1.

Néró császár kitetette trónját a palota-teraszra, onnan nézte hőn szeretetett Rómáját. Eke, a trák rabszolga meg frissítőt szolgált fel, ilyen cukrozott löttyöt, amitől összeta­padt az ember nyelve a szájpadlásával.

– Frissítőt, Caesar?

– Bor nincs?

– Van, de savanyú.

Mivel Néró erre nem reagált, a szolga megitta a cukros löttyöt.

Néró megvakarta szakállát.

– Úgy rágyújtanék… – morogta.

– Cupp… cupp… A császári vízipipa… cupp… a vízipipa szerelőnél van… cupp…

Néró legyintett.

– Rómára gondoltam.

– Ó.

2.

Néró császár a medencéjében dago­nyázott, és álmatagon nézte a meztelen rabszolganők táncát. Unta. Ásítozott, a víz meg lassan kihűlt.

Intett a lányoknak, hogy tűnjenek el, és kimászott a vízből. Magára tekerte görögmintás törülközőjét, leült a hordozható és összecsukható trónszékére, és felázott lábát egy szíriai szőnyegre tette, hogy ne fázzon.

– Eke! – szólt személyi rabszolgájának, aki előugrott az egyik oszlop mögül, és meghajolt.

– Uram?

– Unatkozom! Mondj egy verset!

A trák szolga megvakarta kopasz fejét, és kissé nyögvenyelősen belekezdett:

– Ki képedve bár, de tenni fog, s tűr bo­londériát sápadt fogak közt szűrve, minő farpofák közt lapuló pacsirtaének szólongat batyuvivő koldusnyálat, hogy igát nyakba véve csűr-csavar bégető imát…

– Elég! Ez förtelmesen szar! Ki írta?

– Te, uram!

Néró elmorfondírozott, felállt, a medencéhez sétált, és belevizelt, hogy kifejezze ez­zel a kritikák iránt érzett mély megvetését, és egyben személyes ars poeticáját.

Bármit is jelentsen ez utóbbi.

3.

Néró császár a rabszolgapiacra ment, magával vitte Ekét, trák rab­szolgáját, és előléptette személyi titkárrá. Kapott egy igazi bőr táskát is, hogy abban vihesse viasztáb­láját.

A császár természetes külön sátrat állított, ahová kis csoportokban terelték be az árut, hogy Néró ked­vére válogathasson.

– Miféle szolgát keres, dominus? – kérdezte Eke.

– Nem tudom… Olyat, aki szórakoztatni tud. Sokat unatkozom manapság.

– Egy pösze mesemondó, talán? – mosolygott a trák. – Vagy egy sánta táncos?

Néró ásított.

– Unalmasak. Nincs kövér rabszolga?

– Ööö. A rabszolgák keveset esznek, dominus, és sokat dolgoznak.

A császár homlokráncolva rámutatott egy alacsony, gülüszemű szolgára, aki egy szál ágyékkötőben várta, hogy elkeljen.

– Az jó lesz! Megveszem!

– Ez egy semmirekellő! – legyintett a rabszolga kereskedő. – Sokkal jobb árut tudok mutatni, uram, egyenesen Galliából, akik erősek, és…

– Mondom, hogy jó lesz! – csattant fel Néró, aztán Ekéhez fordult csillogó szemmel. – Etessétek, itassátok, amíg meg nem hízik! Növesszen szakállat! Aztán adjatok rá tógát, meg tegyetek a fejére koszorút, és ültessétek a trónra. Remek móka lesz!

4.

– Császárom! A légiók készen állnak, hogy meghódítsák a vad bar­bárokat! – ordította a legatus összecsapva szandálos lábát.

Néró ásított.

– És mit tesztek majd a civilekkel?

– Öööö… – A hadvezér megva­karta az orrát. – Elfogjuk, meg­láncoljuk, és szekérre rakjuk őket.

– És egyet sem szúrtok le?

– Amelyik ellenáll, azt lehet, hogy megverjük, és ha kell, le is döfjük, uram.

– Aha. – Néró fészkelődött a trón­ján. – És a nők?

– A nőket is megláncoljuk, és…

– Persze-persze – legyintett Néró –, de előtte!

– Előtte…

– Igen?

– Elfogjuk őket, és…

Néró sóhajtott.

– Kezdjük elölről! A férfiakat megöltétek már, a faluban már csak asszonyok, gyer­ekek és öregek vannak. Belépsz a házba, ahol egy szemrevaló fehérnép zihál, szemé­ben vad tűz… Mit teszel?

A katona a homlokát ráncolta.

– Odamegyek hozzá… és…

– És?

– És mondom neki, hogy „Hej, most el vagy fog­va, és…”

– Nem érdekel, mit mon­dasz neki! – tajtékzott Néró. – Mit teszel?

– Megütöm, és… és… Megláncolom, aztán a szekérhez lökdösöm.

A császár lemondóan csapott a trónszék karfájára, és a testőrökre pillantott:

– Vigyétek a szemem elől! Gladiátorképzőbe vele! Ott majd megtanulja, milyen fér­finak lenni…

5.

Szereplők:

Néró, a római
Iulia, ledér trák lány az Aventinusról
Oroszlán, a császári öleb

Néró a lány háza előtt búslakodik, oroszlánját simogatja. Iulia kilép az erkélyre, nagyot sóhajt. A császár a fa alá húzódik.

IULIA: Ó, római, miért vagy te római? Bár lennél te is rabszolgák sarja, és apám nem őrülne bele a fájdalomba, hogy egy bunkó nép fiát szeretem! Mert szeretem! Halld meg, Jupiter, halld meg, Vénusz! Szeretem őt, még ha római, akkor is.

NÉRÓ: És én viszont szeretlek, egy­etlen Iuliám!

IULIA: Ó, Néró! Hát itt vagy!

NÉRÓ: Itt vagyok, mindig is itt voltam és mindig is itt leszek! Gyere a karjaimba!

IULIA: Apám bezárt, nem mehetek.

NÉRÓ: Ugorj hát!

IULIA: Félek.

NÉRÓ: Mássz le a szőlővesszőn!

IULIA: Jaj, szédülök… (A lány visszamegy a házba)

Néró tanácstalanul körbenéz, majd az oroszlánt utasítja.

NÉRÓ: Gyerünk, hozd le nekem őt!

Az oroszlán beront a házba. Bentről dulakodás hallatszik, majd visszatér az oroszlán a szájában egy véres női lábbal. Néró a kezébe veszi a végtag­ot, és felsóhajt.

NÉRÓ: Mindegy, úgyis a lába tetszett a legjobban…

Néró és az oroszlán balra el.

6.

Néró császár levágott füleket dobált a medencében lebegő úszógumi felé. Négyből háromszor sikerült pontosan középre találnia, és vigy­orogva fordult Ekéhez, a trák rabszolgához.

– Na, milyen?

– Nagyon király! – nevetett Eke.

Néró összeráncolta szemöldökét.

– Ezt hogy érted?

– Hát, hogy nagyon jó!

– Akkor miért nem azt mondod?

– Hát… ez ilyen… trák mondás, hogy ha valami jó, akkor az nagyon király…

– DE ÉN CSÁSZÁR VAGYOK! – ordította kivörösödve Néró. Az összes fület behají­totta a vízbe dühében. Eke szája remegett az idegességtől.

– Bocsánat, fenség…

– Szóval? Kezdjük újra: milyen ez a füles móka?

– Ki… ki… csá…császár!

Néró megvakarta szakállát.

– Hm. Császárból elég sok volt. Guszti, Tibi, Klau, Guli meg én… Na, hozd ide azt a másik zsákot.

Eke meghajolt, és átadta a császárnak a kisebb zsákot. Néró belenyúlt, és egy levágott orrot vett elő. Célzott, dobott.

Csobb! Pont középre.

– Nagyon Néró, mi? – kacsintott a császár Ekére.

– Hogy mi? Ja, igen. Nagyon Néró! Sőt, ennél Néróbb dolgot életemben nem lát­tam… Igazán Nérósan kened, fenség! És a cuccod is nagyon-nagyon Néró, és…

– Jól van, elég lesz.

Az illusztrációkat Bradák Balázs készítette.

Minden napra 1 mese

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: novella

Eddig 2 hozzászólás érkezett.

  1. tapsi szerint:

    súlyosak :D

  2. csokker szerint:

    még mindig tetszenek, és az illusztrációk is passzolnak hozzájuk :)

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon