A modern brit sci-fi egyik élharcosa ismét enciklopédia méretű regénytrilógiát tett le az asztalra. A Nemzetközösség-univerzumban játszódó újabb eposz Peter F. Hamilton eddigi talán legjobb történetfolyama, és igazi, vérbeli űropera. Pedig legalább a fele fantasy.

A ciklus nyitó könyve, a 2007-ben kiadott Álmodó üresség 2019 tavaszán végre magyarul is megjelent a Delta Vision kiadónál. A második kötet a Mulandó Üresség (Temporal Void), a harmadik pedig az Evolutionary Void, remélhetőleg most már gyorsan érkezik ezeknek is a magyar változata.

A történet két fő helyszínen és időben mozog. Az egyik a galaxisunk emberiség által benépesített része, 3589-ben. A másik pedig Makkathran városa, mely egy azonosíthatatlan bolygón, ismeretlen időben létezik. Annyit tudunk csupán, hogy ez a bolygó a Galaxis centrumában van valahol, valamikor, az Ürességnek nevezett térrész mélyén. Az Üresség egy irdatlan méretű áthatolhatatlan energiafal, mely körbeöleli a Tejút magját, milliónyi csillagrendszerrel együtt. A fal mentén pedig az univerzum legfejlettebb faja, a Raiel sokmilliós flottája őrködik bolygóméretű űrhajóival, hogy senki se juthasson se be, se ki…

A történet jelene: Az emberiség több frakcióra szakadt, ezek közül a legjelentősebbek a Fennkölt (Higher) emberek, akik DNS-ükön alapuló nanotechnológiájuk révén emberfeletti tudati és fizikai tulajdonságokra tettek szert. Központjuk továbbra is a Föld,  itt helyezkedik el az ENA is, aki/ami egy hatalmas kollektív tudat, a fizikai létüket megunt, és a poszthumán létezést választó Fennköltök „gyűjtőhelye”. Az ENA nem egységes, több belső irányzat összessége, és ezek az irányzatok, akár politikai platformok, nagy hatalmú ügynökeik révén aktívan részt vesznek a Galaxis eseményeiben.

Ebbe a status quo-ba érkezik meg Inigo, aki silfen (technológiával nem rendelkező ősi telepatikus űrjáró faj)  öröksége révén valahogy kapcsolatot létesít az Ürességen belüli világgal, egész pontosan álmokat lát az ottani történésekről. A gaiamezőnek nevezett mesterséges empatikus mező segítségével megosztja ezeket az álmokat az emberiséggel, minek következtében megalakul Makkathran egyháza, Inigóval a pápai székben. Mielőtt azonban utolsó álmát is közkinccsé tenné, hirtelen eltűnik.

Tíz év eltelik, és a vezető nélküli Egyház a Második Álmodó eljövetelét várja, aki majd elvezeti a hívőket az Üresség szívébe, egy szent zarándoklat keretében. A Fennköltök és a nem hívő többség enyhe rosszallással tekint a bigottakra, különösen az után, hogy a Raiel kijelenti, hogy egy ilyen zarándoklat minden valószínűség szerint elindítaná az Üresség egy bekebelezési szakaszát, mely sok százezer lakott rendszer elnyelésével fenyeget. Ekkor lép színre a titokzatos Második Álmodó, akinek nagy erejű első álma erőt önt a Makkathran Egyház mozgalomba, és az Üresség valóban elkezd tágulni. A Galaxis nem humán értelmes fajai úgy döntenek, hogy csak az emberiség elpusztítása révén lehet megfékezni az Üresség jelentette fenyegetést. Ezzel egyidejűleg az ENA egymással is ellentétes célú frakciói kiküldik ügynökeiket, hogy előkerítsék Inigót és a rejtőzködő Második Álmodót, és hogy megállítsák Makkathran egyházának fanatikusait…

Makkathran: Inigo álmai révén megismerhetjük az Üresség belsejét is, ahol mindenki – többek között a Raiel – nagy meglepetésére emberek élnek. Az Ürességen belül mások a fizika törvényei, a gondolatok és érzelmek anyagi tulajdonságokat is felvehetnek. Így az itt élő emberek sok egyéb mellett képesek a telekinézisre és gondolatátvitelre. Edeard egy kis faluban él és tanul, mint a „Tojásformáló” céh tanulóinasa. Az ő feladata, hogy olyan egyszerű létformákat hozzon létre mentális képességeivel, melyek segíthetik a falubeliek mindennapi munkáját. Idilli életének vége szakad, amikor egy rablótámadásban majdnem az egész falu elpusztul. Ekkor elindul a vidék egyetlen városába, Makkathranba, hogy még többet tanulhasson, és később talán elég erős legyen, hogy felkutathassa a rablókat. Idővel egyre jobban megismeri a város szövevényes politikai viszonyait, és befolyásos személyiséggé válik. Minél magasabbra emelkedik Makkathran hierarchiájában, annál közelebb kerül egy megdöbbentő felfedezéshez a város és az egész Üresség természetével kapcsolatban.

Mindez persze csak a felütése egy tényleg monumentális és rendkívül összetett történetnek.  A harmadik könyv végére természetesen kiderül, hogy mi köti össze ezt a két teljesen más jellegű világot, és a megoldás kifejezetten frappáns. Nem egyszer néztem fel olvasás közben azon merengve, hogy ezt vajon hogyan fogja elfogadhatóan megmagyarázni. De mint írtam, nem kellett csalódnom.

Hamilton narrációja sallangmentes, ami a könyv(ek) terjedelmét nézve talán kicsit furcsa állításnak tűnhet. Nagyon jó karakterszobrász, a főbb szereplők, és bizony van belőlük vagy húsz, mind nagyon jellegzetesek, életszagúak.  (Ez Hamilton korábbi műveinek ismeretében még hangsúlyosabb kijelentés, a Night’s Dawn ciklus óta sokat fejlődött ezen a téren.) Könnyű őket megszeretni és megutálni is. Ráadásul képesek a fejlődésre és változnak is sokat, ami nem feltétlenül jellemző ebben a zsánerben.

Nem hiányoznak persze a nagy ötletek sem, még ha némelyik olykor ismerősnek is tűnhet. Meddő felsorolás helyett inkább kiemelném a kedvencemet, a csoportemberek koncepcióját. Hamilton elég részletesen be is mutatja ezt az ötletét, mivel a regény egyik fontos szereplője ilyen csoportember. Egy emberi tudat, vagy ha úgy tetszik lélek, több emberi testben létezik egyszerre, ezek a testek ráadásul eltérő korúak, más rasszhoz tartozhatnak stb. Mind teljes értékű ember, mégis mindannyian részei ugyanannak. Kifejezetten szórakoztató, ahogy a rengeteg akció közepette az író finoman feltérképezi ezt az ötletet, kivetítve a társadalmi, testi kapcsolatokra, sőt az ebből fakadó nyelvtani komplikációkra is.

A trilógia további erősségei közül hadd emeljem ki a számomra legfontosabbat: ha a trilógia befejezése netán katasztrofálisan gyengére sikerült volna, akkor is az egyik legjobb olvasmányélményemnek tartanám. Szemtelenül könnyedén tálal egy nagyon bonyolult történetet, és egyszerre két izgalmas és élethű világot, mindezt olyan lebilincselő stílusban, hogy az olvasásélmény-indexem végig az egekben maradt. Az elegáns lezárás már csak hab volt a tortán.

Aki szereti az észbontó perspektívákat és a hard sci-fi beütésű űroperát, az mindenképpen olvassa el az Üresség-trilógiát. Mindezt bőségesen szállítja úgy, hogy közben feszegeti, és talán át is értelmezi a zsáner kereteit.

További információk:

  • Az Üresség-trilógia előzménye a Pandóra csillaga és a Júdás elszabadul. Bár ezek a könyvek 1200 évvel korábban játszódnak, több kulcsszereplő visszatér az Üresség-könyvekben is, mint a Burnelli család, vagy Paula Mayo.
  • A Nemzetközösség univerzumhoz tartozik még az Eltékozolt ifjúság című regény is, ami a 21. században játszódik, és a későbbi regényekből ismert megfiatalító eljárás kezdeteivel foglalkozik, de ezen túl szinte semmi kötődése nincs a későbbi regényekhez.

Linkek:

www.peterfhamilton.co.uk

http://theunisphere.com/

Álmodó üresség, Delta Vision kiadó, 2019, fordította Varga Csaba Béla |702 oldal

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig egy hozzászólás érkezett.

  1. Ice99 szerint:

    Na ez az! Ez kell! 🙂 Már angolul is elolvastam anno a fülszöveget és ez nagyon bejövős.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon