Jacek Dukaj Extensa című regénye idén jelent meg a Typotex kiadó gondozásában. A könyv elgondolkodtató és különleges olvasmány, színfolt a science fiction palettán: nem csak komoly tudományos háttérrel rendelkezik, hanem szépirodalomként is megállja a helyét. A megjelenés apropóján interjút készítettünk vele, melyből kiderül, hogyan vélekedik a vallás irodalomi megjelenéséről, mennyire fontosnak tartja a science fiction tudományosságát, és azt is elárulja, miként érinti, hogy az új Stanisław Lemként emlegetik.
SFmag.hu: Mind az alternatív történelem, mind pedig a lengyel nép visszatérő elemek a munkáiban. Miért kedveli ennyire az alternatív fikciót? Ön szerint fontos, hogy a tudományos-fantasztikus írók a saját országukról írjanak?
Jacek Dukaj: Az alternatív történelmet a Xavras Wyzryn, valamint a Jég című regényeimben, továbbá két novellámban használtam fel. Úgyhogy azt hiszem, hívhatjuk visszatérő elemnek, de semmiképpen sem a műveim alapelemének.
Véleményem szerint az írónak nem szabad elköteleznie magát egy-két téma mellett, és ebben a sci-fi írók sem különböznek a többitől. (Az egyik regényembe félig viccesen, félig provokatívan bele is írtam, hogy „az író és a sci-fi író közötti különbség legjobb párhuzama a színész és a pornószínész közti különbség” – azaz egyetlen jelző hozzáadása úgy lekicsinyíti a fogalmat, hogy azzal ki is zárja a saját kategóriájából).
Természetesen mind az sci-fiben, mind pedig a fantasyben van egy erőteljes eszképista hagyomány, így sokaknak meglepő lehet, hogy egy sci-fi és fantasy eszköztárral élő mű olyan problémákkal is foglalkozik, mint a nemzetiségek, a hazafiság és így tovább. Csakhogy a lengyel SF irodalmában régi hagyománya van annak, hogy az irodalom foglalkozik a legkomolyabb témákkal – a kommunizmus idején az antitotalitárius disztópiák hagyománya nagyon népszerű volt Lengyelországban, és a cselekmény idegen bolygóra vagy jövőbe helyezése egyszerű módszer volt, hogy a mű átcsússzon a cenzorok hálóján.
Úgyhogy én nem csinálnék nagy ügyet ebből. Igazából az lenne a legideálisabb helyzet, ha senki nem vonta volna fel a szemöldökét a Holokausztról, jugoszláv háborúkról, jelenkori politikai helyzetről és hasonlókról szóló sci-fiken.
SFmag.hu: Hogy mutatná be Extensa című regényét azoknak, akik nem ismerik az Ön korábbi munkáit?
Jacek Dukaj: A történet a transzhumanizmus extrém következményeiről szól, de nem olyanok szemszögéből elmesélve, akik maguk mögött hagyják emberségüket – hanem a hátramaradottakéból, akik úgy döntöttek, hogy elutasítják a fejlődést („a jövő amisai”). Az általuk megélt egzisztencialista helyzethez legmegfelelőbben van megírva, amit SF-ben ritkán látni: nosztalgikus családtörténetként, egy ember életének szubjektív és reflektív bemutatásán keresztül.
A jelenkori sci-fi majd’ minden műve – írjon a szerző bármilyen környezetről vagy tudományos koncepcióról – thriller, bűnügyi történet vagy hollywoodi kaland formájában lát napvilágot, stílusban és szellemiségben az ifjú olvasókat célozza meg. Egyszerűen nem értem, hogy a science fiction és a fantasy miért nem fogadja be és hasznosítja az összes irodalmi tradíciót és stílust. Az Extensa volt az első művem, amelyben tudatosan hoztam efféle döntést: „milyen irodalmi stílus lenne a legmegfelelőbb az általam elképzelt ötleteknek?”. Ebből a szempontból a korábbi történeteim elképesztően naivak voltak; talán tudtam, mit írok, de arról fogalmam se volt, miért úgy írom, ahogy. Olyan voltam, mint Mr. Jourdain: fogalmam sem volt, miféle prózát ontok magamból, egyszerűen „úsztam az árral”.
SFmag.hu: Van esetleg jellemző műve? Ha igen, melyiket tartja a „tipikus Jacek Dukaj”-műnek?
Jacek Dukaj: Őszintén szólva nincs, nem tudnám így behatárolni magam. Már abban sem vagyok biztos, hogy a „tudományos-fantasztikus író” jelzőt érdemes-e tovább használni. Nem mintha hirtelen leálltam volna a sci-fi írással, de a science fiction már csak egy kártya a paklimból: ha akarom, ezt is választhatom, de más típussal is élhetek. Természetesen egyfajta rejtett „sci-fi mentalitás” valószínűleg még mindig megmaradt, témától és stílustól függetlenül. De nem tudnék kiemelni egy művet, amely alapján az olvasó behatárolhatja, milyen írást várhat tőlem a továbbiakban. Az ördögbe is, én magam se tudom, mit várjak magamtól.
SFmag.hu: Novellák vagy regények írását részesíti előnyben?
Jacek Dukaj: Attól tartok, ez már rég nem arról szól, én mit szeretek jobban. Az utóbbi időben azt vettem észre, hogy nem vagyok képes rövid történetek írására – majd’ minden, amibe belefogok, előbb-utóbb regénnyé növi ki magát. Az lett az én keresztem, hogy le kellett állnom azzal, hogy novellák írását vállaljam antológiákba és folyóiratokba, mert nem tudok megfelelni a határidőknek és a terjedelmi megkötéseknek.
SFmag.hu: Lengyelország régóta katolikus állam, és az Ön egyik műve is egy katolikus papról szól. Hatással van a katolicizmus a műveire?
Jacek Dukaj: Persze, számos vallási témájú művet írtam. Szinte teljesen eluralták a régebbi munkáimat (felteszem, A katedrálisra gondol). Nem tudom, hogy ez a katolicizmus hatása-e (ellentétben a protestantizmussal vagy a keleti ortodoxszal), de tény és való, hogy az egyház – azon belül is a hit problémái, etika, eszkatológia és a többi – fontos, és hozzátartozik az emberiségről alkotott minden leírásnak, amennyiben az efféle irodalmi alkotások mélyebb igazságok bemutatását célozzák.
A nyugati tudományos-fantasztikus irodalom még mindig nagyon elfogult az ateista racionalizáció miatt. A vallást, ha egyáltalán foglalkoznak vele, általában lecsökkentik az „elmegyengeség” szintjére, egyfajta szociológiai betegségként kezelik, amelynek ellenszerére a jövő fejlettebb társadalmai a civilizáció előrehaladtával gyógymódot találnak. Baloldali nézőpontból ez is csupán egy újabb aspektusa a partiarchális elnyomásnak (lásd például A szolgálólány meséjét). Másfelől ott vannak a hagyományos bibliai sci-fi és fantasy allegóriák (mint a Left Behind című tévésorozatban), de vannak ennél ostobábbak is. Gyakran vádolnak hideg racionalizmussal, de épp ez a racionalista világ- és embernézetem sarkall arra, hogy a hitbeli szükségleteket az emberi természet nélkülözhetetlen elemeként kezeljem, legyen bármilyen elvont a környezet.
SFmag.hu: Legújabb regénye, a Science Fiction, izgalmas műnek tűnik. Hogy fogadták a kritikusok? Tervezi, hogy a jövőben is ír efféle komplex történeteket?
Jacek Dukaj: A Science Fiction eredetileg egy novella lett volna, amit a Science Fiction című antológiába írtam; de ez ne zavarjon össze senkit. Ígértem a Powergraph kiadónak egy novellát, ami végül 250 oldalasra hízott. Íme egy újabb regény, ami nem annak indult.
Nem ismerem a magyar helyzetet, de nálunk manapság már nincsenek hivatásos sci-fi és fantasy kritikusok. Csak az olvasók mondanak véleményt a könyvekről az interneten. Egyes olvasók jók ebben, mások kevésbé. Néhányan amellett, hogy hosszú elemzéseket tesznek közzé blogokon vagy online folyóiratokban, a nyomtatott sajtóban is megjelennek, de a lapokban csupán rövidke megjegyzéseket fűzhetnek a könyvhöz, afféle „tanácsokat a vásárlóknak”. És ami azt illeti, a legérdekesebb irodalmi diskurzusok is az internetes fórumokban zajlanak. Csak az ebben a nehéz, hogy kiszűrjük őket az üres mélázások közül: „Tetszik, mert jó”, és társai, végtelen sorokban, többféle megfogalmazásban.
És ha a Science Fiction fogadtatását az internetes vélemények alapján kellene leszűrnöm, azt kell mondjam, hogy meglehetősen átlagos: az olvasók fele imádta, a másik fele utálta. Már megszoktam, hogy az olvasóim között nincs átmenet: vagy érthetetlen, unalmas, túlgondolt és túlbonyolított masszának tartják, vagy – ugyanezen okokból – lenyűgöző és egyedi műnek.
De szerintem a Science Fiction nem bonyolultabb a korábbi munkáimnál. Persze nálam rosszabbul ezt senki sem képes megítélni. Elismerem, a történet szerkezete nem éppen egyszerű, hiszen egyfajta végtelen hurok három különböző narratívából szőve, és mindegyik a „fölötte levő”-ből indul ki. Szerintem a legtöbb olvasónak a második cselekményszállal vannak problémáik, amely egy, az első szálban szereplő, a közeljövőben élő sci-fi író által írt regényből „kitépett” fejezetekből áll. Mivel az ő könyve nagyjából ugyanolyan „sűrű”, mint az én regényeim, felteszem, hogy az a néhány bekezdés, ami alapján az olvasó értelmezheti az általam kitalált világot és nyelvet elég kemény diónak bizonyulhat.
SFmag.hu: A katedrális című művéből animációs rövidfilmet forgattak. Hogy jött létre a mű? Elégedett a végeredménnyel?
Jacek Dukaj: Tomek Baginski megfelelő alapanyagot keresett az első rendes animációs filmjéhez. Mivel korábban már olvasta néhány művemet, és rájött, hogy jól összeegyeztethetőek a képzeletvilágával, felkért, hogy segítsek az animáció alapkoncepcióinak kidolgozásában, amelyben már akkor is számos technikai és anyagi gondja támadt (igazából egyes-egyedül állt neki a film elkészítésének). Elküldtem neki úgy tucatnyi befejezett és félkész írásomat, köztük A katedrálist is. Emailben hónapokon át beszéltünk erről, és végül Tomek szimpla adaptáció helyett saját benyomásai alapján elkészítette a történet egyfajta variációját. De véleményem szerint tökéletesen megtartotta a leglényegesebb elemet: az atmoszférát és A katedrális esztétikáját.
SFmag.hu: Széles körben az új Stanisław Lemnek tartják. Melyik a kedvenc Lem-könyve, és miért?
Jacek Dukaj: Valóban vannak hasonlóságok a saját és Lem írásai között: látható ragaszkodás az észérvekhez, a nyelvi játékok szeretete, satöbbi. De maga az összehasonlítás inkább promóciós fogás: ha az ember el akar adni egy terméket, vonzó jelzővel kell ellátnia, és „az új Lem” valóban kapósnak bizonyult. A fantasyban évente bukkannak fel „az új Tolkien”-ek; a módszer ugyanaz.
De ha már kedvenc Lem-könyvet kellene választanom… A Śledztwo – mert ez volt az első könyve, amit elolvastam. Az Úr hangja – mert valószínűleg ez a legintelligensebb és legérettebb mű az egész SF-történelemben. A Solaris vagy A kudarc – mert itt Lem a tehetsége legjavát mutatta meg klasszikus science fiction körítésben.
SFmag.hu: Sokan álmodnak arról, hogy hivatásos írók lesznek. Önt mi vitte erre a pályára, és az írói karrierének építése közben milyen nehézségeket kellett leküzdenie?
Jacek Dukaj: Véleményem szerint egy felelősségteljes ember sosem számíthat arra, hogy „hivatásos író” lesz, amíg nem angolul ír. Az ilyesmi általában csak úgy megtörténik: az ember egy nap rájön, hogy lehetősége van arra, hogy folytassa, amit amúgy is csinál, de az eddiginél sokkal szervezettebb és jövedelmezőbb keretek között, és később visszautalhat erre a pillanatra, mint a hivatásos pályájának kezdetére. Már évekkel azelőtt is írtam és kiadták a műveimet, mikor megjelent az első, hivatásos íróként írt könyvem (2003-ban az Other Songs).
Más szóval írónak kell lenned – méghozzá meglehetősen sikeresnek – mielőtt az írói képességeidre alapozhatod a karrieredet.
Nem tudom, mik a jelenlegi viszonyok Magyarországon, de Lengyelországban évről évre egyre nehezebb az új íróknak „betörniük”, hogy nevet szerezzenek. Egyesek ezt az e-könyvek forradalmának számlájára írják, mások a könyvek ÁFÁ-jának emelkedésére, de szerintem a jelenkori kulturális változások okozzák. Az irodalmat kitúrják a régi helyéről a művészet és a szórakoztatás más formái, főleg a TV-sorozatok és a számítógépes játékok.
SFmag.hu: Hogy képzeljük el egy átlagos hetét?
Jacek Dukaj: Leginkább attól függ, két könyv között vagyok-e, vagy épp elmerültem egyben, átlépve a „biztonságos visszatérés határát” az írói folyamatban.
Az első esetben tulajdonképpen nincs mindenre érvényes beosztás, az időm jó részét amúgy is olvasással és írással töltöm, általában egyszerre több dologban is elmerülök. Emellett gyakran azon kapom magam, hogy olyan agyzsibbasztó elfoglaltságokkal töltök hosszú órákat, amiket a nyugati írók véleményem szerint inkább az ügynökökre vagy más képzett profikra bíznak.
De ha már elmerültem egy témában, főleg ha a határidő is letisztázódott, akkor teljesen megváltozik az életstílusom: naponta négy-öt órát is írok, általában esténként, majd másnap reggel egy-két órát rászánok, hogy átírjam és megszerkesszem az előző napi adagot, majd visszatérek a kutatási anyagomhoz, aztán este megint írok, és így tovább, napról napra, mentségek, hétvégék, szünnapok nélkül, egyfajta autista megszállottsággal, mivel igazából az aktuális íráson kívül semmi másnak nincs hely a fejemben.
De egy kívülálló számára az egész folyamat nem lenne túl izgalmas. Ha forgatnának rólam egy „Így készült a könyv”-filmet, az lenne minden idők legunalmasabb mozija: egy fickó ül, és gondolkodik.
SFmag.hu: Mi a véleménye az e-olvasásról?
Jacek Dukaj: Már mind e-olvasók vagyunk. Évekkel ezelőtt átléptem azt a határt, amikor az ember több szöveget olvas a képernyőn, mint papíron. Bár azt elismerem, hogy bizonyos fajta irodalmat még mindig szívesebben olvasok nyomtatásban. Például a regények szerkesztésénél vannak olyan stilisztikai hibák, amiket nagyon nehéz lenne kiszúrni a képernyőn; ezért kell ilyenkor nyomtatni.
Az igazi kérdés inkább az, hogy kifizetődő lesz-e majd, ha az e-könyvek leváltják papír elődeiket. Van erre biztos recept? Ugyanúgy működne az angol nyelvterületeken, mint az olyan országokban, mint például Lengyelország vagy Magyarország? Hogyan változtathatja meg a kiadó, a szerző és az olvasó közti kapcsolatot? Van kapcsolat a választott olvasóeszköz és az előnyben részesített irodalom között? Versenyezhet-e az irodalom az ugyanezen technika által biztosított egyéb szórakoztatási formákkal? Megváltoztatja-e az efféle elektronikus média az olvasási szokásainkat és a gondolkodásmódunkat, a képzeletünk működését? Ideggyógyászati adatok is alátámasztják ezt az állítást. (Korábban írtam is erről egy esszét).
SFmag.hu: SF-történetekhez szokott külön előzetes kutatást végezni, vagy jobb szereti egymaga kitalálni a tudományos hátteret?
Jacek Dukaj: Elnézést a szőrszálhasogatásért, de hogy találhatja ki a szerző „egymaga a tudományos hátteret”? Még ha az író létrehoz egy teljesen új tudományterületet, akkor is kellőképpen képzettnek kell lennie a létező tudományok valamilyen formájában, és ismernie kell a tudományok filozófiáját (alapvető módszertanok és történelem, akárcsak Poppernél, Kuhnnál, Lakatosnál és másoknál). Greg Egan remek példa erre.
Hard sci-fiben a kutatás elkerülhetetlen. Valójában minden a kutatással kezdődik; mondhatjuk, hogy a kutatás egy életmód, mert az ember képtelen lenne új alapötletekkel előállni, ha nem tartana lépést az új felfedezésekkel és a saját életén túl zajló egész kulturális-tudományos fejlődéssel.
És ez nem munka, senki sem muszájból csinálja. Vagy érdekel, és amúgy is ezt tennéd, vagy nem. A megszállottságot nem lehet megjátszani, a művészetben legalábbis semmiképpen.
SFmag.hu: Mi lesz a következő munkája?
Jacek Dukaj: Őszre terveztem, hogy új könyvön kezdek majd dolgozni, de még nem döntöttem el, melyik ötletemet bontsam ki. Van öt alaposan felkutatott és átgondolt tervezetem, egy kitalált földrészen játszódó kvázi-történelmi mágikus realista alapötlettől kezdve egészen egy tengerpartról induló science fictionig, ami végül az egész Tejúton végigmenne. De mielőtt belevágok, biztosnak kell lennem abban, hogy a téma még legalább egy éven át foglalkoztatni fog – képtelen vagyok hideg szívvel írni csak azért, mert a dolog biztonságosnak tűnik. Úgy fest, mégsem vagyok még profi író…
Az interjút Benkő Ferenc fordította.
További információk:
– Dukaj Extensa című regénye a Typotex kiadó honlapján pénztárcakímélő áron, 1875 HUF-ért megvehető. (220 oldal, keménykötésű formátum)
– A Katedrális című animációs film a youtube-on is megtekinthető: http://www.youtube.com/watch?v=OWJAof-O5Pc
– A Typotex kiadó science in fiction sorozatban idén négy kötet fog megjelenni, köztük egy újabb Dukaj regény is.
Hozzászólások
[cikkbot további írásai]