[A szerző megjegyzése: Ez a négy részes cikk együtt teszi ki annak a készülő monográfiának első, felvezető fejezetét, amely a fantasy-irodalom történetét, fejlődését, hatásait vizsgálja - részletesen 1814-2014 között. A könyv halad, de részleteit közzétéve kérek segítséget, megjegyzéseket, kérdéseket, hozzáfűznivalókat, hogy az anyagból tényleg ne maradjanak le lényeges dolgok. "A fantasy feltérképezése" című fejezet még nem egészen irodalomtörténeti jellegű rész, ahogy mondtam, ez az egyik bevezető jellegű fejezet. A könyvről és a módszertanról további információk itt.]

Ouroboros_AF

<— 1. rész

Az egyes művek népszerűsége ellenére a fantasy irodalomtörténetével hazánkban nagyon kevesen foglalkoznak, a különböző fantasztikumra szakosodott folyóiratok, mint a Galaktika inkább a tudományos-fantasztikus irodalmat (science fiction) részesítik előnyben, a fantasy jelentős művei és szerzői pedig késve, akadozva, méltatlan körülmények között jelennek meg, még A Gyűrűk Ura filmváltozatának népszerűsége után is. A Mitágó-erdő közel három évtizedes késéssel került a magyar olvasók elé, a hat évtizedet késő Gormenghast-trilógiának pedig csak az első részéig jutott a hazai kiadás. Michael Moorcock és Peter S. Beagle életműsorozata mind elakadt néhány kötet után, és akkor még nem is beszéltünk az angol nyelvterületen túli írók reprezentáltságáról.

Ha egy magyar olvasó arra vállalkozik, hogy feltérképezze és helyesen értékelje a fantasy-irodalomtörténet ténylegesen jelentős műveit a szénakazal mélyén, komoly kutatómunka és hosszas utánaolvasás után tud csak rendet tenni a szerzők között, megismerni a hatások kronológiáját és távlatait. A kilencvenes évek elején válogatás nélkül, gyakran egy sorozatban, ömlesztve jelentek meg klasszikusnak számító szerzők (az amúgy is zavaros Weird Tales-éra kiváló és kevésbé kiváló ponyvaírói), szerepjáték-irodalomnak se nevezhető filléres kalandok, vagy angol álnéven írt jobb-rosszabb magyar gyorstermékek, engedély nélküli folytatások, jó és rossz fordítások vegyesen. Többnyire nem túl vonzó borítókkal, rossz minőségű papíron.

Ennek az egyedüli hátránya, hogy a nagyobb hatású szerzők közül tényleg sokan megjelentek, de a körülmények miatt meg kellett feledkeznünk műveikről.

091-Mythago-Wood-port

Ez némiképp megváltozott a 2000-es évek fordulóján, részben A Gyűrűk Ura és a Harry Potter (film)sikerének köszönhetően, részben pedig azért, mert a kiadók is belátták, hogy a válogatás nélküli fantasy-dömping nem kifizetődő. A Delta Vision kiadó életműsorozatokba, díjnyertes és színvonalas regények kiadásába kezdett, az utóbbi években pedig akár egy évszázaddal korábban alkotó írók műveit is gondozza kiadói műhelyén keresztül.[1] Nagyobb kiadók, mint az Európa és az Alexandra végre igényes kötetekkel járulnak hozzá a fantasy-kánon hazai gyűjteményéhez, az olyan kiadók pedig, mint az Agave, a FuMax, a Gabo, a Galaktika és a Könyvmolyképző pedig komoly odafigyeléssel fordulnak a fantasy felé.

Ez viszont még mindig nem jelenti azt, hogy teljes a rend és a tisztánlátás az olvasók között; gyakran felmerül a kérdés, hogy mit is érdemes olvasni, nem csak a színvonal és a hatások kutatása miatt, de gyakran egyéni olvasási preferenciákhoz is nehéz műveket rendelni. Könyvesboltokban, könyvtárakban a fantasy címke alatt előfordulnak a fantasy teljesen legitim alzsánerei, de itt találjuk meg a szerepjátékokhoz írt kalandmodulnál alig jobb tömegtermékeket, a piaci szegmensbe pozicionált más jellegű műveket, és ezzel együtt: sok jó fantasy meg sem található a fantasy-szekcióban, mert egyszerűen „nem tűnik annak”, vagy szerzőjét általában máshová szokták sorolni.

Az internetes magazinok elterjedésével természetesen már könnyen tájékozódhatunk (számos magyar oldal szenteli teljes figyelmét a fantasztikumra: Endless.hu, SFmag.hu, Fantazmo.hu, stb.), de a cikkek, könyvismertetések és esetleges tanulmányok évekig visszanyúló archívumai között kutatva éppen olyan vegyesség mutatható ki, mint a könyvesboltok és könyvtárak polcain.

Egy új olvasó jogosan teszi fel tehát a kérdést: mi is a fantasy?

gormenghast1

A mai értelemben vett fantasy-regények előzményeként a különböző szakirodalmak a gótikus-fantasztikus irodalmat, annak közvetlen elődjeként a romantikus irodalom mesésebb-varázslatosabb műveit említik, de a fantasy egyenes ági leszármazottja a lovagregényeknek és a különböző népmeséknek, mítoszoknak, hősénekeknek és legendáknak is.

Természetesen, mindezektől független műfajról van szó, amelynek gyökereit nem csak teljességre törekvően, de még röviden is nehéz összefoglalni.

Az első lényeges feladat tehát elkülöníteni a fantasy-irodalmat a fenti kategóriáktól, vagyis definiálni magát a fantasy-t.

Az Oxford online szótára viszonylag rövid, egyszerű meghatározást ad: „Képzeletgazdag fikciós zsáner, amelyben varázslat és kaland szerepelnek, és többnyire egy másik, nem valódi világban játszódnak.”[2]

Azok az apologetikusok, akik a fantasy (mint tömegirodalom) elleni támadásokkal szemben érvelnek, rámutatnak, hogy Homérosz, Milton, Goethe, Swift, és az irodalom más nagyjai is fantasy-t írtak; persze, ez nyilvánvaló csúsztatás. Tzvetan Todorov meghatározása szerint a fantasztikum „nemcsak valamilyen különös jelenség létét feltételezi, mely habozást vált ki az olvasóból és a hősből, de egyfajta olvasásmódot is feltételez.” A lényeg, hogy az olvasásmód ne legyen se „költői”, se „allegorikus”.[3] Az olvasó a fantasy esetén elfogadja a fantasztikum vagy fantasztikus világ prózai jelenlétét (bár a fantasztikumra adott reakciója sokféle lehet), vagyis a fantasztikus történetnek önmagában is helyt kell állnia. Michael Moorcock viszonylag jól körülhatárolható kritériumok alapján választja el a fantasy-irodalmat a mítoszoktól, népi meséktől, a lovagkori románcoktól, szatíráktól és allegóriáktól:[4]

  • A műnek szerzője, saját szövegvilága és irányvonala van.
  • Majdnem mindig prózai műről beszélünk, amely az adott kornak, adott közönségének és adott ízlésnek íródott.
  • A népszerűség és szenzáció eszközeivel teszi elérhetővé alapvető témáit.
  • Ritkán olvassák ezeket a műveket az adott kor ízlésváltozása után.

 Jan Brueghel l'ancien - Caverne fantastique avec Ulysse et Calypso (v. 1616)

Lényeges elem a varázslat, és/vagy egy másodlagos világ jelenléte, vagyis a miénktől függetlenül létező, fiktív univerzum (amelybe vagy van átjárás ebből a világból, vagy egyáltalán semmilyen kapcsolat nincs).

(folyt. köv.)


[1] Lásd MesterMűvek sorozat (Delta Vision)

[2] Oxford Dictionaries. http://www.oxforddictionaries.com/definition/english/fantasy (Letöltve: 2014. április 24.)

[3] Tzvetan Todorov: Bevezetés a fantasztikus irodalomba, Bp., Napvilág, 2002, 30–31.

[4] Michael Moorcock, Wizardry and Wild Romance, MonkeyBrain Books, 2004, 26.

Képek forrása: 1. Ouroboros, [ismeretlen], 2. John Howe: Mythago Wood (http://www.john-howe.com/), 3. Qahira Lynn: Gormenghast Castle (http://dream-painter.deviantart.com/), 4. Jan Brueghel: Caverne fantastique avec Ulysse et Calypso, 1616

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: tudomány

Eddig 5 hozzászólás érkezett.

  1. Dominik szerint:

    Ugyan hangos röhögésre fakadtam, amikor a “komoly odafigyeléssel” a fantasy felé forduló kiadókat említetted, azért bedobnék két linket:
    http://www.fantasycentrum.hu/old/VEGYES/KZSrovidenafantasyrol.htm
    http://fantasycentrum.hu/old/VEGYES/fantasy.htm
    Mindkettő Kornya Zsolttól, s bár nem kifejezetten aktuálisak, de szerintem bizonyos dolgokat jobban megragadnak, mint Moorcock négypontos semmitmondása.

  2. fbdbh szerint:

    Köszi, igazítok még a végleges változathoz.

  3. Sam Reed szerint:

    Hehehe. A második belinkelt szövegben van ez a gyöngyszem:

    “Valószínûleg újdonságot árulok el egyébként azzal, hogy a Rhiannon kardjának Leigh Brackett álnév mögé rejtõzõ írója – nõ volt”

    Leigh Brackett nyilván olyannyira ravasz volt, hogy saját nevét használta álnévnek :-)

  4. DBL szerint:

    Amibe a cikkíró beléfogott, irdatlan méretű, és tiszteletre méltó elképzelés. Segíteni kéne, nem cseszegetni.
    Kornya Zsolt írásai jók, és felhasználhatók, de rövidek és vázlatosak. Nem törekedett teljeskörűségre.
    Peter Nicholls monográfiájára csak áhitozom évtizedek óta, de nem ismerem, mert úgy tudom, magyarul nem adták ki.
    Viszont ott van Brian Aldiss és David Wingrove óriási könyve, a Trillió éves dáridó. Komoly részeket áldoznak elemzésük során a fantasynak. Gondolom felhasználható lesz az alkotó számára.
    A másik a Metagalaktika 7. száma, amely Sam Ludwall Holnap történt című írását tartalmazza. Ez is bőven foglalkozik a fantasyval.
    Sajnos Aldiss a nyolcvanas évek közepével, Lundwall 1978-al zár, tehát az elmúlt jó harminc évet máshonnan kell felkutatni…

    Különben a Galaktikák régebbi számai nem kevés rövidebb-hosszabb írást tartalmaznak az SF tematikáiról. Köztük fantasyról szólókat.

  5. fbdbh szerint:

    Köszönöm a támogatást, DBL.

    Ez a felvezetés még csak ilyen eszmefuttatás, közelítés, és minden cseszegetés, támogatás csak javítani fog a szövegen, minden kis linkben szeretnék valami használhatót találni.

    Belenéztem a mutatómba, nem akarok hülyeséget mondani, de saccra 2-300 szerzőt említek, a bibliográfia pedig 50 feletti tételsor, bár ehhez még hozzájöhetnek kisebb anyagok, és pl. nem feltétlenül mindet használom fel.

    De mindenképpen 2014-es szintű anyagnak kell lennie a végeredménynek, és mindenképpen sok magyar forrásra van szükség, hogy igazi hazai útmutató legyen. (Facebookon feltett kérdésre válaszolva: igen, a magyar irodalmat is feltárom, nem érdekel, ha hiszti lesz belőle.)

    Minden megjegyzés számít. :)

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon