Az Ad Astra Kiadó jóvoltából megjelent az ausztrál Greg Egan elképesztő, a science fiction irodalom történetében is egyedülálló regénye, a Diaszpóra. Ennek apropóján újra elolvashatjátok róla az angol nyelvű eredeti alapján íródott ismertetőt.

A cikk címe ízléstelen túlzás – vélhetik sokan, már akik a „hard science fiction” kifejezés ellenére továbbolvassák ezt az írást. Mert ugyan hogyan lehetne egy regényt hátborzongató magabiztossággal a trónra emelni? Hiszen sok-sok hard SF íródott már és jelenik meg napjainkban is, ráadásul köztük nem egy elsőrangú regény.

Mégis, a recenzens nem tud eltekinteni Greg Egan negyedik sci-fi regényének, az 1997-ben megjelent Diaszpórának a rá tett hatásáról: lenyűgözte az a szellemi teljesítmény, amellyel e könyv megíródott, megdöbbentette az ötletek ilyen sűrűségű kavalkádja, és imponált a regény egyedisége. A Diaszpóra egzotikusabb, mint Robert L. Forward neutroncsillagon élő lényei a Dragon’s Eggben, és különcebb fejlődést vázol fel, mint amit Olaf Stapledon Az első és utolsó emberekében olvashatunk, és lepipálja Hal Clement egzotikus látomását, Az elveszett rakétát is.

Greg Egan regénye 2975-ben indul. Az emberiség döntő része, az úgynevezett introdus során már a huszonegyedik század vége felé digitalizálta tudatát-személyiségét, és virtuális városokba költözött, fizikai teste és léte megszűnt. Az informatikai hardver és szoftver fejlődésének köszönhetően ezekben a poliszokban élik nagyon is nyüzsgő életüket e kései emberpalánták. Maradtak ugyan még a Földön úgynevezett húsvérek, de szegényes kolóniáik, a huszadik századi vidéki embereire jellemző életmódjuk össze nem mérhető a poliszokban tevékenykedő elmék izgalmas mindennapjaival, ahol a tanulás, a kísérletezés, a felfedezés, a szellemi kaland a természetes közeg.

A Diaszpóra története egy ilyen helyen, kétszáz méterrel a szibériai tundra felszíne alatt található Konishi poliszban kezdődik. Bár a polgárok tetszőleges neműek lehetnek, és mindenféle kombinációban létrehozhatnak utódot, mégis, időről időre a szoftver is „megszül” egy-egy digitális árvát. A regény elején tanúi lehetünk a megkapó részletességgel világra jövő Yatimának, aki az Egan által részletesen megálmodott szabályok szerint ébred öntudatra, tanul, barátkozik és fedezi fel a körülötte lévő virtuális és igazi világot. Egyszóval környezete teljes jogú és képességű részesévé válik.

Egy év múlva, a Holdon berendezett egyik obszervatóriumban azután különös dologra lesz figyelmes egy embertestű robotba telepített gleizner: a gravitációs hullámdetektor szerint a csaknem száz fényévnyi távolságra lévő Lacerta G-1 neutroncsillag megbolondult, és minden józan tény ellenére váratlanul olyan gammasugárzást lök ki magából, amely négy napon belül tönkreteszi a földi bioszférát, lehetetlenné téve, hogy a homo sapiens a hagyományos formájában fennmaradjon.

Meg is történik a katasztrófa: az élővilágnak befellegzik (ózonlyuk tropa, elképesztő mennyiségű savas eső kíséretében). Yatimáék egy végső, kétségbeesett akció keretében még egy előlük tudatosan elzárkózó atlantai emberi közösségből megmentik Orlando Venettit, akinek a fia később fontos szerepet kap. (Maga a megmentés az Introdus nevű eljárásból, a biológiai lény nanotechnológiával történő digitalizálásából áll. Hátborzongató, mégis realista jelenet ez.)

A váratlan és hihetetlen csillagászati esemény nyomán néhány polisz interstelláris járműveket épít, amelyben polgáraik digitális klónjai élnek és kutatnak, míg az “eredeti” digitális személyiségük a poliszokban éli tovább életét. Az otthon maradt és a felfedezőúton lévő klónok persze gyakran szinkronizálják tudásukat, ahogy ma azt mi tesszük például az asztali gépek és a mobiltelefonok között…

A poliszlakókat mélyen megrázza az Univerzum eme kiszámíthatatlan jelensége és a húsvér emberek, az egész bioszféra elvesztése. Feltett szándékuk, hogy kiderítsék: mi okozta a neutroncsillag semmivel sem magyarázható kitörését, hogy megelőzhessenek egy újabb, előre nem látható katasztrófát.

Közben az egyik ilyen csillagközi poliszban tesztelni kezdenek egy óriás részecskegyorsítót. A kísérletek azzal kecsegtetnek, hogy sikerül féreglyukakat létrehozni a téridőben, de kudarcba fulladnak a próbálkozások.

4309-ben az egyik űrjáró diaszpóraközösség viszont furcsa életet talál az Orpheus nevű bolygón. A különös entitással ráadásul egy kódolt üzenetet is megfejtenek. Ebből a polisz lakosai megtudják: olyan kozmikus esemény vár rájuk a közeljövőben, amely az emberiség leszármazottait, a digitális biztonságban élő egyedeket is a biztos pusztulással fenyegeti.

De hova menjenek? Úgy tűnik, ebben az univerzumban nincs számukra menedék. Ebben az univerzumban – hamarosan ugyanis megdöbbentő átjárót találnak a makroszférának nevezett világokba. Úgy tűnik, hogy a transzmutálónak elnevezett lények hívogatják őket: kövessetek…

…és ők, az atlantai megmentett fia, Paolo Venetti és Yatima vezetésével utánuk is mennek az ismeretlen világba.

Ez a hevenyészett sztorizanza nem adja vissza mindazt a rejtélyt, érdekességet, izgalmat, amit Greg Egan regénye tartogat. Igaz, sokat kér cserébe: számítástechnikai, kozmológiai, matematikai, biológiai és fizikai ismereteket. E sorok írója egyáltalán nem állítja azt, hogy mindent felfogott volna e gazdag szövegből és spekulációból, sőt! De bizton állíthatom: enélkül is átélhetjük a csodát.

Az ausztrál szerző nem az a fajta író, aki az olvasó kezét fogva, állandóan meg-megállva, hátrafordulva és lassan magyarázgatja a történéseket. Ez egy vad utazás. Legtöbbször Egannek csak a hátát, olykor a sziluettjét, vagy tán még azt sem látjuk; de követjük.

Megéri: vele együtt újra azok a kamaszok lehetünk, akik valamikor beleszerettünk a science fiction képzelőerejébe, a nagy távolságokba, a roppant időtávokba, a szédítő, a létezés alapjait kockára tévő kalandokba.

Őszintén hozzá kell tenni: itt aztán senki ne számítson kicsiszolt mondatokra, folyékonyan áradó prózára, ravaszul elhelyezett, találó szimbólumokra, gazdagon árnyalt karakterekre és poénos párbeszédekre. (Bár a részeket megelőző mesélés azért jó megoldás.)

A Diaszpóra mérnöki pontossággal megírt – mit megírt, inkább: kiszámított és egyenletekben levezetett – regény. A hard science fiction csodája, a maga precízen kitalált tudományos elméleteivel, virtuálisan is esendő és megkapóan emberi hőseivel, akik visszhangozzák az Asimovok, Clarke-ok óta megismert (aranykori) szentenciát: az ember előtt nincs lehetetlen.

További érdekességek:

  • A regény egy részlete (Orphanogenesis) megjelent a brit Interzonemagazin 1997 szeptemberi számában.
  • A Diaszpóra görög, német, olasz és japán nyelven is megjelent.
  • A regény Spanyolországban és Japánban díjat nyert, mint az adott év legjobb külföldi sci-fi regénye.
  • Az író honlapján mazochisták és szakmabeliek megtalálhatják a regényhez kapcsolódó elméletek számítási modelljeit.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 2 hozzászólás érkezett.

  1. orka szerint:

    A regény egészen lenyűgöző szellemi teljesítmény.

    (A magyar kiadásból nekem hiányzik a tartalomjegyzék: húsz fejezet, mindegyiknek van alcíme is, szerintem indokolt lett volna.
    Másik, hogy a 287. oldalon van egy szedési hiba, a sorozat helyesen: -++-+-+++-+-+-++++-+-+-+-+++++…, de ez az olvasmányélményt aligha befolyásolja :-) .)

  2. hanna szerint:

    @orka: Nehéz korrektori feladat! :D
    (A tartalomjegyzék hiányáért elnézést, nem akartunk még egy negyed ívet beletenni a végére, mert mással nem tudtuk volna feltölteni a plusz oldalakat)

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon