A Maxim Kiadó egyike a YA könyvek piacára belépő új szereplőknek. 2011-ben jelentették meg a kategóriában elsőként Cynthia Hand Angyalsors című misztikus-romantikus regényét, mely a visszajelzések alapján igen sikeres bemutatkozás volt, mind a kiadás minősége, mind a történetválasztás terén. 2012 őszén nyolc új címüket egybefogó Dream válogatássorozatukkal rukkoltak elő. Számomra a Ragyogás volt a legkülönlegesebb választásuk: tudtommal ez az első magyarra lefordított YA könyv, mely az űrben játszódik. Kint is csupán néhány ilyen cím létezik (a leghíresebb talán az Across the Universe, melynek magyar jogai már elkeltek), nos, lehet, nem véletlenül.
A történet szerint a Föld annyira felmelegedett, hogy az emberiségnek új lakóhely után kell néznie. Két űrhajót indítanak Újföldre, az egyik az Empyreum, a másik a korábban elstartolt, vallásos legénységű Új Látóhatár. A küldetésük ugyanaz: terraformálással előkészíteni a bolygót, ahova majd további vándorok érkezhetnek a (távoli) jövőben.
A tizenöt éves Waverly és a tizenhat éves Kieran az Empyreumon élnek, már a mélyűrben születtek, és úgy tűnik, ők lesznek az új generáció első házaspárja. Még évtizedek vannak hátra az érkezésig, fontos, hogy minél több utódot hozzanak majd a világra és ezzel segítsék a küldetés sikerességét. Azonban olyasmi történik, aminek sosem szabadott volna: feltűnik az Új Látóhatár, ellenséges siklóikkal betörnek a békés Empyreumra, és elrabolják az összes lányt. A felnőtt legénység rosszul dönt, és ennek következtében egy részük meghal, másik részük fogságba esik vagy megbetegedik. A lányok Waverly vezetésével megpróbálnak túlélni az Új Látóhatáron, de egyre nehezebb eldönteniük, hogy amit mondanak nekik, az igazság vagy hazugság; az Empyreumon ragadt fiúk között pedig hatalmi harc bontakozik ki a hajó irányításáért.
Eleinte sokat ráncoltam a homlokomat. Az Új Látóhatár siklói könnyedén bejutnak az Empyreumra, egy szem katona sincs egyik hajón sem – ilyet sem láttam még, főleg ha az emberiség túlélése a tét. Emiatt maga a helyzet kicsit idealisztikus, a csoport gazdálkodik és szaporodik. A fegyvereket eldugták, az Újföld esetleges veszélyes állatai elleni használatra tartogatják őket. Bosszantott, hogy a tizenhat éves főhős fiú előbb rájött az ellenség tervére, mint a felnőttek, akiknek jó része ki is pörög az űrbe. A szerző végül nagy izzadságszaggal olyan helyzetet teremt, hogy a mintegy százhúsz fiúnak szüleik nélkül, a szintén ugyanennyi lánynak pedig idegen környezetben, családjuktól elszakítva kell megállniuk a helyüket a két hajón. (Nem kapunk választ arra, hogy hány felnőtt volt a történet elején, pedig a könyv első felében ez foglalkoztatott leginkább. Jólesett volna utánaszámolni a veszteségeknek.)
Az Új Látóhatár legénysége termékenységi problémákkal küzd, a lányok petesejtjeire pályáznak, a rablást mentésnek állítják be, és megpróbálják a lányokat integrálni a közösségükbe. Etikai kérdésként koccan össze az emberrablás, engedély nélküli “petesejt-lopás” és az ottani nők leghőbb vágya – a saját kisbabák –, illetve a kihalástól és a küldetés bukásától való félelem. A fiúknál az erőszakra alapuló diktatórikus és a vallásra, reményre épülő irányítás csap össze. Utóbbi bukását nézzük végig az Új Látóhatáron és a születését az Empyreumon.
Miben más ez a történet a többi disztópiánál? Általában a tini disztópiákban igen hasonló sémát járnak be a főhősnők: legtöbbször egyetértenek a fennálló rendszerrel, azon belül képzelik el a jövőjüket. Aztán történik valami (ez sújthatja a családot vagy az egyént vagy csak felbukkan „a” fiú), és kénytelenek kitörni a rendszerből, vagy elküldik őket. Általában csatlakoznak a lázadó csoporthoz, és szép lassan belátják, miért rossz az elnyomó rendszer. A trilógia végére jó esetben meg is döntik azt. A Ragyogásban az egyik főszereplő a körülmények hatására választja a vallásra épülő egyeduralmat; a másik látja, hogy egy ilyen rendszer hova vezet. Ryan remekül párhuzamba állítja a két helyzetet. Ebben a tekintetben a Ragyogás feltétlenül kiemelkedik a társai közül.
Az írónő
Érdekes volt, hogy a leginkább lányokból álló célközönség ellenére sok fizikai magyarázattal találkoztam, melyeket sokszor nem tudtam hová tenni. A visszajelzésekből kiderült, hogy nem csak én voltam bizonytalan ezen dolgokkal kapcsolatban. Részben ez is zavart: Ryan nem tudta elérni, hogy vakon higgyek a magyarázataiban, de nekem nem volt meg a háttértudásom, hogy magam döntsek a helyességükről. Ráadásul a technológiai szint a mi szintünk, hiába vártam különleges kütyükre és egyebekre.
A szereplők nagyon emberiek, vágyakoznak, tévednek, szenvednek (megnyomorodnak, véreznek, hánynak), de újra talpra állnak. A szerző (túl) sokat épít a rezzenéseikre vagy apróbb mozdulataikra, így a leírásokat egy idő után egysíkúnak éreztem.
Élvezhető, témáját tekintve komolyabb, a megvalósításban azonban semmi különöset nem tartogató ifjúsági regény a Ragyogás.
A Goodreadsen nem teljesít kiemelkedően a könyv, ötezres minta mellett 3,58-as átlagra értékelték. A sorozatot trilógiának tervezi az írónő, a második rész Spark címmel nyáron jelent meg az Egyesült Államokban, itthon 2013 őszére várható.
Kapcsolódó linkek:
A cikket Tóth Fanni írta.
Hozzászólások
[Kemese Fanni további írásai]
Szerintem a 3,58 teljesen jó értékelés, valamiért úgy érzem, hogy idehaza ez mindig ad valami negatív színezetet, holott odakint ez bőven az olvasásra érdemes könyvek kategóriája már.
Amúgy én ezt meglepően bírtam; tény, hogy nem ígér sokat a regény, de azt viszont nálam kifejezetten jó munkával hozta. A folytatása mondjuk nem érdekel, mert kezdem unni, hogy ma mindent folytatni kell :).