A tavalyi évben magyarul is megjelent George R. R. Martin Álomdalok című gyűjteményének első kötete, amely a szerző pályafutásának első felét hivatott összefoglalni. A magyar könyvpiacról hosszú ideje hiányzott ez a mű, hiszen Martin nemcsak A tűz és jég dalát, vagy az itthon érzésem szerint kevésbé ismert Lázálom című vámpíros-gőzhajós thrillert tette le az asztalra, hanem számos egyéb könyvet is, köztük a Tuf Voyaging című, szerintem egészen zseniális és szórakoztató, epizodikus sci-fi regényt (itt írtunk róla). Ideje volt tehát, hogy az emberek egy másik oldaláról is megismerjék őt, hiszen a fantasy mellett rengeteg science fictiont, sőt, horrort is írt.

A magyar kiadás az Alexandrától megszokott minőségben és méretben érkezett, ami a többi kötet mellett szépen mutat, viszont szerintem rettenetesen nehéz úgy nyitva tartani, hogy az ember semmit ne takarjon le az oldalon, és közben ne kapjon öt perc alatt ínhüvelygyulladást.

A fordításokra és a szerkesztésre viszont nem lehet különösebb panasz, Bujdosó István, Juhász Viktor, Kornya Zsolt, Körmendi Ágnes, Nemes István és Novák Gábor remek munkát végeztek a gyűjtemény darabjain.

Az Álomdalok öt nagyobb fejezetre oszlik, amelyek az író pályájának első öt szakaszát mutatják be: az elsőben még a képregény-rajongó kölyök kezdeti történetei, a végén pedig már a díjnyertes szerző, felnőtt fejjel megírt novellái, kisregényei olvashatók. A gyűjtés szerintem legérdekesebb részét az ezeket a fejezeteket bevezető, önéletrajzi jellegű oldalak jelentik, amelyekből képet kaphatunk arról, mi inspirált egyes írásokat, a szerzőnek milyen nehézségekkel kellett szembenéznie, és úgy általában, hogyan nézett ki akkoriban az amerikai könyvszakma.

Mivel pedig az Álomdalok nemcsak arról szól, hogy Martin legsikerültebb novelláit és kisregényeit összegyűjtse, hanem valamelyest időrendben is halad, érdemes lehet először a kötet második felével kezdeni, ahol már a kiforrottabb írói hang szólal meg. Ott olyan címekkel találkozhatunk, mint A kereszt és a sárkány útja, a Laren Dorr magányos dalai, A jégsárkány, vagy a Homokkirályok. Úgy gondolom, hogy ezek, és a Dal Lyáért jelentik a kötet legemlékezetesebb és legérdekesebb műveit.

A következőkben a fent kiemelt történetekről írok néhány sort – lehet, hogy néhol már kissé spoileresen.

A Dal Lyáért hátterében Martin legelső, igazán heves, viszonzott szerelme áll. Ez az, ami teljesen áthatja a kisregényt, és ez is lesz a történet központi témája: mit jelent a szerelem? Van-e erősebb annál, mint amit az ember érezni képes? És ha azt a magasabb rangú szeretetet valaki egyszer megtapasztalja, vissza tud-e, vissza akar-e térni a „hétköznapi”, korlátok közé szorított szeretethez? Azt hiszem, valamilyen szinten kiszámítható a történet végkifejlete, főleg ha valakinek nem ez az első olvasmányélménye (bizonyos mértékben ez egyébként Martin legtöbb novellájára igaz), de ez talán nem is fontos. A köré szőtt különös világ és a karakterek nagyon is valós és érthető vívódása miatt a Dal Lyáért (ami meghozta Martin első Hugo-díját is) még ma is ugyanolyan friss és érdekes, mint amilyen 1975-ben lehetett.

A kereszt és a sárkány útja remekül játszik a különböző vallási szimbólumokkal és a gondolattal, hogy mi történne, ha a kereszténység elterjedne az űrben – milyen lenne a csillagközi egyház; mi történne, ha új vallási ágak születnének és számos titkos, vallásközeli társaság jönne létre; mennyien maradnának hívők stb. És ami a legfontosabb – hiszen akárhogy is nézzük, Martin történetei elég erőteljesen karakterközpontúak –, arról is szól, hogy hol vannak az Istenbe és az egyházba, mint szervezetbe vetett hit határai, korlátai.

A Laren Dorr magányos dalai egy olyan lányról szól, aki képes a világok között utazni. Kutat valaki után, de rengeteg akadály áll az útjába. Senki sem tudja, honnan indult, és azt sem tudja senki, hová tart. Ami viszont biztos, hogy ez Martin egyik legszebb és legszívbemarkolóbb novellája, ami a szomorkás hangulata miatt egészen biztosan emlékezetes marad.

A jégsárkányt mindenképpen érdemes olyanok kezébe adni – akár gyerekekébe is –, akik csak most ismerkednek a fantasyvel. Gyönyörű mese egy télen született lányról, akit időről-időre meglátogat egy jégsárkány, ám ki tudja? A sárkány talán több, mint aminek először látszik.

Megkockáztatom, hogy a Homokkirályok George R. R. Martin egyik leghátborzongatóbb novellája. Tökéletesen összefonódik benne a sci-fi és a horror. A világ ugyanaz, mint Martin összes science fiction történetében, erről azonban csak említés szintjén tudunk. Teljesen lényegtelen, hogy melyik bolygón, melyik korban játszódik az elbeszélés, ezúttal csak az önző és kegyetlen Simon Kress, valamint a homokkirályok a lényeg. A történet alapötletét Martin teknősei adták, akiket úgy képzelt, hogy mindig háborúban állnak egymással. Ezért aztán megalkotott egy ízeltlábú-szerű fajt, ami pontosan ezt csinálja: várakat épít, háborúzik és isteníti azt, akitől az ételt kapja. Amikor Simon Kress beszerzi ezeket a lényeket, még fogalma sincs, mibe keveredett. A befejezés pedig az egyik leghajmeresztőbb jelenet, amit valaha olvastam. (A novelláról néhány évvel ezelőtt itt írtunk bővebben, habár ezt a cikket inkább azoknak ajánlom, akik már ismerik a történetet.)

Az Álomdalok végső soron nem tökéletes gyűjtemény, de azt hiszem, nem is kell annak lennie. Senki sem fogja maradéktalanul szeretni. Viszont tökéletesen teljesíti azt, amit a céljaként tűztek ki: bemutatja George R. R. Martin munkásságát, a gyengébb és erősebb pillanatokat is, és legfőképpen megmutatja, hogy ő rövidprózában is tud igazán maradandót alkotni. Nem szeretem ezt a kifejezést, de hiánypótló kötet. Már csak az a kérdés, mikor jön magyarul a folytatás.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom, Uncategorized

Eddig 2 hozzászólás.

  1. Belánszky István szerint:

    Tőbb kedvenc olvasmányom szerepel ebben a válogatáskötetben, és pl. a Laren Dorr esetében nem is tudtam, hogy azt szintén Martin írta.
    Üdvös és üdvözlendő, hogy a szerző népszerűségét kiaknázva most sok trendkövető olvasót is megismertetnek ezekkel a korai gyöngyszemekkel! Még inkább becsülendő, hogy a fordítók neve alapján az írásoknak legalábbis egy része nem az itthoni könyvkiadásban oly gyakori kontármunka.

  2. Kilgores szerint:

    A második kötetről tudunk valamit? Kezdtem megörülni, hogy már nem csak Tűz és Jég dalában gondolkozik a kiadó, és jöhetnek a Tuf Voyaging vagy a Nightflyers kötetek is.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon