John Scalzi 2006-ban megjelent első regénye, az Old Man’s War (amiről már írtunk korábban) hatalmas kritikai sikert aratott, és Scalzit a legjobb sci-fi írók közé emelte, a művet pedig sokan az évtized egyik legjobb science fiction regényének tartják. Scalzi azóta több folytatást, illetve ugyanazon univerzumban játszódó regényt is írt a világhoz, ezek közül az első a The Ghost Brigades.
Az Old Man’s War méltatását rengeteg kritika – köztük az SFmagos is – az első két mondat idézésével kezdi. A The Ghost Brigades esetében az utószó első mondatát érdemes kiemelni: „Először is, mindenkinek, aki azt gondolja, hogy folytatást írni könnyű, hiszen már megteremtetted a világot: Bwa, ha, ha, ha, ha, ha, ha, ha. He. Nem.”
A The Ghost Brigades nem közvetlen folytatása az Old Man’s Warnak, hanem egy különálló történet, ami nem sokkal az Old Man’s War után játszódik, részben új, részben régi szereplőkkel, és betekintést nyújt a Kolónia Védelmi Erő, a CDF speciális osztagának, az úgynevezett Szellembrigád tagjainak az életébe. Ők már az Old Man’s Warban is fontos szerepet játszottak, amikor John Perry is kapcsolatba került egy a Szellembrigád speciális alakulatába tartozó nővel, Jane Sagannal.
A Szellembrigád egy nagyon bizarr szervezet. A CDF-be a Földről sorozzák az embereket, miután azok elérték a 75. életévüket. Vannak azonban, akik a 75. születésnapjuk előtt elhaláloznak, de mivel aláírt szerződésük van, a korábban levett DNS-ből a CDF „újratenyészti” őket, és genetikai módosítások segítségével szuperkatonákat teremt belőlük. Ők a Szellembrigád, akik sokak szerint már nem is emberek, és akiktől minden élő ember irtózik.
A Szellembrigád tagjai felnőtt testbe zárt tudatok, akik semmit sem tudnak a világról, ellenben a BrainPal implantjuk révén extra gyorsan tanulnak és töltenek le minden szükséges információt, emellett a normál beszéd helyett a sokkal gyorsabb közvetlen tudati kapcsolat révén cserélnek gondolatot. Születésüket követő néhány nap, hét után már annyi tudást és tapasztalatot halmoztak fel, hogy küldik is őket bevetésre. A vezetéknevüket régi tudósok után kapják, mint Jane Sagan, Jared Dirac, vagy Szilard tábornok, hogy legyen némi magyar vonatkozás is.
A történet szerint három idegen faj, az obinok, az eneshák és a rraeyek szövetkeznek az emberi faj és a CDF ellen, mégpedig egy áruló emberi tudós, Charles Boutin segítségével, aki sajnos ismeri a CDF legnagyobb katonai titkait. Ahhoz, hogy megakadályozzák a katasztrófát, a CDF-nek meg kell tudnia, miért vált árulóvá Boutin, ezért Boutin tárolt DNS-éből klónoznak egy új katonát, Jared Diracot, és megpróbálják a testébe táplálni Boutin elektronikusan rögzített emlékeit. A művelet azonban nem sikerül, így Diracot besorozzák a Szellembrigádba, ahol megkezdi szürreális kiképzését.
A CDF-et eközben súlyos csapások érik, a speciális egység hajói sorra tűnnek el a küldetések során, és a vezetés tisztában van vele, hogy az idegen szövetség Boutin segítségével valami komoly akcióra készül az emberi kolóniák ellen. Dirac emlékei szerencsére mégis elkezdenek a felszínre törni. A kérdés csak az, hogy ez jó-e az emberi fajnak?
A regény majdnem olyan jó, mint az Old Man’s War. Lassabban indul, a főhős megjelenésére is hatvan oldalt kell várni, de aztán a Szellembrigád bemutatása nagyon impozáns és ötletes,
Jared karaktere pedig hozza azt a nagyon erős emberi oldalt, ami a szikár, rendkívül feszes és egyszerű stílussal együtt szerintem sikeressé tette Scalzi regényeit.
Amit negatívumként tudok felhozni, hogy ezúttal kicsit már több volt az akció, mint kellett volna, valamint a végső dráma és események egy kicsivel a várakozásom alatt maradtak. Mindenesetre sikerült úgy lezárnia a történetet, hogy hamarosan leemelem a polcról a harmadik regényt, a The Last Colonyt is.
További információk:
- Magyar megjelenés ügyében szerintem érdemes optimistának lenni, ez az a sorozat, amit már régen ki kellett volna adni idehaza, hiszen ezek kiadóbarát méretű történetek, jó sztorival és karakterekkel. Szóval bízom benne, hogy valaki hamarosan ráharap a jogokra.
- Az Old Man’s War univerzum további kötetei a The Last Colony és a Zoe’s Tale című regények, valamint a Sagan’s Diary kisregény.
- Nemrég jelent meg Scalzi legújabb regénye (angolul), a Fuzzy Nation, ami H. Beam Piper a század közepén publikáló és később öngyilkosságot elkövető író Little Fuzzy című regényének újragondolása az örökösök jóváhagyásával.
Hozzászólások
[hackett további írásai]
Szívesen elolvasnám ezt is közske a cikket na lehet várni hátha:-S
Elkezdtem lefordítani az Old Man’s War-t, és pár fejezet megvan már belőle.
A Ghost Brigade azért jó, (és azért szűkebb), mert nagyon erősen adja vissza azt, amit a mai SF (ebben az esetben Special Forces – Special Warfare) doktrínája képvisel. Különleges katonai szakértelem nélkül nem lehetett megírni, ugyanezért katonai (és informatikai) szakértelem nélkül nem lehet a maga teljességében élvezni.
Ezért javaslom, hogy ne Szellembrigádnak fordítsuk (a brigádról kinek jut _ma_ eszébe egy harcoló alakulat, magasabbegység?). A Szellemdandár, vagy Szellemhadtest szvsz jobban adja vissza, hogy itt miről is van szó. Egy Frankenstein-légióról, annak minden távolságtartásával (elszigeteltségével), és abszolút harci irányultságával.
Dworkyll:
Jogos, a hadtest ez esetben valóban sokkal jobb fordítás, igaz, én a cikkben nem is törekedtem a pontos magyar kifejezés megtalálására.:)
A The last colonyt is olvastad?
Abszolút olvastam, sőt kiváló Kindle screenshotjaim is vannak róla, ha érdekel 😉
A Last Colony a Zoe’s Tale-lel párba állítva az igazi, mert ott ugyanazt a történetet két nézőpontból láthatod. És állat, ahogy a high-tech vs. „amish” ellentétpárt kezeli. Vagy a humán vs gamerán dolgot. Vagy az egy faj vs. sok faj témát. Jóformán az egész az ellentétekre épül.
A Ghost Brigade viszont messze a „legszakmaibb”, már ha lehet ilyet mondani egy SF írásról, a tetralógiából, ezért is lehet, hogy nem durrant akkorát, mint a másik három.
Szakmai vagy nem, nekem nagyon tetszett.
Meg az iró kollégák felé küldött hommage-ok is nagyon jópofák.