Elizabeth Bear minden egyes könyve a SFF új szegletébe kalandozik, a Jacob’s Ladder barokkos űroperai világa, a Promethean Age trilógia kelta tündérei és az Eternal Sky sztyeppei epikus fantasyje után a steampunk Vadnyugatra látogatott el – és nem is akárhogy. Őszintén nem gondoltam volna, hogy ennyire élvezni fogom ezt a regényt, hiába ismertem már Bear írói képességeit.

karen memoryA történet elbeszélője Karen Memery, aki Rapid Cityben dolgozik a Hotel Mon Cherie-ben mint „varrónő”, ami az örömlány eufemisztikus megnevezése. Karen meglehetősen pragmatikusan és józanul áll a munkájához, a bordély többi dolgozóját pedig a családja részének tekinti, akik jóval szerencsésebbek, mint az aranymosókat és tengerészeket kiszolgáló kikötői nyilvánosházak Távol-Keletről idehurcolt és lényegében rabszolgaságra kényszerített prostituáltjai. Még maga a polgármester is a Hotel Mon Cherie-t tünteti ki figyelmével, és Karennek minden reménye megvan, hogy egy napon annyi pénzt gyűjtsön össze, hogy lovakat vehessen és lótenyésztéssel foglalkozzon, ami a szíve vágya, ám az egyik éjszakán megjelenik a bordély küszöbén a sebesült Merry Lee, a kínai származású ex-örömlány, valamint egy kikötői bordélyból megszöktetett indiai lány. Karen és társai pedig nem adják ki őket a „tulajdonosnak”.

Ami a könyv elején még a prostitúció különféle felfogásainak ütközéséből fakadó konfliktusnak tűnik, később a város hatalmi harcaiba csap át, Peter Bantle-nek, a kikötői bordély tulajdonosának ugyanis különleges gépe van, amellyel befolyásolni képes mások elméjét, és a polgármesteri székre tör, a könyv második felében pedig még magasabbra emelkednek a tétek. Ráadásul egy Hasfelmetsző Jack típusú gyilkos is elszabadul a városban, aki kifejezetten a prostituáltakra utazik.

A steampunk jegyei is feltűnnek a regényben, igaz, főleg csak a második felében, de nem véletlen, hogy Karen „varrónőként” hivatkozik magára – nagy szerepet játszik a történetben egy mechára hajazó, bebújós Singer varrógép, amely nem csupán szabás.varrásra alkalmas…

Izgalmas regény, sok csavarral és sodró lendülettel, de ami igazán különlegessé teszi, az Karen személye és a könyvben megjelenő, modern témák kezelése. A nyelvtani hibákkal beszélő, de őszinte és határozott prosti olyan hangon szólal meg, ami már az első lapoktól fogva lefegyverzi az embert, és zökkenő- és előítéletmentesen vezeti be a világába. Elizabeth Bear nem egyszerűen elkerülte, hanem kiütötte azokat a sztereotípiákat, amik a “steampunk” és a “prostituált” szavak hallatán az emberek eszébe ötlenek a fűzőbe szorított végzet asszonyairól, nem teszi kívánatossá vagy vonzóvá ezt a fajta munkát, ugyanakkor nem esik át a ló túloldalára sem és nem fest egyoldalú képet a szegény, elnyomott dolgozó lányok sanyarú sorsáról. A Hotel Mon Cherie dolgozói maguk választották ezt az életet, és többször is bizonyítják, hogy a foglalkozásuknak semmi szerepe nincs abban, hogy tiszteletet érdemelnek-e vagy sem – márpedig ők egytől egyik nagyszerű és érdekes emberek.

Elizabeth Bear

Elizabeth Bear

Talán meglepő, de a könyvben a választott környezet ellenére egy fia szexjelenet sincsen – Elizabeth Bear eredetileg ifjúsági könyvnek szánta a regényt, de a kiadók annak nem voltak hajlandóak elfogadni (noha mind a cselekményvezetés, mind a főszereplő életkora, mind a stílus teljesen YA-konform). Karen ugyan kendőzetlenül beszél a munkájáról, de elbeszélésében ez csak mellékes szálként jelenik meg – őt ugyanis nem ez definiálja, hanem a társaihoz, a madámhoz, a barátokhoz fűződő viszonya. Megértően és nyíltan fordul a korabeli társadalom más, alacsonyabb kasztú tagjai felé, és bár érzi és tapasztalja az előítéletességet, a társadalmi lenézést, nem hagyja, hogy az megtörje.

A sorok között persze olvashatunk – nem véletlen, hogy egy lánytól vár emberi gyengédséget és szerelmet, és hogy külön megjegyzésre méltónak találja, ha egy férfi úriemberként viselkedik vele szemben, és megjelenik a fehér rabszolgaság és a gyarmatokról behurcolt nők sorsának témája is, de a Karen Memory nem a vadnyugat árnyoldalainak realista nagyregénye, hanem egy kalandos történet, amelyben egy csapat belevaló nő, egy színesbőrű rendőrbíró és egy komancs indián igazságot szolgáltat – épp úgy, mint azokban a filléres füzetekben, amelyeket az örömlányok esténként, amíg a vendégekre várnak, a kandalló előtt olvasgatnak Calamity Jane-ről és a többi vadnyugati hírességről.

Érdekességek, linkek:

  • A főszereplő nevét Elizabeth Bear egy bábos barátjáról kapta.
  • A könyvben szereplő színesbőrű rendőrbíró, Bass Reeves nem a képzelet szüleménye, hanem valóban létezett és az első amerikai fekete rendőrbíró volt, még filléres füzetekben is megörökítették a tetteit. Bár rabszolgaságban született és nem tanult meg olvasni, sikeres pályát futott be a törvény embereként és élete során több mint 3000 bűnözőt tartóztatott le. Állítólag ő inspirálta a „magányos lovas” (The Lone Ranger) figuráját.
  • A szerző honlapja.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon