[A szerző megjegyzése: Ez a négy részes cikk együtt teszi ki annak a készülő monográfiának első, felvezető fejezetét, amely a fantasy-irodalom történetét, fejlődését, hatásait vizsgálja - részletesen 1814-2014 között. A könyv halad, de részleteit közzétéve kérek segítséget, megjegyzéseket, kérdéseket, hozzáfűznivalókat, hogy az anyagból tényleg ne maradjanak le lényeges dolgok. "A fantasy feltérképezése" című fejezet még nem egészen irodalomtörténeti jellegű rész, ahogy mondtam, ez az egyik bevezető jellegű fejezet. A könyvről és a módszertanról további információk itt.]

valinortrees

Amikor az olvasó betéved egy könyvtárba vagy könyvesboltba, már nem tűnik újdonságnak, hogy külön kategóriaként ott várja a fantasy.

Ezt a címkét évtizedek óta ragasztjuk könyvekre, és a jelek szerint a könyvárusok, a könyvforgalmazók, a könyvtárosok, de még a szerzők is ösztönösen ráéreznek, hogyan kell az effajta jelölésű polcokat gyorsan és hatékonyan feltölteni.

Pedig a kérdés talán nem is olyan egyszerű.

Az irodalomtörténet egyik vitatott kérdése, hogy honnan számít a fantasy külön zsánernek, hol szakad el a klasszikus értelemben vett gótikus, romantikus, fantasztikus irodalomtól, hol érintkezik a mágikus realizmussal, hol van átfedés mítoszok, mesék, (ál)történelmi regények, a tudományos fantasztikum és más műfajok között. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a viszonylag fiatal (alig két évszázados) modern fantasy évtizedről évtizedre, évről évre hozza létre és formálja irányzatait, szubzsánereit, témáit és formanyelveit – beleértve (látszólag paradox módon) a realizmust is. A fantasy fejlődése sínylette meg talán a leginkább a kereskedelmi céllal gyártott művek (elsősorban a kényszeresen fix panelekből építkező szerepjáték-irodalom) rendszeres tömegtermelését, ez pedig a kritikai megközelítést jócskán megnehezíti.

A polcok szinte mindig tele vannak az eredetiség szikráját sem mutató utánzatok utánzataival és a trendeket meglovagoló gyorstermékekkel. Emiatt a fantasy marginális, jelentéktelen, csakis az olcsó szórakoztatás miatt létező, eszképista kategóriának tűnik, amelyben ugyanazok a témák, fordulatok, díszletek váltakoznak. Ez, tulajdonképpen egy egész zsáner előítélete.

293771

Ursula K. Le Guin a védelmére siet: „a klasszifikáció hasznos – hasznos az olvasóknak, akik szeretnek egy bizonyos fajta fikciót olvasni egy bizonyos fajta témában, és szeretnék tudni, hol található ez a könyvesboltban vagy a könyvtárban”, de: „a zsánernek egyáltalán nincs haszna értékkategóriaként, és nem is szabadna így használni. Mégis, a zsáner vagy a kategória koncepcióját arra használják, hogy az el nem olvasott irodalmat értékeljék. Hogy kiszűrjék az igazi könyveket – vagyis, a realisztikus fikciót – az „alsóbbrendű irodalomtól” […]. A történetmesélés legrégebbi és legelterjedtebb formáit (leszámítva a realizmust, de beleértve a fantasy-t) így gettóba zárják. A kommersz és az igénytelenség viszont Le Guin szerint nem korlátozódik a zsánerirodalomra. A valóságban játszódó, de bármilyen rossz könyveket egy polcra teszik a nagy irodalmi klasszikusokkal, míg a legjobb, legerényesebb fantasy-regényeket a fantasy-ről alkotott előítéletek alapján ítélnek meg – olvasatlanul.[1]

A fantasy-ről alkotott „látatlan általánosítások”, téveszmék szerinte valahogy így épülnek fel: 1. A karakterek fehérek. 2. Afféle középkorban élnek. 3. A jó és a rossz közötti harcot vívják. Mindezt azonnal cáfolja: 1. A karakterek legalábbis a borítókon fehérek, még ha a szövegben nem is. 2. A fantasy világa kitalált világ, nem találjuk meg a térképeinken, és vagy hasonlít, vagy nem a középkori Európára (nagyon sokszor egyáltalán nem). 3. A jó és a rossz harca univerzális és gyakori tematika, de ezt a képet főleg játékok és filmek terjesztik el, gyakran egyáltalán semmilyen harcról nincs szó.[2]

Íme a paradoxon magja. A fantasy angol szó, jelentése: képzelet. A képzeletnek elméletileg nincsenek határai, mégis megvannak a rögzült, nem túl változatos benyomásaink a szóról. Kard, varázslat. Mitikus lények. Nem létező birodalmak. És a dilemma újabb rétege: ha a képzeletnek nincs határa, akkor vajon bármi megtörténhet? Ha bármi megtörténhet, akkor komolyan vehető irodalomról beszélünk?

michael-whelan-the-dark-tower-241206-1152x758

Le Guin amellett érvel, hogy a fantasy hihetősége a zsáner alappillére. Hogy a gyermekirodalomban ennyire népszerű tematika, nem véletlen, még a legfélelmetesebb szituációkban is azt sugallja: a megalkotott világnak szabályai vannak (a valóság pedig olykor sokkal félelmetesebb, kiszámíthatatlanabb). A fantasy igyekszik olyan világot megteremteni, amelynek értelme, belső integritása, áttekinthetősége van. J. R. R. Tolkien évtizedekkel azelőtt alkotta meg A Gyűrűk Ura háttérvilágát, földrajzát, mitológiáját, hogy a regényt megírta volna. A szerző hite az általa teremtett világban maga a fantasy minőségének egyik mércéje.[3]

Ismét: a fantasy angol szó, és hagyomány szerint a legnagyobb hatású szerzők és művek az angolszász irodalomból ismerősek. De vajon a fantasy megnevezéséből adódó jelentés nem implikálja, hogy bármit és bárkit befogad, és hogy a lehetőségek határtalanok? A huszonegyedik században vajon mennyire nemzetközi ez a fajta irodalom? És persze: hogyan viszonyul ehhez a magyar olvasóréteg, a magyar irodalomtörténeti kutatás, vagy maga az irodalomkritika?

Átpörgetve a különböző beszédfórumokat, kritikai oldalról nincs igazi párbeszéd, a polémia sokhelyütt még mindig ott tart, hogy a fantasy lektűrirodalom-e, vagy sem.[4] Akadtak természetesen kísérletek tanulmányok, bibliográfiák, akár tematikus folyóiratszámok (Prae 2003/1-2.), beszélgetések (POPJAK)[5] keretén belül a fantasy érdemi feltárására, de ez a megismerési folyamat mindig szakaszos, nehézkes, felületes, alig használható. A kiadók, szerkesztők, akik ismerik a területet, előszóról előszóra, kiadói tervről kiadói tervre próbálnak rámutatni, hogy bár a fantasy saját lektűrjeinek súlya alatt roskadozik – persze, melyik irodalom nem –, az érték ott van, az előítélet pedig csak arra jó, hogy meg se próbáljuk szétválasztani az ocsút a búzától.

gandalf

Kleinheincz Csilla szerint „a „spekulatív” és a „fantasztikum” önmagukban elméletileg nem számítanak minőségi jelzőnek: csupán tömegigényeket kiszolgáló képviselői keltik manapság azt az illúziót, hogy a műfaj kizárólag – a klasszikus, tündéreket, királyokat és sárkányokat felvonultató, ám ezen mitikus, szimbolikus elemeket újszerűen kombinálni képtelen – kiüresedett formában létezik. A spekulatív irodalom (s kategóriájának elemei: a science fiction, a fantasztikum, a horror, a mágikus realizmus…) a valóságban sokkal változatosabb. Az emberi képzelet szabad játéka ez, s kiemelkedő darabjai nem merevedtek bele a műfaj önnön kliséibe. A racionalitás hétköznapi világából kilépő, ám abban gyökerező fantasztikus szimbólumok, események mélyen emberi problémákat, sorsokat, viszonyokat, múlt- és jövőképeket tárgyalnak, s mivel nem csak az ész, hanem a szív nyelvét is beszélik, katartikus olvasmányélménnyel szolgálnak olvasóiknak. […] A spekulatív irodalmat nem érthetjük meg legjelesebb képviselőinek ismerete nélkül.”[6]


[1] Ursula K. Le Guin, On Despising Genres = The Birthday of the World, New York City, HarperCollins, 2002, [ebook mell.] (Letöltve: 2014. április 24.)

[2] Ursula K. Le Guin, „Some Assumptions about Fantasy”. Előadás. BookExpo America, 2004. július 4. http://www.ursulakleguin.com/SomeAssumptionsAboutFantasy.html (Letöltve: 2014. április 24.)

[3] Ursula K. Le Guin, Plausibility in Fantasy. To Alexei Mutovkin: An open letter. http://www.ursulakleguin.com/PlausibilityinFantasy.html (Letöltve: 2014. április 24.)

[5] Szarka Károly, Miért fél az irodalom a sárkányoktól?, FÉLonline.hu, 2014. április. 25. http://felonline.hu/2014/04/25/miert-fel-az-irodalom-a-sarkanyoktol/ (Letöltve: 2014. április 28.)

[6] Gene Wolfe: A kínvallató árnya, ford., szerk. Kleinheincz Csilla, Bp., Delta Vision, 2006 (A képzelet mesterei), 5.

Képek forrása: 1. Telperion and Laurelin (http://mrsvein872.deviantart.com/), 2. Christian Quinot: Desert Fire Centipede, Dungeons & Dragons (http://darkcloud013.deviantart.com/), 3. Michael Whelan: The Dark Tower, The Gunslinger: The Temple of the Oracle (http://www.michaelwhelan.com/gallery/illustration/dark-tower/), 4. The Fellowship of the Ring, New Line Cinema.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: tudomány

Eddig 22 hozzászólás érkezett.

  1. Béka szerint:

    “Átpörgetve a különböző beszédfórumokat, kritikai oldalról nincs igazi párbeszéd, a polémia sokhelyütt még mindig ott tart, hogy a fantasy lektűrirodalom-e, vagy sem.”

    A “még mindig ott tart”-hoz annyit, hogy bár a hivatkozott oldalból nem derül ki, azt talán érdemes tudni, hogy a linkelt írás és az arra született reakciók lassan tíz évesek.

    Azóta a tudomány egyértelműen megállapította, hogy a fantasy és a scifi lektűr. :P

  2. fbdbh szerint:

    Köszönöm, talán érdemes pontosítani. Viszont másik forrásban: “Az est résztvevői végül próbálják feloldani régi és új irányzatok ellentéteit, tömeg- és magaskultúra Sepsi szerint hamis dilemmáit.” – 2014 április.

    Legalább itt már van szó a “hamis dilemmáról” :D

  3. Béka szerint:

    Na jó, de az egy másik forrás.

  4. DBL szerint:

    @Béka… :)
    “Azóta a tudomány egyértelműen megállapította, hogy a fantasy és a scifi lektűr.”

    Ez a mondat természetesen semmit sem ér bizonyítási szempontból.
    A tudomány egy rendkívül átfogó fogalom, és nem illik egy sima, ráadásul személyes megközelítési irányt ráfogni a tudományos gondolkodásra.
    Ráadásul nem hiszem, hogy Te vagy az irodalom értékmérő etalonja. Ezen belül sem a sci-fi, sem a fantasy meghatározása, és értékrendje nem a Te meghatározásod függvénye.

  5. Béka szerint:

    Pedig de.

  6. Hackett szerint:

    Béka:
    Milyen tudomány állapította meg?
    Szerintem nincs olyan, hogy a sci-fi/fantasy egészében véve lektür, ez egy olyan mérvű általánosítás, ami teljesen téves.
    A sci-fi és fantasy egy zsáner, amin belül van bőven lektűr és szépirodalmi mű is.
    Ugyanis sci-fi pl. egy 1984, egy Szép új világ, egy Az út, sci-fit ír Margaret Atvood, ugyanakkor sci-fi egy mittudomén Mechwarrior-regény vagy Star Wars-regény is. Fantasyben nem vagyok annyira otthon.:)
    Ez alapján értelmetlen egybemosni a kettőt, olyan, mintha a kilogramm és a kilométer között próbálnánk valami kapcsolatot találni. De vajon hány kilogramm egy kilométer?
    (A probléma inkább ott van, hogy a fenti állítás miatt a szépirodalmi megközelítésű sci-fitől megtagadásra kerül a sci-fi jelző. Merthogy az ugye mind lektűr, ergo a szépirodalmi sci-fi nem lehet sci-fi.:)))

  7. Béka szerint:

    Az összehasonlító irrelevanciatudomány.

  8. DBL szerint:

    Na, kezdődik…

  9. hackett szerint:

    Béka:
    És?
    Megállapítottak valamit, ami józan ésszel nézve téves.

  10. DBL szerint:

    Ja, igen…
    “Lektür: Könnyű, szórakoztató szépirodalmi mű; szórakoztató irodalom. (lektűr irodalom)” (ISZGY)

    Javaslom, olvasd el az 1984-et, vagy a Diaszpórát sci-fiként, a LOTR-ot, vagy a Mitágó erdőt fantasyként.
    Az utolsó mondatod egy esetben bocsátható meg…, ha humornak szántad… :)

  11. DBL szerint:

    Természetesen barátunknak, @Békának címeztem a fenti hozzászólást.

  12. Béka szerint:

    Langyos, langyos.

  13. DBL szerint:

    No, látom megjelent Isten ostorának egy másik példánya. Kapok is majd rendesen a képemre a proliintelligenciám miatt…

  14. Attila szerint:

    Kalibráltassátok már a sarcasm-o-métereteket, ti szerencsétlenek…

  15. zriff szerint:

    Sok sikert a könyvhöz. A javaslatom az lenne, hogy az íróknál írd le hogy milyen izmusok, érdeklődési körük, vagy magánéleti dolgaik befolyásolták a műveiket. Pl.
    Laurell K Hamiltonnál ahogy olvastam olyanokat, hogy a válása után változott meg az anita blake, és lett belőle pornó.
    Steven Brustnél a barátja halála utáltatta meg vele a menőnek gondolt maffiózókat, és változott meg a dragaera.
    Terry Goodkindnél az objektivizmus imádata hatalmasodott el annyira hogy a sorozat objektivista propagandaregényekké váltak.
    China Miévillénél a bags-lag könyvekben erősen kifejeződik a marxizmus.
    Lovecraftnál a rasszimus hatása a műveire.
    Anne Rice ateizmusa majd megtérése. Ilyenek
    Még úgy vélem, hogy Thomas Ligottit is meg kellene említeni, mert nagyon jó lovecrafti típusú történeti vannak, ahogy utánanéztem, vagy ott van R Scott Bakker second apocalypse sorozata is elég érdekes. A mitágó erdő sorozat meg szerintem megérne egy jelentős ismertetőt, mert az tényleg teljesen független tolkientől.
    Remélem segíthettem valamennyit.

  16. fbdbh szerint:

    Igen, segített. A magánéletbe valószínűleg nem minden esetben megyek bele, legfeljebb tényleg fontos íróknál (Lovecraft anyagát már egész kiegyensúlyozottan összeraktam a rasszizmussal együtt), de az objektivizmus és hasonlók mindenképpen beleférnek.

    A felsoroltak közül viszont sokan megmaradnak említés szintjén, tekintve, hogy a magyar piacon még nincsenek annyira képviselve.

  17. Béka szerint:

    Csak egy kis magyarázat Hackettnek az összehasonlító irrelevanciatudományhoz, és már itt sem vagyok:

    “– Ez itt Diotallevi – mondta Belbo, és bemutatott bennünket egymásnak.
    – Á, szóval a templomosok miatt van itt? Szegény. Ide hallgass, van egy újabb jó ötletem: cigány urbanisztika.
    – Remek – ismerte el Belbo. – Én meg azt gondoltam ki épp, hogy azték lovassport.
    – Kiváló. És ezt most a pocioszekcióhoz sorolod, vagy az adynatához?
    – Na, lássuk csak – mondta Belbo. Beletúrt a fiókba, és kivett néhány papírlapot. – A pocioszekció… – Rám nézett, látta, hogy érdekel. – A pocioszekció, mint ön is nyilván tudja, leveshasogatás-tan. Ugyan már – fordult oda Diotallevihez –, a pocioszekció nem szak, hanem tantárgy, olyan, mint a mechanikus avunkulogratuláció meg a pilokatabázis; velük együtt a tetrapiloktómia tanszékhez tartozik.
    – Mi az a tetralo… – vetettem közbe bátortalanul.
    – Szőrszálnégyelés. Ezen a tanszéken a haszontalan technikákat tanítják. A mechanikus avunkulogratuláció például azt írja le, hogyan kell olyan gépet szerkeszteni, amelyik magától köszön a néninek. Még nem döntöttük el, hogy ide soroljuk-e a pilokatabázist, vagyis a hajszálon múlás módszertanát is, ami talán nem egészen haszontalan. Igaz?
    – Mondja már meg, mi ez az egész! – könyörögtem.
    – Semmi, csak azt tervezzük Diotallevivel, hogy tudásreformot vezetünk be. Összehasonlító Irrelevanciatudományi Kart alapítunk, ahol haszontalan vagy lehetetlen tantárgyakat lehet tanulni. A karról olyan tudós szakemberek kerülnének ki, akik képesek a végtelenségig szaporítani a haszontalan tantárgyak számát.
    – És hány szak van?
    – Egyelőre négy, de máris beléjük férne az emberi tudás egésze. A tetrapiloktómia szak bevezető jellegű, az a feladata, hogy fejlessze az irrelevancia-érzékenységet. Fontos az adynata-, másképpen lehetetlenségtudományi tanszék. Ide tartozik például a cigány urbanisztika meg az azték lovassport… Az a lényeg, hogy az ember tisztában legyen e diszciplína haszontalanságának, illetve az adynata esetében, lehetetlenségének a mélyebb okaival is. Hadd említsek még néhány tárgyat: morze-morfematika, az antarktiszi mező gazdaság története, a húsvét-szigeti festészet története, mai sumer irodalom, Montessori-féle intézményes vizsgarendszerek, asszír-babiloni filatelia, kerékgyártás a prekolumbiánus birodalmakban, a Braille-írás ikonológiája, a némafilm fonetikája…
    – Szaharai tömeglélektan. Ehhez mit szól?
    – Jó – mondta Belbo.
    – Jó – bólintott rá Diotallevi is meggyőződéssel. – Magának köztünk volna a helye. Tehetséges a fiú, igaz, Jacopo?”

    Umberto Eco, A Foucault inga

  18. Hackett szerint:

    Béka:
    Én régről úgy emlékeztem, Te nem is ismered a szarkazmust.:P
    Nekem viszont ma off-on volt erre a fogadókészségem, nem voltam értelmes téma alatt trollkodásra felkészülve. Simán kinéztem belőled, hogy komolyan mondod.;) Pff.:énahülye:
    Jó, hát ez az önfacepalm tipikus esete volt részemről, na…:D

  19. woof szerint:

    DBL, szerintem semmivel sem kapsz több/kevesebb (nem tudom, igazából melyik a cél) cseszegetést a hozzászólásod tartalma miatt, ha mellé minden adandó alkalommal kifejted, hogy téged ezért mennyire el fognak itt náspángolni. Engem a mondandód általában nem zavar (mondhatni tökéletesen hidegen hagy), viszont ez az állandó mártírkodás elég szánalmas.

    (Bocs az OFF-ért, de ha már trollinvázió van…:) )

  20. Sam Reed szerint:

    “A felsoroltak közül viszont sokan megmaradnak említés szintjén, tekintve, hogy a magyar piacon még nincsenek annyira képviselve.”

    Ha a fantasyről akarsz írni miért számít a magyar piac? Ha valaki jelentős író, akkor ő a magyar piactól függetlenül jelentős. Ilyen hozzáállással nem sok értelmét látom az egésznek.

  21. fbdbh szerint:

    Félreértések elkerülése végett: a fontosabb szerzők piactól függetlenül kapnak figyelmet.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon