Valami nagyon nagy baj lehet az óceán túloldalán. A jelenlegi, még egyedüli világhatalom jövője sötét, legalábbis az ottani szerzők jelentős része borús képeket fest az USA kilátásairól. Az írók hol lassú és megállíthatatlan lecsúszást jósolnak, hol pedig disztópikus, a rendet vaskézzel fenntartó orwelli államalakulatot. A komikus-rendező Albert Brooks első regénye, az USA-ban idén megjelent 2030: The Real Story of What Happens to America (a cikk hátralévő részében: 2030) mégis sokkal jobb könyv az átlagnál, és a végén felcsillantja a lehetőséget: talán van kiút a szuperhatalom számára. (Magyarul még nem jelent meg.)

A 2030-ban Amerika végzetét nem a marslakók, nem a tengerből / mélyből / idegen dimenzióból felbukkanó félelmetes lények okozzák. Ennél sokkal prózaibb ok miatt tántorog az USA a szakadék szélén: 2014-ben dr. Sam Mueller feltalálja a rák elleni vakcinát. Ennek következtében kevesebb ember hal meg, és sokkal több lesz az idős, mint az aktív, dolgozó fiatal. Így 2030-ra a társadalombiztosítás gyakorlatilag a tönk szélére jut. A kórházi kezelés irreálisan drága lesz, a fiatalok – lemondva saját jövőjükről, személyes gyarapodásukról – kénytelenek szüleik időskori kiadásait fedezni, a legtöbbször kölcsönökből. Ez a helyzet persze generációs ellentétekhez vezet.

A regény több szálon futó cselekményének legfontosabb szereplői a következők:

Brad Miller, egy nyolcvannyolc éves, özvegy, mogorva öregember, aki saját fiával sem igen találkozik.

Kathy Bernard, a tizenkilenc éves, zűrös családi háttérből jövő csaj, aki szinte céltalanul lófrál és bandázgat hasonló korú haverjaival. Egy nap azonban apját hátbalövik, és ő kénytelen szembenézni a realitással: több mint háromszázezer dollárt kell fizetnie apja kórházi tartózkodásáért.

Itt van Sam Mueller is, aki a rákellenes vakcina feltalálójaként luxuskörülmények közt él. Miközben tinédzser fiával próbál normális viszonyt kialakítani, újabb áttörés előtt áll cége: az időskorúak csontozatát helyreállító eljáráson dolgoznak, amellyel még tovább élhetnek az „öregek”.

A regény kulcsfigurája többek közt Matthew Bernstein, az Egyesült Államok első zsidó származású elnöke. Agilis, okos figura. Legnagyobb problémája természetesen az ország pénzügyi helyzete, amely a felvett hitelek, a kamatos kamatok halmozódása miatt lassan fenntarthatatlanná válik. (Ismerős a szcenárió?)

És persze az események egyik katalizátoráról, a dúsgazdag szülők gyermekének születő, ámde a fiatal generáció egyenlőségéért küzdő, lehengerlően sármos Max Leonardról se feledkezzünk meg. Ő a leginkább motivált személy – elveiért hajlandó a legmesszebb is elmenni.

A regény tulajdonképpeni sztorija akkor indul be, amikor egy 9.1-es földrengés porrá zúzza Los Angelest. A legyalult városnál, az otthonukat vesztett túlélők sanyarú állapotánál és a harmadik világot megidéző helyzetnél már csak az utóhatás borzalmasabb. Kiderül, hogy a teljes helyreállítás költségei alsó hangon is húsztrillió (!) dollárba kerülnek. Az USA-nak természetesen nincs ennyi pénze. Bernstein megválik régi, főleg otthonról dolgozó pénzügyminiszterétől, és felveszi Amerika első női pénzügyminiszterének a ragyogóan elbűvölő és ambíciózus Susanna Colbertet. Be is dobja a mély vízbe a hatvanas éveiben járó, de sokkal fiatalabbnak tűnő asszonyt: Kínába küldi, hogy kölcsönkérjenek tőlük. Az ázsiai birodalom azonban nem akar újabb összeget kölcsönadni, ehelyett egy grandiózus és merőben új pénzügyi konstrukciót ajánl, amelyre még nem volt példa a történelemben.

Albert Brooks ötvenhét, viszonylag rövid és pergős fejezetű regénye tökéletes szórakozás és egyben elgondolkodtató munka.

Szórakoztató, hiszen a sok szereplőt mesterien építi fel: többdimenziós, élő figurákról van szó, akiknek világosak a motivációjuk, és elég érdekesek. A stand-upos múltból fakadóan Albert Brooks humora kiváló, sok a jópofa bonmot, a humoros beszólás. A 2030-ben a narráció gördülékenyen, mesélősen mutatja be a 2020-as évek végének világát, a nemzetközi helyzetet, outsiderhez képest pedig meglepő mélységgel gondolja végig a technikai változásoknak az emberek mindennapjaira gyakorolt hatását. Elgondolkodtató, hiszen egy életmódbeli változásról szól, amely most – ebben a regényben – az amerikaiakról beszél, de tudjuk, hogy Európában is cudar a helyzet e téren.

A sok szereplő sorsa természetesen keresztezi egymást. Brooks nem áldozta fel a happy end oltárán a regényt: néhány szereplőre a szükségszerű tragédia vár.

A regény végkicsengése mégis egyértelműen optimista: mintha azt üzenné, hogy a végzet elkerülhetetlen, de meg lehet édesíteni, hogy a végén jól jöjjenek ki belőle az amerikai emberek. Amiben viszont teljesen biztos a szerző: az amerikai álomnak, a korlátlan fogyasztáson alapuló rendszernek, a bármit-elérhetsz-bárkivé-válhatsz világnak befellegzett. Ez történik Amerikával, ezt mutatja be karakteresen, jó humorral, igazi, több szálon futó, ötletes sztorival Albert Brooks.

Albert Brooks

Ez egy nagyon-nagyon okos, a the New York Times bestsellerlistáját is megjárt könyv. De ugyan mit is várnánk egy olyan írótól, akinek az eredeti családneve ez: Einstein?

A szerzőről: Albert Brooks (65) stand-up előadóként lett híres, később színészkedett és rendezett. Az alapvetően komikus szerepeket játszó Brooks hihetetlen karakteres alakításával, a maffiózó Bernie Rose alakjában tűnt ki a tavalyi Drive című filmben, amelyért rengeteg jelölést és díjat gyűjtött be.

Kapcsolódó link:

 Albert Brooks honlapja

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 9 hozzászólás.

  1. Diocletianus szerint:

    Kicsit olyannak tűnik, mintha Saramago Halálszünetének az alapötletét vette volna kicsit reálisabbra. Én nem hiszem, hogy önmagában a rák gyógyíthatósága ilyen messzire vezető következményekkel járna (a közlekedési balesetektől a háborúkon át az egyéb betegségekig sok mindenben meg lehethalni), de gondolatkísérletnek jó. Az ajánlót köszönöm, alkalomadtán adok neki egy esélyt. (A fia is marha jó regényt írt! Hátha családi vonás.)

  2. Kádár Zsolt szerint:

    Ha esetleg Max Brooks (World War Z) -ra gondolsz, Ő Mel Brooks fia.

  3. Diocletianus szerint:

    Ja bocs, tényleg! Ezt benéztem…

  4. solymosgyu szerint:

    már volt ilyen dukumentumfilm.

  5. Juraviel.Ihuan.Bedvin szerint:

    Remélem az Ad Astra megjelenteti, mert a kérdéskör, amit feszeget, roppantul érdekelne. 🙂 Remélem Kleinheincz Csilla is látja ezt. 😉

  6. Hanna szerint:

    Látom hát, de azért előbb elolvasom én is, nem túl Amerika-központú-e. 🙂

  7. Nefertiti szerint:

    A cikkben helytelenül szerepel a könyv alcíme, kimaradt a birtokos szerkezetet jelző „of” szócska, és így nyelvileg nem helyes (nem kekeckedni akartam, de tényleg nagyon zavaró). Helyesen: „The Real Story of What Happens to America”.

  8. SFmag szerint:

    Kedves Nefertiti, köszönjük az észrevételt, javítottuk a hibát.

  9. Nefertiti szerint:

    Szívesen, máskor is — bár úgy látom, ritkán fordul elő ilyesmi az SFmag háza táján 🙂

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon