A Metropolis Media kiadónak a kanadai Robert J. Sawyer az egyik zászlóshajójának számít – a szintén kanadai Robert Charles Wilson mellett –, és legutóbbi, nagy közönség- és kritikai sikernek számító trilógiáját csupán pár év késéssel adták ki idehaza. A WWW trilógia egy, az interneten spontán létrejövő mesterséges intelligencia és egy tizenhat éves, vakságából egy protézissel kigyógyított lány története, melynek utolsó kötete a magyar keresztségben a Végzet címet kapta (eredetiben a sokkal jobban passzoló Wonder szerepel).
Az előzményekben öntudatra kelt Nettudatot az amerikai kormányzat megpróbálta elpusztítani, de szerencsére sikertelenül jártak. Most az MI és segítői, Caitlin Decter, szülei és pár barátjuk megpróbálják megakadályozni egy újabb támadás bekövetkezését. Ennek pedig legjobb módjának azt találják, ha igyekeznek meggyőzni a támadóikat, Nettudat nem akar ártani az emberiségnek, sőt, igyekszik minél jobbá tenni a világot. Ezt először csak szavakkal, majd egyre több tettel támasztja alá. De egy, a hadsereg kötelékébe tartozó MI-szakértő olyannyira meg van győződve Nettudat veszélyességétől, hogy a saját útjait járva igyekszik elpusztítani a lényt. Mindeközben pedig a Nettudat létrejöttéért áttételesen felelős kínai kormány is valami olyan lépésre készül, ami végzetes lehet a nemrég öntudatra ébredt entitás számára.
Mindeközben pedig Caitlin megpróbál beilleszkedni a kortársai világába.
A zárókötetről nagy vonalakban ugyanaz mondható el, mint a korábbiakról: igyekszik átadni valamilyen szintű tudásanyagot, de semmiben nem mélyed el olyannyira, hogy ne értse meg az, aki nem érdeklődik a számítástechnika vagy az ENSZ története iránt. Az a fajta sci-fi, ami nem lép nagyon előre a jövőben – ez néha vicces dolgokat eredményez – és nem is nagyon engedi szabadon a fantáziát. Sőt, sajnos összességében ebben a részben jön ki az, hogy a történet nem képes izgalmassá válni. Amikor a renegát MI-szakértő bekerül a képbe, akkor az egész trilógiára jellemző sablonosság már-már kiböki az oldalakat, ahova a szöveget nyomták.
Nem elég, hogy a politikusok olyanok, amilyennek a politikusokat képzeljük, a szakértők szakértenek, a hekkerek beképzelt számítógépmágusok, a riporterek előítéletes, manipulatív idióták, és így tovább és így tovább, de még ez a szereplő sem képes elszakadni az olcsó tévésorozatokból ismerős, unalmas sablonoktól. Ahhoz képest, hogy a regény a jelenünk után egy perccel játszódik, kifejezetten irreális. Ezt tovább erősíti az, hogy ez egy igazi hurráoptimista könyv, ahol a jók igenis megkapják, amit megérdemelnek, a világ pedig végül tényleg sokkal jobb hellyé válik. Ezzel igazából nem is lenne baj, csak hát nehezen képzeljük el a mi világunkról, hogy így történnek benne a dolgok, pláne hogy ilyen zökkenőmentes legyen a Nagy Terv, amit az MI kitervel.
Mindezektől eltekintve a regény kellemes délutáni olvasmány, bár egyeseket untathat a főszereplő lány „serdülő” életének mozzanatai, amelyek valószínűleg azt a célt szolgálják, hogy közelebb hozzák a történetet a mindennapokhoz. Azonban akik könnyed olvasmányt keresnek, azok az egész WWW-trilógiát élvezni fogják. Végre kerek lesz Hobó, a majomhibrid története és megtudjuk, mi is volt a célja a szerzőnek a kínai lázadó bloggerrel. Sawyer több érdekes kérdést is érint, és kifejezetten logikusan próbálja végigvinni, milyen változásokat eredményezhet egy mesterséges intelligencia megjelenése a világhálón. A Végzettel teljessé váló sorozat nem fogja megújítani a zsánert, de azoknak, akik esetleg most ismerkednek a sci-fivel és nem akarnak egyből fejest ugrani a technológiai szingularitásba és a csillagok világába, azok nyugodt szívvel kézbe vehetik Sawyer regényeit.
Hasznos információk:
Jelen regény eredeti nyelven 2011-ben jelent meg. A sorozat korábbi kötetei a Világtalan (Wake) és a Vigyázók (Watch).
Hozzászólások
[_acelpatkany_ további írásai]
Olvastam. Az első rész ígéretesen indult, a második gyengébb lett, a harmadikban kifulladt, a végét meg elcseszte. Egy valódi Nettudat először az USA fölött venné át az irányítást, nem Kínában kezdené. És kizárt, hogy utána évmilliárdokig fennmaradjon az emberiséggel együtt. Max 50-100 év lehet jó esetben az élettartama, aztán elavul és szemétre kerül az egész internettel és elektronikai iparral együtt. Félelmetes, hogy egy sci-fi író ennyire szegényes távlatokban gondolkodjon a jövőről.