Három év telt el a legutóbbi Vasember film óta, Tony Starkot azonban alig egy éve láttuk a Bosszúállókban. Ez egy roppant különös helyzetet teremt minden szempontból, elvégre egyetlen más filmhőst sem tudok hirtelen, aki egy külön alkotásban szerepelt más franchise figurákkal, mielőtt lezárták volna történetét. Kicsit olyan ez, mintha Indiana Jones Az utolsó kereszteslovag előtt egy évvel még Luke Skywalkerrel, James Bonddal és Magnummal lenyomta volna Darth Vadert, csakhogy utána a harmadik részre teljesen megváltozzon a világképe.
A Vasember 3-ban pontosan ez történik. Tony kénytelen szembesülni azzal, hogy immár páncélja nem sok előnyt jelent a szörnyetegek, istenek és űrlények által benépesített világban, így hát elkezdi fejleszteni repertoárját. Teszi ezt egyébként egyfajta pótcselekvésként is, ugyanis a New Yorkban történt invázió igencsak megviselte őt. Álmatlanság és pánikrohamok gyötrik, és minden jel arra mutat, hogy komoly tüzérségi sokk érte. Ezt persze a rá jellemző módon kezeli: nem hajlandó tudomást venni róla.
Ha ez nem lenne elég, egy új fenyegetés is felüti a fejét a titokzatos Mandarin alakjában, aki újabb és újabb terrorcselekményeket követ el anélkül, hogy bárki is meg tudná állítani. Tony sem különösebben motivált – egészen addig, míg a legutóbbi támadásban az egyik közeli barátja is kómába esik. Onnantól kezdve a játszma nagyon is személyessé válik, hogy aztán menet közben kiderüljön, már a kezdet kezdetétől fogva az volt.
Míg az Acélember története kevés volt, addig a másik nagy nyári szuperhősfilm nagyon is sokat akar markolni. Nem csupán kerek egészet akar alkotni az első két résszel úgy, hogy emellett egyenrangú félként beleveszi a képletbe a Bosszúállókat, hanem bőven merít még az adalékhoz a képregények világából, úgy, hogy folyamatosan újraértelmezi és kiforgatja azokat. Ez pedig kimondottan különös a három előzmény tekintetében, melyek nem akarták a feje tetejére állítani a zsáner hagyományait, hanem a lehető legjobb történetet akarták elmesélni velük, akkor is, ha az eredmény a második Vasember esetében sokaknál kétséges.
Mert miről is szólt a 2008-as Vasember film? Pontról-pontra elmesélte Tony Stark történetét és Vasemberré alakulását, miközben nem tett egyebet, minthogy modernizálta a közeget. Így lett Vietnám helyett a fogság helyszínévé Afganisztán, és így lett Jarvis komornyikból mesterséges intelligenciává. De amennyire lehetett, tartotta magát a hagyományos konvenciókhoz. A sikere pedig részben ebben rejlett, részben a rendező Jon Favreau humorában és emberi jeleneteiben, nem utolsó sorban pedig Robert Downey Jr. alakításában. A premier előtt senki nem hitte volna, hogy ekkora siker lesz egy másodvonalbeli szuperhős története, de a Vasember jött, látott és győzött, Robert Downey Jr.-t újból A-kategóriás csillaggá téve.
Persze már az első rész előtt lehetett tudni, hogy trilógiában gondolkodnak, ám a Vasember még ennél is ambiciózusabb volt, mégpedig egymaga útjára indította a teljes Marvel Filmuniverzumot. Sőt, sokáig Tony egyedül tartotta a frontot: a Hihetetlen Hulk csúnyán elhasalt, Thor és Amerika Kapitány pedig még sokáig nem volt sehol. Ez különösen érződött a második részen, ahol a rengeteg szál közé tartozott a Bosszúállók felvezetése, mely nem biztos, hogy a film javára vált.
Most pedig Bosszúállók után az első Marvel film mi más is lehetne, mint a harmadik rész, ami a másodikhoz hasonlóan igencsak érinti az ominózus szuperhősgárdát, és ami szintén több forrásból igyekszik meríteni. Szerencsére azonban a harmadik film kicsit összeszedettebb, köszönhetően a valamivel kevesebb szálnak – ami problémát jelenthet, az az, mik is azok a szálak. Egész konkrétan az Extremis vírus és a már említett Mandarin. Mindkettő roppant problémás önmagában is, és cseppet sem egyszerűen illeszthető Vasember filmes kánonjába, más-más okokból. Nézzük csak meg, külön-külön a kettőt!
Először is, a Mandarin, Tony Stark képregényes főellensége nem egy könnyen adaptálható ellenfél. Az eredeti 1964-ben debütált, az eredeti Sárga Veszedelem képet annyiban árnyalta, hogy anyja révén félig európai származású volt, de sajnos ez kevés szerepet kapott a karakterében. Veszélyessé emberfeletti intelligenciája, illetve tíz varázsgyűrűje tette, melyeket voltaképpen Arthur C. Clarke-i technika működtetett.
Később a Fu Manchu-képtől igyekeztek még távolabb vinni, így például a kilencvenes évekbeli Vasember rajzfilmsorozatban Arnold Brocknak hívták, és régészként talált a gyűrűkre, melyek hatására kezdett egyre kevésbé emberibbé válni, füle hegyes lett, ujjain karmok jelentek meg, bőre pedig zöldre színeződött.
Nyilvánvaló, hogy a filmváltozatban sem lett volna elég egy akár távol-, akár közel-keleti hadúr. Az utóbbi már csak azért sem, mert bajosan nevezhetnénk egy Bin Ladenre hajazó hadurat egy kínai titulus után. Ezt az alkotók tudják, és tudatják is velünk, mennyire tudják, ami különösen a Mandarint alakító Ben Kingsley karrierjének ismeretében érdekes. Nem akarok semmit sem lelőni, jópofa és szerethető a csavar a filmben… csak aztán még a film végén erre rátesznek egy lapáttal, és ezt lehetett volna egyszerűbben.
A másik az Extremis vírus. Nem sok minden derül ki róla azon kívül, hogy emberfeletti fizikai képességekkel ruházza fel a hordozóit, akik többek között képesek lesznek hihetetlen hőt kibocsátani – ami persze hajlamos elszabadulni, hogy aztán a pórul járt alanyból és közvetlen környezetéből ne maradjon több hamunál. Adta volna magát, hogy ez egy nanotechnológia legyen, sok mindent el lehetett volna egy legyintéssel intézni vele, ráadásul szembe lehetett volna állítani Vasember régimódi gép-ember kapcsolatával. Így azonban az Extremis hordozók elsőre jobban működnének Hulk-ellenfeleknek.
De a készítők a filmben egy csomó mindent máshogy csapnak le, amit sokszor az ment, hogy ezt jópofán teszik. Például Tony Stark az utolsó képregényhős, akinek kölyök szárnysegédre lenne szüksége, így különös, hogy kap egyet egy olyan korban, amelyben már cikinek számít Robin vagy a fiatal Bucky Barnes. Másrészt ezt okosan kezelik, és valahol illik Tonyhoz, aki akkor vesz elő valamit, ha más már lemondott róla.
Ha a fentieket röviden összefoglalom, a következőről van szó: rengeteg a kihagyott ziccer, amiért ötletesen kárpótolnak minket, hogy ne elégedetlenkedjünk különösen, ellenben azért valahol legyen egy minimális hiányérzete a képregények ismerőinek. Ennek ellenére szórakoztató alkotás a Vasember 3. Tony és Pepper még mindig a legszeretetreméltóbb párost alkotják a szuperhősfilmek berkeiben, az ellenfelek emberi motivációkkal bírnak, Rhodey az előző résszel szemben tisztességesebb szerepet kap, a humor a helyén van, és a film nem nélkülözi azokat a meglepetéseket, melyekre igen is szükség volt. Emellett többek között koridéző számnak képes úgy megtenni az általam egyébként roppant gyűlölt I’m Blue-t megtenni, hogy az kimondottan hangulatos legyen.
Persze, a filmet még mindig Robert Downey Jr. Tony Starkja viszi el a vállán. Nem, nem rosszak a társai sem. Egyszerűen van valami szeretetreméltó az egoista, arrogáns karakterében. Míg rengeteg szuperhős nem győzi elég komolyan venni hivatása terhét, Tony kiélvezi minden cseppjét, a problémáit pedig flegma felelőtlenséggel igyekszik kezelni. Imádja a rivaldafényt és az alteregókkal járó minden fonákságot úgy dobja ki a kukába, hogy azért tapsot érdemel. Már miatta megéri megnézni a harmadik részt.
A harmadik részt, ami ettől függetlenül furcsa befejezés, mivel nem az – mert ha a Vasember filmeket le is zárja, Tony-t viszont fogjuk látni a következő Bosszúálló filmekben. Ezért is, illetve a fentebb írtak miatt is kicsit olyan, mintha Mátyás király rendelte volna a filmet, sok benne az igen is, meg nem is. Persze, Robert Downey Jr.-ral még Mátyás királyt is megnézném.
Érdekességek:
– Az első két filmmel szemben a harmadik részt Jon Favreau helyett Shane Black rendezte, aki a Halálos fegyver, Az utolsó cserkész, az Utánunk a tűzözön, illetve A szörnycsapat filmek forgatókönyvét írta, rendezőként pedig a Durr, durr és csókkal debütált, melyben a főszerepet Robert Downey Jr. játszotta. A rendezőváltás fényében van némi irónia abban, hogy pont a Favreau által alakított Happy kerül még a film elején kómába.
– Nem olyan rég még korántsem volt biztos, hogy Downey visszatér még Vasemberként, de nemrég rendeződött az ügy közte és a Marvel között.
Hozzászólások
[archnihil további írásai]
