Thor: Ragnarök

Közzétette: CaptainV 2 hozzászólás

Arról talán megoszlanak a vélemények, hogy melyik a legrosszabb Thor-film, az első vagy a második, de a Ragnarök után csodálkoznék, ha nem születne meg a konszenzus arról, hogy melyik a legjobb. Ráadásul magasan. A pillanatnyilag talán szórakoztató, de egyébként, valljuk be, renyhe és súlytalan elődök után a harmadik részben sosem látott energia és frissesség összpontosul, több, mint az eddigi részekben együtt véve, és még az védhető, hogy egyes külföldi cikkek az eddigi legjobb(!) Marvel-filmnek kiáltották ki. Szerintem ilyen mennyiségű feldolgozható anyagnál ezt a kérdést objektívan már úgysem lehet eldönteni, de tény és nagy öröm, hogy ismét a jobban sikerült epizódok halmaza nőtt ezzel a filmmel.

Thor-Ragnarok-Thors-helmet[1]

Eddig mindegyik Thor-filmnek más-más atmoszférát kölcsönöztek, ezúttal viszont végre sikerült megtalálni a legtutibb megoldást. Jó helyekről merítettek a készítők, „véletlenül” pont azokból az előzményekből, amelyekhez kimondva vagy kimondatlanul kapcsolódnia kell a történetnek: tartalmazza A galaxis őrzői futurisztikus, de mégis retro atmoszféráját és a Dr. Strange humorát, valamint Thor és Hulk kettőséhez egy olyan Hulkot tesz hozzá, amilyet eddig filmen nem láttunk. Chris Hemsworth immár teljesen ellazultan és hitelesen váltogat komédiázó izomagy és akcióhős bajnok között, és mondok egy eretnek dolgot: ebben a filmben számomra Thor szórakoztatóbb volt, mint Loki. Tény, hogy ehhez az is kellett, hogy Lokit személyiségében kissé visszafogják – őt most inkább képességeiben hagyták kibontakozni. Ettől még nem kell pánikba esnie annak sem, aki rá kíváncsi, mert kap belőle a néző rendesen, csak most először nem lopta el olyan egyértelműen a show-t mindenki elől, ahogy eddig. Persze így is minden jelenete aranyat ér – csak most már Thoré is. Ez az, ami eddig hiányzott, és most megvan.

A film konfliktusát okozó Hela, Odin szőnyeg alá besöpört lánya főgonoszként érdekes, Cate Blanchett jelenlétében, kisugárzásában és színészi játékában is hitelesen hozza a hataloméhes, magabiztos visszatérőt, de olyan valódi, nagy pillanatai nem voltak, amikben ezt igazán le lehetett volna mérni, és egyébként is, de nála még indokoltabb lenne egy újranézés eredeti nyelven. Nem mintha a szinkron rossz lett volna, mindössze hallani véltem benne valami furcsa nyegleséget, ami mintha nem lett volna tökéletesen lehozva, vagy talán eleve nem is kellett volna, hogy ott legyen.

13221402_1005445686158300_8318363157161407548_o[1]

Tulajdonképpen az egész film egy óriási show, és mint ilyen, folyamatosan fenntartja az érdeklődést, nem ül le egy pillanatra sem, ami nagy szó, mert ez a legnagyobb durranásnak szánt MCU-s filmek közül sem jött össze mindnek, gondolok itt például az Ultron korára. Az akciódússágot azonban nem úgy kell érteni, hogy folyamatos bunyó vagy látvány az egész, vagy hogy plot szinten olyan rettentő sok minden történne benne, inkább csak jó az üteme, jó a tempója, nem sürgetnénk, hogy lépjünk már a következő jelenetre, aztán a következőre, mert az is szuper, amit látunk. Érezhető, hogy a könnyedség koncepció volt, hogy az „ereszd el a hajam” hozzáállást követték, mert például Jeff Goldblum az előző két részben egyszerűen elképzelhetetlen lett volna, itt azonban még csak ki se lóg különösebben a környezetből.

Egyetlen helyen bicsaklik meg a film, nem is értem, hogy a kreatív csapat itt hogy nem érezte, hogy ideje megállni: elképesztően hülyén néz ki Odin, Thor és Loki egy kvázifreskón glóriával ábrázolva. Nem vagyok vak, látom, hogy ez a világ egy nagy egyveleg, északi istenek, űrhajók, szuper, és ne is keressünk vallásfilozófiát egy popcorn moziban, fine, de az a kép még ide is kellemetlen. Keresztény szimbolika nélkül is kristálytisztán érthető, hogy a történelemhamisítás áldozatává vált Helát az ámokfutása negatív oldalra helyezi, ehhez nem kell a másik csapatot szentté avatni még ábrázolásban sem. Meg Mózessé sem.

De ez egy porszem a nagy egészet tekintve. A Ragnarököt látni kell – ha bízol Thor történetszálában és a körülötte megjelenőkben, azért, ha nem, akkor meg azért.

Thor_Ragnarok

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Eddig 2 hozzászólás érkezett.

  1. solymosgyu szerint:

    Ez sajna bukás lesz. Mert nem folytatják a shild-et magyarországon.

  2. e(x) szerint:

    Nem érdekelnek a szuperhősök, az egész jelenségről leírtam a véleményem korábban, talán a Batman versus Superman cikk alatt.
    Talán azért találtam elfogadhatónak és szórakoztatónak a Marvel filmeket, mert egy percig sem éreztetik, hogy kérdés lenne a jó karakterek győzelme, s nem keltenek elvárást az irreális aggódásra. A fókusz ehelyett a győzelemhez vezető úton van.
    Csak ez az egész sokadjára már unalmas. Jön az ellen -felszívjuk magunkat – leverjük. Azért ennél érdekesebb történeteket is ki lehetne találni, s az aktuális film, a Pókember, a Dr. S. fényében egyre inkább felértékelődik a CA:CW.
    Felkészületlen vizsgázó módjára próbálja fejlődésképtelenségét izzadtságszagú idétlenkedéssel és vicceskedéssel palástólni. Emellett van még benne valami halvány karakterépítés és fejlődés, a vége sem volt kézenfekvő de az alap történetváz ismétlődése tizedik év után unalmas.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon