Silvia Moreno-García mexikói származású kanadai írónő, akivel először egy antológiában találkoztam, és már akkor megtetszett a novellája, így, amikor megjelent tavaly az első regénye, megvásároltam. A Signal to Noise kiváló debütálás: épp csak annyit markol, amennyit elegánsan és hitelesen ki is tud bontani, és éppen ezért tökéletes egésznek hat, egy már érett író munkájának.

Signal-to-NoiseMár önmagában az is különlegessé teszi, hogy nem sok mexikói fantasyhez van az embernek angol (vagy akár magyar) nyelven szerencséje: Mexikóváros miliője, a benne mozgó karakterek kulturális távolsága egzotikus ízt ad a történetnek, ugyanakkor, amit elmesél, örök és bárhol érvényes lehetne.

Meche 2009-ben visszatér Mexikóvárosba Skandináviából, ahol programozóként dolgozik, hogy részt vegyen az apja temetésén, akivel húsz éve nem találkozott és nem is nagyon beszélt, de nem igazán találja a helyét – Mexikó már csak olyan számára, mint egy régi, rossz kabát, nem érzi jól magát benne. Ahogy azonban válogatni kezdi rádiós DJ apja örökségét, a bakelitlemezeket, és a temetés kapcsán kénytelen újra találkozni egykori, gimnazista barátaival, felkavarodik a múlt.

A két szálon futó regényben 2009 mellett 1988 is megelevenedik: Meche tinédzserkora, egy rendkívül nehéz és gondokkal teli időszak, amikor a szülei a válás küszöbén billegnek, Meche maga pedig két barátjával a nem menő és szegény kamaszok perifériára szorult életét éli, és onnan pislog át az iskolai szépfiúk és széplányok távolinak tűnő világára. Meche legjobb barátja Sebastiano ugyanolyan lúzer, mint a matematikában és zenékben menedéket kereső Meche, csak ő éppenséggel a könyvekben találja meg a támaszt. Kettejük között azonban minden különbségük ellenére is erős kötelék van, amihez csak érintőlegesen kapcsolódik örök szatellitük, a szappanopera-rajongó Daniela.

A jelenben játszódó szálból sejteni, hogy a barátságuknak vége szakadt, és egy idő után az is, hogy ennek köze van a titkukhoz: hogy a zene segítségével valóra képesek váltani a kívánságokat. Az pedig szinte már toposz, hogyha egy rakás mellőzött kamasznak mágiát adnak a kezébe, abból csak baj lesz, különösen, ha egyikük olyan végtelenül makacs, mint Meche.

A Signal to Noise  nagyon visszafogottan és óvatosan bánik a mágia kérdésével, a fantasztikum nem uralja el a történetet, amely abszolút emberi és érzékenyen megrajzolt történet barátságról, felismert és fel nem ismert szerelmekről, kívánságokról és hatalomról. Olyan, mint egy nosztalgikus válogatáskazetta, amely minden olvasóban felidézi a saját fiatalkorát, és a szavakon keresztül megteremti a zenét is hozzá. Gyönyörűen megírt, kiváló emberismeretről árulkodó mozzanatok váltják egymást a boszorkánysággal, és a regény minden mágia ellenére végig hihető és közeli marad.

A szerző honlapja

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon