelyik eddigi alkotás. Mindegy is. Ha a harmadik filmre nem lép le Singer, hogy Supermant rendezzen, talán kaphattunk volna egy intelligens, emlékezetes Főnix filmet. De az a hajó elúszott.

Ettől függetlenül hálás vagyok a jobban sikerült X-men filmeknek – az eredeti és előzmény első két része –, amiért mindegyikben volt valami, ami előrébb mutatott, ami többé tette őket eszképista időtöltéseknél, konzervatív nosztalgiabombáknál, amivé a zsáner számos képviselője vált, minőségtől függetlenül.

Véget ért egy hosszú korszak. Jobban is véget érhetett volna. Ez van. Talán tényleg ideje egy kicsit pihentetni a mutánsokat. De ha esetleg életemben nem kapok új mutánsos filmet, köszönöm akkor is jól vagyok.

Hozzászólások

hozzászólás

post_author >1) { echo "
["; echo the_author_posts_link(); echo " további írásai]"; } else { print '
A cikk írója nem adta meg az LFG.HU-s azonosítóját (vagy nincs neki).'; } ?>
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Eddig 7 hozzászólás.

  1. ice99 szerint:

    Megfáradtak ezek a szuperemberes filmek. Hála istennek… 🙂 Nekem már elegem van belőlük, szeretnék valódi sci-fit nézni.

  2. solymosgyu szerint:

    Ezt már bemutatták?

  3. e(x) szerint:

    Mely X-men filmeket tartjátok a legjobbaknak? Deadpoolon kívül az Eljövendő múlt napjait és az Elsők-et láttam, azok, főképp a hangulatos múltidézés és a „larger than life” főellenség hiánya miatt tetszettek.

  4. Ice99 szerint:

    Az első rész emlékezetes volt. A moziban láttam először a trailerét és odavert rendesen. Akkor még a téma is új volt, ütős, friss. Mára megfárad, unalmas cgi mozivá vált.

  5. Archnihil szerint:

    Az újak közül nekem is Az eljövendő múlt napjai, Az elsők, a Deadpoolok és a Logan tetszik. A régi közül is az első kettő. A legelső X-mennek még van pár gyerek betegsége, de emellett rengeteg érzékeny, intelligens pillanata is (Logan és Vadóc, valamint Xavier és Magneto között). 🙂

    Érdekes egyébként, mert a sci-fi univerzumok is tele vannak szuperemberekkel, csak más megközelítésből – az X-menben az tetszett, hogy jobb pillanataiban ezekhez áll közelebb, ahol nem – vagy nem csupán – egy szupergonosz-szuperhős leosztású világot kapunk, hanem ezt árnyalja a két faj konfliktusa.

    A szuperhősfilmekkel az a baj, hogy manapság évi nyolcat kapunk belőlük, így nem nehéz megcsömörülni tőlük. Nálam 2014-ben csúcsosodott a zsáner, amikor négyből három jót/szerethetőt kaptunk, azóta arányaiban csak rosszabb a helyzet.

  6. Naraku szerint:

    Nekem ezek még képregény formátumban, német nyelven és talán rajzfilmen jöttek be, de a második Venom után úgy döntöttem, hanyagolom a témát. Még a vox-ban közölt cikk is hangulatosabb és eltaláltabb volt, félrevezető ám remek képekkel.

  7. solymosgyu szerint:

    Ez igy nem helytálló. Jobb volt mint a bosszuállók végjáték. tetszett.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon