Az az igazság, hogy nehéz bármi olyat megfogalmazni a Szürke nővérről, amit az előzményéről, a Vörös nővérről nem mondtunk el. Ez felemás érzés, de igaz, az is hozadéka, hogy a pozitív állítások is átemelhetők. Ha visszagondolok Mark Lawrence eddigi írói munkásságára, nem is nagyon szabadna meglepődnöm; ha megtalált egy irányt, hangot, ütemet, tempót, az adott [ More ]
Brian McClellanben lassan jobban megbízom, mint a kedvenc szerzőimben. Úgy érzem, sosem fog átverni – ha az ő neve áll a borítón, pontosan meg tudom határozni, mit várok a könyvtől, ő meg hajszálpontosan azt fogja nyújtani. Ez a szimbiózis persze azzal jár, hogy azt is tudom, mit nem fog nyújtani, de ha azokat a dolgokat [ More ]
Érdekes, Pókember a mai napig egyszerűen nem tud kikopni az életünkből, és annak ellenére, hogy csak vásznon már kismillió verzióban találkoztunk már vele, még mindig nem fáj, ha jön egy újabb. Persze feltesszük a kérdést, vajon van-e szüksége a világnak egy újabb Pókember-filmre, de úgy gondolom, hogy amíg minden kijövő projekt jobb, mint az azt [ More ]
„Tapasztalatom szerint még a trilógiák is fölöslegesen annyira hosszúak, nagyon kevés történet van, amiből nem lenne emberkínzás egy negyediket is elolvasni.” Ezt én eresztettem ki a moly.hu-ra nagyjából egy hónappal ezelőtt, ehhez képest viszont ma pont egy olyan esetről fogok írni, ahol a szerző megtalálta a módját, hogyan lehet egy lezárt trilógiát úgy újranyitni, hogy [ More ]
A kék sarokban a feminizmus, a nemek egyenjogúságáért létező mozgalom olykor szándékos, olykor őszinte félreértése, a piros sarokban a hiperérzékeny social justice warriorok, akik majdnem annyit ártanak a mozgalomnak, mint az előző csoport. Őszintén: túl sok a zaj. Ezért számomra – ironikus, de – ahhoz, hogy gondolatébresztő, építő formában tudjam magamhoz venni ezt a topikot, [ More ]
A 2018-as Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra nem más látogatott el egy dedikálással egybekötött közönségtalálkozóra, mint az utóbbi évek egyik legfelkapottabb science-fiction szerzője, Pierce Brown. Interjúnkban a Vörös lázadás-trilógia megírásáról, valamint az ahhoz kapcsolódó új kötetről, A káosz éveiről kérdeztük őt, melyekre rendkívül készségesen válaszolt is. Korai és jövőbeli ötletekről, írás közben felmerülő nehézségekről és változásokról és [ More ]
Kij Johnson ezen kisregénye H. P. Lovecraft „Álomföldek”-ciklusának világán játszódik, amelyből magyarul is jelentek meg történetek a Howard Phillips Lovecraft összes művei I.-ben, valamint a Zarándokút Kadathba kötetben, és ikonikus helyszíneket és karaktereket szerepeltet. Azonban a kisregény egyáltalán nem igényli ezek ismeretét. Igen impozáns mennyiségű díjjelölést, valamint egy Word Fantasy Díjat tudhat magáénak a Vellitt [ More ]
Mark Lawrence hat könyv után elhagyta a Széthullott Birodalmat, és egy új világban, Abeth-ben nyitotta meg harmadik trilógiáját. Az Ős könyvének első része tavaly évvégén került a magyar olvasók elé, és a borítón használt, vészjósló idézet („GYILKOLÁSRA SZÜLETTEM – AZ ŐS IS ROMBOLÁSRA TEREMTETT”) alapján okkal várhattunk valami kemény tétekben játszó, mozgalmas, sötét és letaglózó [ More ]
Nyugati kultúrából származó nézőként sosem nagy kihívás Marvel-filmet nézni. Szokás mondani, hogy a képregények, és emiatt az azokból készült filmek világa egyre diverzebb, de annyira azért nem túlhaladott a folyamat, hogy egy fehér európai nézőnek külön kutatásokat kelljen végeznie a teljes megértés érdekében. Azok a más tájakon vagy korokban élő népek kultúrájából származó (skandináv istenek, [ More ]
Az előző részek tartalmából: N. K. Jemisin regénye, Az ötödik évszak 2015-ben, itthon 2016-ban megjelenik, majd bravúros narratívájával, szuggesztív nyelvezetével, eredeti világával és különleges, lélektanra és emlékezésre építő karakterábrázolásaival elnyeri az olvasók tetszését és csodálatát, meg biztos ami biztos, bezsebeli érte a Hugo-díjat. Napjainkban: N. K. Jemisin regényének folytatása, Az obeliszkkapu egy évvel az első [ More ]
Arról talán megoszlanak a vélemények, hogy melyik a legrosszabb Thor-film, az első vagy a második, de a Ragnarök után csodálkoznék, ha nem születne meg a konszenzus arról, hogy melyik a legjobb. Ráadásul magasan. A pillanatnyilag talán szórakoztató, de egyébként, valljuk be, renyhe és súlytalan elődök után a harmadik részben sosem látott energia és frissesség összpontosul, [ More ]
Vigyázni kell azokkal a szerzőkkel, akik több megírt kötet után feltűnően képtelenek elengedni a saját maguk által teremtett világukat és szereplőiket, mert nagy szívfájdalmat tudnak okozni, amikor külső nyomás vagy a lassú felismerés miatt kompromisszumokkal teli, harapófogóval kirángatott, tessék-lássék munkával fejeznek be vagy folytatnak klassz történeteket. Az ebben a cikkben tárgyalt könyv szerzője, Michael J. [ More ]
Az Időrabló nem azért került a radaromra, mert kiszimatoltam volna benne a sosem látott újdonságot vagy a szédítő mélységet, csak szimplán szórakoztatónak és izgalmasnak tűnt, könnyednek, de ütősnek. Elolvasva a regényt örülök, hogy tulajdonképpen bejött, amit akartam, de nem tudom leküzdeni azt az érzést, hogy valami hiányzik. Mielőtt bármit mondanék, álljon itt: egy szerethető regényről [ More ]
Már alig vártam, hogy megoszthassam ország-világgal a jó hírt: a Hazaérkezéssel a Pókember-filmek eddigi legjobb darabja érkezett meg a mozikba. Ez persze nagyobb szó lenne akkor, ha a korábbi verziók zseniálisak lettek volna, de hát nem voltak azok, viszont most végre nem kell ezen tovább rugóznunk. A legszebb az egészben az, hogy még csak nem [ More ]
Sikerült a Kormorán Baru elolvasását pont a legnagyobb forróságra időzítenem. Nos, ha rád is úgy hat a meleg, mint rám, és a nyártól nemhogy nem töltődsz, hanem kifejezetten fáradsz, akkor azt mondom, a Kormorán Baru, az árulót mindenképpen hideg ital mellett, árnyékban olvasd, mert ez egy olyan könyv, amihez nem kevés agymunka kell. Határozottan nem strandolvasmány. Seth [ More ]
Nem is pazarlom az időmet hosszas bevezetőre, kimondom már most, az elején: a Géplélek egy hihetetlenül üdítő olvasmány, és még azt is megkockáztatom, hogy azon ritka esetek egyikével állunk szemben, amikor nemhogy nem fölösleges, hanem kifejezetten jó ötlet, hogy trilógiáról beszélünk. Nemcsak a felvetett kérdéskörében, de még az annak feldolgozásához választott cselekményben is vannak az [ More ]
Filmrajongóként látom, hogy a remake-ek, több év(tized) után hozzátoldott folytatások, rebootok és egyebek korát éljük, de a saját bőrömön igazán nem éreztem még, milyen, ha az „enyémet” piszkálják, mert mindennek, amit a stúdiók manapság előszednek, jóval a születésem előtt húzódnak a gyökerei. Most viszont én sem kerülhettem el a sorsomat, és megtudhattam, milyen úgy beülni [ More ]
Arthur király (engedjük el, hogy királyneveket illik fordítani, a film így használja, én is így fogom) történetét előszedni nem valami bombasztikus újszerűség. Gyors guglizással az ember kb. húsz-huszonöt címet talál a témában úgy, hogy nem is kellett igazán mélyre ásnia. Ezért ez a film kicsit kakukktojás az idei premierek között. A történelmi alapokon nyugvó mozik, [ More ]
Némi kutatás kellett hozzá, de találtam még saját magamon kívül olyanokat, akik szerint lazának ugyan laza volt A galaxis őrzői, de azért az az őrület, ami kialakult körülötte, kissé érthetetlen. A méltató szavak között a legnagyobb pozitívumként rendre előfordult az, hogy „nem vette komolyan saját magát”, amivel én nem igazán vagyok kibékülve, sem azzal, hogy [ More ]
Mindig is a „szélsőséges” szót használtam, ha szóba került a 2016 decemberében debütált Assassin’s Creed-film. Rajongóként egyszerűen nem tudtam nem tapsikolva ugrálni bizonyos részek láttán, de viszonylag tapasztalt filmfogyasztóként meg nem tudtam nem észrevenni, hogy pár jelenet, dialógus nem sokkal elrugaszkodása után olyan csúfosan zuhant arccal a betonba, hogy én éreztem magam kellemetlenül. Ezekért a [ More ]
|