Három és fél éve itt, az SFmagon azt írtam Peter F. Hamilton gigantikus méretű modern űroperájáról, hogy talán sosem fogjuk magyarul olvasni, de szerencsére tévedtem, és a Delta Vision Kiadónak köszönhetően idén csak megjelent a Nemzetközösség-saga első kötete, a Pandóra csillaga (vigyázat: a könyv magyarul két kötetre bontva jelent meg, ugyanazzal a borítóval!), és magyarul újraolvasva számomra az utóbbi évek magyarul megjelent legjobb sci-fi regénye. Szinte tökéletes elegye a tudományos, logikus, következetes, de mégis elszállt fantázia szárnyalásának.

Hamilton_ Pandora_csillagaPeter F. Hamilton írói pályáját még a ’80-as évek végén kezdte, de igazán ismertté a ’90-es évek második felében vált a Night’s Dawn trilógia. Ez a sok szálon futó, modern űropera 3*1200 oldalon át sodorja magával az olvasót, és hozta meg Hamilton számára a sikert világszerte. Hamilton olyan a sci-fiben, mint George R. R. Martin a fantasyben, monumentális, tucatnyi főbb karaktert mozgató világteremtő, a különbség az, hogy míg Martin évekig pepecsel egy regényen, Hamilton két évente megír egy tégla méretű regényt, és nem egyetlen univerzumban, ráadásul szinte sosem bicsaklik meg a tolla (laptopja) és a fantáziája.

A Pandóra csillagában sem adta alább 1150 oldalnál, magyarul két vaskos kötetben is fért csak el, ráadásul a regénynek van egy közvetlen folytatása, a Júdás elszabadul, ami újabb 1250 oldalon zárja le a kétkötetes ciklust, szóval a Pandóra csak egy fél regény.

A történet kezdetén 2050-ben járunk, az első Mars-expedíció landolásának pillanatánál. Wilson Kime kapitány és társai által várt, felemelő pillanatot, az űrutazás korának újabb mérföldkövét, azonban megzavarja néhány szemtelen kaliforniai fizikus, Nigel Sheldon és Ozzie Isaacs, akik a CalTechről nem sokkal korábban egy kísérleti féreglyukat nyitottak a vörös bolygóra. Sheldon egy saját maguk által tákolt szkafanderben nézi végig a Marsra szállást, és üdvözli némi fricskával megfűszerezve Kime-éket, és egyúttal darabokra zúzza az álmaikat.

A féreglyuk-technológia felfedezése egyben az űrkorszak végét is jelenti: az emberi faj egy egészen más utat talál a terjeszkedésre: a csillagok közti hosszú utazás helyett azonnali átjárókat nyit ezek lakható bolygóira. A Nemzetközösség 2380-ra, előre megtervezett fázisokban több száz bolygót kolonizált már, a féreglyuk technológiát birtokló TŰV (Térhajlítású Űrközlekedési Vállalat) az egyik legtőkeerősebb cég (a két feltaláló, Nigel Sheldon és Ozzie Isaacs több százéves, multimilliárdos különcök), az emberi faj békésen fejlődik és terjeszkedik tovább, a megfiatalító kezelések és a biztonsági másolatként lementhető és visszaállítható tudat, valamint újraklónozható testburok több évszázados életet, már-már halhatatlanságot biztosít a polgároknak. Rendkívül szimpatikus, idealista világkép ez.

A veterán űrhajós Wilson Kime álmait ugyan évszázadokkal korábban tönkretették, azonban váratlan esélye nyílik a visszavágásra, és hogy újraélje a régi dicső napokat. Dudley Bose, a távoli Gralmond kolónia egyetemi csillagásza ugyanis egy különös jelenséget fedez fel a Földtől több, mint ezer fényévnyire, messze túl a féreglyuk-technológia jelenlegi hatósugarán. A tudós két egymáshoz közeli csillagot, a Dyson Alfát és Bétát vizsgálja, amelyek eltűntek, csakhogy kiderül, hogy ez az eltűnés egyik pillanatról a másikra történt meg, a csillagokat gigantikus burokba zárta egy rejtélyes és az emberekénél feltételezhetően jóval fejlettebb technikával rendelkező erő. A Nemzetközösség vezetésének feltételezése szerint az ott lakók elzárkóztak valami elől, és ez azt is jelenti, hogy odakint ismeretlen ellenség tartózkodhat, amely akár a Nemzetközösséget is veszélyeztetheti.

A biztonság érdekében, mivel a féreglyuk-technológiával még nem tudnak elérni odáig, ezért egy hipermodern csillaghajót építenek, amely a féreglyuk-technológia módosítása révén a saját erejéből eljuthat oda, hogy információkat szerezzen a helyzetről, és a történelmi küldetés parancsnokául Wilson Kime-t kérik fel, mint az egyetlen élő embert, akinek egyáltalán van űrhajós tapasztalata. A Második esély névre keresztelt csillaghajó elindul négy hónapos útjára, hogy kiderítse, mi történt a két csillaggal, azonban nem sejthetik, hogy a feltételezett ellenséget nem kívül, hanem odabent kell keresniük. Valakinek nagyon jó oka volt, hogy elzárjon két szomszédos csillagrendszert, mert élnek ott valakik, akiket senki nem akar a burkon kívül látni. De nagyon nem. És ez csak a regény magja, mert az 1150 oldalon számtalan párhuzamos szál fut, amelyek aztán egyre inkább összekapcsolódnak.

A világ elképesztően részletgazdag, és felfedezni valókkal teli: itt van például a Mennyei Angyal nevű, több kilométeres, értelemmel bíró csillaghajó, amely a Galaxis értelmes fajait tanulmányozza, vagy a Peremvilág nevű nemzetközösségi bolygón évszázadokkal korábban lezuhant ismeretlen idegen űrjármű, a Csillagutazó feltételezett és a Nemzetközösségbe beépült ügynökei, az Őrzők nevű titokzatos terroristacsoport, akik úgy sejtik, hogy a Csillagutazó manipulációi vezettek Pandóra csillagának kinyitásához, vagy a szilfen nevű idegen civilizáció, akiknek érthetetlen, misztikus téridő „ösvényei” bolygókon, csillagrendszereken át vezetnek.

Hamilton egyik legnagyobb erénye, hogy alapjaiban gondolta végig, miként is működne a féreglyukak rendszerére épülő csillagközi gazdasági szerveződés, és mit ér ez a fejlett gazdaság, ha a nulláról kell felépíteni egy űrflottát. A Nemzetközösség élő, hihető, lélegző, jövőbeli világ. A regényben emellett megférnek egymás mellet a nagy hatalmú családok közti politikai manipulációk, űrfelderítő küldetések, sőt, betekintést nyerünk a 24. századi bűnüldözés sajátosságai közé Paula Myo nyomozónő karakterén keresztül, aki az egyik legszimpatikusabb karakterévé válik a regénynek, de megtalálható benne az egyik legracionálisabb, legkíméletlenebb gondolkodású idegen faj is, a Primerek, valamint az embereket segítő, de tőlük független Érző Intelligencia, amely egy önálló tudatú MI-szerveződés.

Hamilton tucatnyi főbb szereplőt mozgat, nincs igazán központi karakter. A sok, párhuzamos szál között akad egy-két felesleges mellékvágány (a szilfenek ösvényeiről szóló epizódok nagy része jóval hosszabb, mint szeretném), de közben megismerjük a világ gyakorlatilag minden fontosabb szereplőjét, motivációját, és a terjedelem miatt a sok szereplő egyáltalán nem zavaró (azért a könyv elején található karakterlistát mindenki fel fogja lapozni néhányszor).

A Pandóra csillaga egy sodró lendületű, monumentális modern űropera, némi hard-scifi látásmóddal fűszerezve, egyedi gondolatokkal, izgalmas jövőképpel, és rendkívül sok fordulattal, apró részlettel. Nyugodt szívvel odarakhatja mindenki a polcán a Hyperion-ciklus, Reynolds, Banks, vagy a Dűne mellé.

A fordítás jól sikerült, azt pedig külön szeretném kiemelni, hogy az ekkora terjedelem ellenére is mindössze egy elütést vettem észre a szövegben, azaz a szöveggondozásra sem lehet panasz.

További információk:

  • A Pandóra csillaga a Nemzetközösség-saga első regénye 2004-ben jelent meg, de szigorú értelemben véve nem ez az első regény, hanem a még 2002-ben írt, és a közeljövőben játszódó Misspent Youth, amely a Nemzetközösség emberi világának alapjait fekteti le a megfiatalító eljárás technológiájának elterjedését és társadalmi hatásait boncolgatva
  • A Nemzetközösség-saga idővonala nem ér véget a Júdás elszabadullal. Hamilton 2007-ben egy új trilógiába kezdett, ami ugyanebben az idővonalban játszódik, azonban 1200 évvel később, a 3500-ad években. A Void-trilógiában számtalan korábban megismert szereplő felbukkan, de a tovább terjeszkedő Commonwealth egy teljesen új, galaxis méretű konfliktussal találja szemben magát, a Galaxis közepén lévő fekete lyukból nyíló alternatív univerzum csábításával, és idén, 2014-ben pedig a Void-trilógia előtt néhány évszázaddal játszódó történetfolyam első kötete.

Linkek:

www.peterfhamilton.co.uk

http://theunisphere.com/

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 12 hozzászólás.

  1. solymosgyu szerint:

    Itt nem viszi tulzásba a szexet?

  2. setni szerint:

    Túlzásba a szexet?? Hol az a hely ahol túlzásba vitte???

  3. e(x) szerint:

    Ehe, Sheldon a CalTechről..:)

    Mint újdonsült ekönyv olvasó tulaj, érdeklődöm, véleményetek szerint érdemes várni a – jogszerű – villamos változatra, vagy nem tervez ilyet a Delta..?

  4. solymosgyu szerint:

    A foldre hullt sárkányban. Ott vitte tulzásba.

  5. Komaváry szerint:

    e(x): igen, érdemes rá várni, ki fog jönni e-ben is. (Januárra ígérnek sok új könyvet)

    (Érdemes nézni néha a DV fórumait, nomeg noszogatni az ekönyves részleget :))

    http://www.deltavision.hu/forum/viewtopic.php?pid=42981#p42981

  6. e(x) szerint:

    Köszönöm, bár ma véletlenül bementem egy könyvesboltba, és, nos, mást az ügyben elmondani nem kívánok, t. bíróság.. 🙂

  7. Hackett szerint:

    e(x):
    Nem baj, itt az új év, simán megfogadhatod, hogy ilyet többet jövőre nem teszel. Le az impulzusvásárlással! (Nem.:))

  8. Raon szerint:

    Nem voltam benne biztos, hogy itt hogy alakult a jogokkal, ezért utánakérdeztem. Csak az év végi hajtás miatt maradt el az e-verzió, a jövő év elején kiadjuk úgy is.

  9. kwindu szerint:

    Nekem nem tetszik borzalmasan vontatott a sztori nem halad sehova nagy csalódás sajnos. Én egy lapon nem emelgetném a Dűne a Kultúra vagy a Hyperion ciklussal ezt a könyvet. Ha űropera, akkor ezután csak Reynolds jöhet, remélem, valaki majd folytatja a RS ciklust.

  10. e(x) szerint:

    A kilences betűméret miatt megvárom a villamosított változatot.

  11. acélpatkány szerint:

    Minden olvasónak üzenem: addig kell kibírni, amíg a történet felénél végre eljutnak a beburkolt csillaghoz az űrhajósok. Onnantól lassan felgyorsulnak az események.

  12. Szilgyo szerint:

    Hát, szerintem meg zseniális. Már túl vagyok a Júdáson is, most jön a The Dreaming Void!

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon