SFmag

Kedves R. J. Pineiro, olvastam sci-fi thrillerét, az Űrugrást, amelyet a magyar kiadó, a TWISTER MEDIA jóvoltából tehettem meg. Ők is biztosan találkoztak a regényéről szóló ismertetőkkel, ajánlásokkal, magam is így figyeltem fel a regényre.

Nos, azt kell mondanom, hogy inkább pozitív élményt nyújtott a története, de tudja, mi, magyarok szeretünk ám panaszkodni, úgyhogy én sem rejtem véka alá a negatívumokat.

Pineiro úr, először is hadd gratuláljak ahhoz, hogy egy olvasható, pörgős, egyáltalán nem unalmas regényt hozott össze. Nem akartam egyszer sem abbahagyni. Nem ért el a nyögvenyeléses szindróma, és bár ahogy egyre közeledtem a végkifejlethez, előjöttek a gyerekbetegségek is, mégis, a kezdeti lendület elég volt, hogy kitartsak.

Ön igazán érti, hogy a legjobb az, ha a regény ötletét egy-két mondattal el lehet adni. Az Űrugrásé így szól: Jack Taylor, az egykori kommandós egy orbitális platformról, hatvankét mérföld magasságból ugrik, hogy a NASA egy új ruháját tesztelje – de nem a mi világunkban ér földet, hanem egy olyanban, amelyben már öt éve meghalt.

Ez tökéletes csali, már elsőre tudtam, hogy el akarom olvasni. Nem is csalódtam: a két szálon, a mi világunkban és a másikon párhuzamosan zajló történet szinte rohan, együtt izgulunk egyrészt a férje után nyomozó feleséggel és a nyomában loholó katonasággal és kommandósokkal (mert hogy köszönettel vettem az elhallgatott katonai beavatkozást) és az alternatív valóságban, ahol például Kuba nem kommunista ország, hanem vonzó turisztikai célpont az amerikaiak számára. A technoblabla, a science fiction ötlet, maradjunk annyiban, hogy hihető, és ez a legfontosabb. A szereplők közül Angela talán kicsit sablonosan hozza a gótikus, kemény, de matekzseni csaj hihetetlen portréját, de van súlya a személyiségének.

És hangsúlyozom: csak úgy faltam a lapokat! Nyomozás, üldözés, akció, tudományos koncepcióalkotás. Remek mix.

De Pineiro úr, nem hallgathatom el a hiányosságokat sem. Ugye megengedi, hogy idecitáljam ezeket?

Nos, a regény főhőse, Jack Taylornak nemcsak a neve, de a jelleme is kiszámíthatóan unalmas. Miért olyan, mint Schwarzenegger a legszebb éveiben? Egy idő után nincs miért izgulni, hiszen a mi Jackünk legyőzhetetlen, elkaphatatlan, kemény, mint Greg Egan digitális hőse. Ez azért apasztja a lelkesedést. (Tudom, ön az akciódús kalandregények felől érkezett most a sci-fihez, de mégis.)

A második ellenérzésem a regény nyelvezetére irányul – hát miért nem lehet egy kicsit színesebben írni? Oké, nem lehet mindenki Chabon, de a dőlt betűvel írom a szereplőm feszült gondolatait egy kicsit klisés megoldás, nem beszélve arról a technikáról, amikor alig valamicske szó kerül a drámai hatás kedvéért egy külön bekezdésbe, például:

Ez.

Mivel a két sztoriszál egyre sebesebben váltogatja egymást, néha nehéz követni, hogy épp melyik világban járunk. De mindezeket bevallva azért mégiscsak jó volt olvasni: egy messze nem tökéletes, de kitűnő olvasási élményt nyújtó sci-fi thriller az Űrugrás.

Kedves Pineiro, külön gratulálok ahhoz, hogy a regényéből tévésorozat készül. Csak arra ügyeljen, nehogy Tom Cruise vagy Vin Diesel vagy Dwayne Johnson művész urak egyike kapja a főszerepet és Angeláét Noomi Rapace, mert akkor elsikkad a science fiction szál – amit a magam zsánerkedvelő részéről szomorúan konstatálnék.

Őszinte híve: sfinsider.

Utóirat: a magyar fordítója lábjegyzetes okoskodásokban tette helyre néhány tévedését, és próbált megakasztani olvasás közben, ugye nem haragszik ezért?

Hozzászólások

hozzászólás