Amy Kathleen Ryan young adult sci-fi sorozatának nyitó kötete, a Ragyogás, 2012 őszén jelent meg a Maxim Kiadó Dream válogatásában, ebben a cikkünkben írtunk is róla. A folytatásra azóta várni kellett, de a kiadó az idei Könyvhétre végre elhozta a folytatást. A Szikra sötétebb hangulatú regény a Ragyogásnál, a konfliktusok és a karakterek hibái is elmélyülnek, a gyerekeknek pedig egyre több kegyetlenséget és nehézséget kell túlélniük.
A Ragyogásban olvashattunk a két mélyűri utazásra tervezett hajó, az Empyreum és az Új Látóhatár telepes közösségei között kibontakozó viszályról, amely veszélybe sodorja a több évtizedes hosszúságú küldetésük célját: az Új Föld meghódítását és benépesítését. A békesség akkor borul fel, amikor az Új Látóhatár felnőttjei rajtaütnek az Empyreumon, és elrabolják az összes lányt a petesejtjeikért, hogy véget vessenek a több évtizedes terméketlenségüknek, ami a sikeres letelepedést veszélyezteti. A következmények súlyosak, a felnőtteket megölik vagy fogjul ejtik, és az Empyreumon csupa fiatal fiú marad hátra. A fiúk és a lányok is a túlélésért küzdenek a két különböző közegben. Az egyik hajón új vallás emelkedik ki a zavaros helyzetben, a másikon azonban a gondosan felépített egyház az összeomlás szélére kerül.
A Szikrában nem sokkal a Ragyogás vége után vesszük fel a fonalat. Waverly haza vezette a lányokat az Empyreumra, de hiába próbálja kiheverni az Új Látóhatáron átélt borzalmakat. Hála helyett utálkozás veszi körül, amiért a szülőket nem tudta kiszabadítani a fogságból. Kieran isteni sugallatokkal megalapozott hatalma meginog a lányok visszatérésével, és a barátnője, Waverly, sem támogatja úgy, ahogy elvárható lenne tőle. Az Empyreum az árvák hajója lett, és istentiszteletekkel és beszédekkel akar reményt önteni a gyerekekbe, és közös célt adni nekik. Amy bevezet egy harmadik nézőpontkaraktert is, az első rész diktátorát, Sethet. Seth uralmát megdöntötték, és a börtönben jön rá, hogy valójában majdnem halálra éheztette Kierant. A kilátásai nagyon rosszak, de fordul a szerencséje, amikor valaki kinyitja a cellája ajtaját. Az Empyreumot robbanás rázza meg, de a gyerekek még nem sejtik, hogy ez csak az elkövetkezendő borzalmak kezdete. A fiatalok egymásra mutogatnak, és nehezen fogadják el, hogy a tettest talán nem egymás között kellene keresniük: az Új Látóhatár vallási vezetőjétől, Anna Mathertől már az Empyreumon sincsenek biztonságban.
A Szikrában a szerző nem kíméli sem a szereplőket, sem az olvasót. Gyerekek halnak meg, gyerekek műtenek gyerekeket, gyerekek kínoznak felnőttet és leleményesen befolyásolják egymást a hatalom megszerzéséért. Rémisztő kép, hogy szülők nélkül ez a csupa tizenhat év alattiakból álló gyerekközösség milyen kegyetlenné tud válni, és a legidősebbek milyen komoly harcra és tömegmanipulációra képesek az irányításért. A Legyek Ura életérzés erőteljesen visszaköszön. Egy ponton azonban azt is láthatjuk, hogy ennél már csak az ijesztőbb, amikor felnőtteket törnek meg annyira, hogy azt a vezetőt kövessék, aki romlást hozott rájuk.
A három főszereplő eltérően gondolkodik a közösség irányításának helyes intézményéről, izgalmas, hogy az erőviszonyok folytonos változásával éppen melyikük nyer teret, és az olvasó is jól láthatja az egyes vezetési elvek előnyeit és hátrányait. A szerző mindent mérlegel, a gonosz tettek mögé is motivációt tesz, és még ha egyes döntések el is ítélhetőek, semmi sem lóg a levegőben.
A főszereplők egytől egyig nehezen szerethetőek, Waverlynek, Kierannak és Sethnek is bőven látjuk a gyengeségeit. Waverly és Kieran rendes családi hátterük ellenére erkölcsi lejtőn indulnak el, érzékelik, hogy nem helyes amit tesznek, hogy sokszor dühből cselekszenek, de a nagyobb jó érdekében mégis mindig elhessegetik a lelkiismeret-furdalásukat. A hatalomért folytatott harcban egyre jobban elmérgesedik a kapcsolatuk. Ezzel szemben Seth az ellenpont: lassan beismeri a korábbi hibáit, és megpróbálja jóvá tenni őket.
Mindhármuk legnagyobb hibája, hogy azt hiszik túljárhatnak a felnőttek eszén. Kieranék lobbanékonysága, és bizonyos helyzetekben a kiszámíthatatlansága azonban ebben a részben még nem elég, hogy valódi előnyt kovácsoljanak belőle. Kíváncsian várom, hogy a folytatásban hogyan változnak majd az erőviszonyok. A szerző a naturalista leírásaival is ráerősít az enyhe ellenszenvre: a gyerekek a körmüket vagy a szájukat rágják véresre, izzadnak, büdösek, tükörben összevarrják a saját sebeiket, égő hús füstcsíkját nézik, kitörik ujjukat vagy éppen a torkuk lila a fojtogatástól.
A háttérvilág, a Föld bukásának okai és a technológia magyarázatok nem bomlanak ki jobban a Ragyogáshoz képest, azonban ebben a részben ez már sokkal kevésbé zavart. A Földet sok évtizede a hátuk mögött hagyták – egyik gyerek sem látott valódi eget például –, az Új Föld pedig szinte elérhetetlen messzeségben van. A történet és a helyszín ezen rétegei egy kicsit háttérbe szorultak számomra, sokkal jobban érdekeltek az emberi játszmák.
Amy több interjúban is azt nyilatkozta, hogy a sorozat alapötletét az Amerikában letelepedő puritán közösségek politikai kultúrára tett hatása adta. Emellett hatott rá a 9/11-es terrortámadás is, ugyanis abban az időben éppen New York-ban lakott, és átélte a város reakcióját. Amy arra volt kíváncsi, hogy egy közösség vallása és az elszenvedett tömeges erőszak hogyan alakítja a jövőjüket. Az űr inkább egy eszköznek tűnik, egy újabb rétegnek, amivel elérhette, hogy ezek a közösségek jól el legyenek szeparálva bármilyen külső segítségtől és hatástól.
A kötet végére a szerző kétségbeesett helyzetet teremt, a telepesek küldetését egyedül a saját, emberi önzőségük akadályozhatja meg. Igazi nyugvópont nincs, a Szikra erős függővéggel zárul. A harmadik részt remélhetőleg mihamarabb kézben tarthatjuk magyarul is. Flame címen már januárban megjelent a tengerentúlon.
Kapcsolódó linkek:
Hozzászólások
[Kemese Fanni további írásai]
