Dan Wells a Fumax kiadó jóvoltából eléggé pörög itthon, a Nem vagyok sorozatgyilkos és a Partials is igazi frissességet hozott a fiatalabb olvasóknak szánt könyvesbolti blokk néha igencsak megfáradt zegzugába. A második sorozatgyilkos-könyv megjelenése tehát elkerülhetetlen volt, és reményeim szerint a harmadik is bevágódik előbb-utóbb. A második címe: Szörnyeteg úr.
John Cleaver, az antiszociális viselkedészavarral diagnosztizált tinédzser egy évvel az első rész borzalmai után még mindig ugyanabban a kisvárosban él, és még mindig próbálja elfojtani a többiek feldarabolására indíttatott impulzusait. Újabb gyilkos csap le, s csap le megint, és John úgy érzi, neki kell megállítania. A századik oldal környékén két kezemben lebillent a könyv, míg a szemöldököm magasba szökkent, hogy-a-hogy most tényleg?
Egyrészt, az a száz oldal a relatív időérzékelésem szerint négy másodperc alatt pörgött el, amiért pacsi Dan Wellsnek, másrészt viszont… ez egy megint-könyv. Olyasmi folytatás, mint a Harry Potter második része, vagy épp Macauley Culkin new yorki kalandjai… ha tetszett az első (ha igazán tetszett az első!), lenyeled még egyszer, és jó üzletnek tűnik. Mint amikor egy szelet dobostorta után megkocogtatjuk villánkkal a tányért, kiteszik a második szeletet, és azt is jóízűen fogyasztjuk. Nincs ebben a formulában semmi rossz.
Csakhogy, ha realisztikusan akarjuk kiértékelni a folytatást, be kell látnunk, hogy a case-of-the-week formula pont a tv-sorozatok aranyreneszánsza miatt értékét veszti az irodalomban. Dan Wells ugyan emelte a tétet, és mélyebb karaktertanulmányt mutatott be (bejött egy kis tiniszerelem), mégis, a végeredmény egy „küldetéscsomag” az első könyvhöz. Így már a könyv szigorú ár-érték aránya romlik. Persze, már nem ér annyit Poirot és Adrian Mole sokadik színre lépése sem, tegyük hozzá, és a befejezés már egy nagyobb történetet sejtet, szóval… ki tudja.
Ha tehát valaki nem ilyen matematikai gondolkodású, és tetszett neki az első könyv, azt javaslom, egy percig ne tétovázzon azon, hogy ezt is feldobja-e a polcra. Megismerjük a démon-mitológia hátterének új részleteit, és emellett példátlanul olvasmányos, feszes és fordulatos könyv. Punktum. Megéri még így is. Ha valaki el bír olvasni tíz Agatha Christie-könyvet, el fog bírni tíz Dan Wells könyvvel is. Annyi caveat csak még, hogy bár a fülszövegnek igaza van abban, hogy önállóan is élvezhető a könyv, lelövi az előző rész fordulatait. Ezen kívül… mind az írót, mind a kiadót köszöntöm a megbízhatóság és a minőség zsánerirodalmi piroslistáján.
Hozzászólások
[fbdbh további írásai]
