1.
Néró császár kitetette trónját a palota-teraszra, onnan nézte hőn szeretetett Rómáját. Eke, a trák rabszolga meg frissítőt szolgált fel, ilyen cukrozott löttyöt, amitől összetapadt az ember nyelve a szájpadlásával.
– Frissítőt, Caesar?
– Bor nincs?
– Van, de savanyú.
Mivel Néró erre nem reagált, a szolga megitta a cukros löttyöt.
Néró megvakarta szakállát.
– Úgy rágyújtanék… – morogta.
– Cupp… cupp… A császári vízipipa… cupp… a vízipipa szerelőnél van… cupp…
Néró legyintett.
– Rómára gondoltam.
– Ó.
2.
Néró császár a medencéjében dagonyázott, és álmatagon nézte a meztelen rabszolganők táncát. Unta. Ásítozott, a víz meg lassan kihűlt.
Intett a lányoknak, hogy tűnjenek el, és kimászott a vízből. Magára tekerte görögmintás törülközőjét, leült a hordozható és összecsukható trónszékére, és felázott lábát egy szíriai szőnyegre tette, hogy ne fázzon.
– Eke! – szólt személyi rabszolgájának, aki előugrott az egyik oszlop mögül, és meghajolt.
– Uram?
– Unatkozom! Mondj egy verset!
A trák szolga megvakarta kopasz fejét, és kissé nyögvenyelősen belekezdett:
– Ki képedve bár, de tenni fog, s tűr bolondériát sápadt fogak közt szűrve, minő farpofák közt lapuló pacsirtaének szólongat batyuvivő koldusnyálat, hogy igát nyakba véve csűr-csavar bégető imát…
– Elég! Ez förtelmesen szar! Ki írta?
– Te, uram!
Néró elmorfondírozott, felállt, a medencéhez sétált, és belevizelt, hogy kifejezze ezzel a kritikák iránt érzett mély megvetését, és egyben személyes ars poeticáját.
Bármit is jelentsen ez utóbbi.
3.
Néró császár a rabszolgapiacra ment, magával vitte Ekét, trák rabszolgáját, és előléptette személyi titkárrá. Kapott egy igazi bőr táskát is, hogy abban vihesse viasztábláját.
A császár természetes külön sátrat állított, ahová kis csoportokban terelték be az árut, hogy Néró kedvére válogathasson.
– Miféle szolgát keres, dominus? – kérdezte Eke.
– Nem tudom… Olyat, aki szórakoztatni tud. Sokat unatkozom manapság.
– Egy pösze mesemondó, talán? – mosolygott a trák. – Vagy egy sánta táncos?
Néró ásított.
– Unalmasak. Nincs kövér rabszolga?
– Ööö. A rabszolgák keveset esznek, dominus, és sokat dolgoznak.
A császár homlokráncolva rámutatott egy alacsony, gülüszemű szolgára, aki egy szál ágyékkötőben várta, hogy elkeljen.
– Az jó lesz! Megveszem!
– Ez egy semmirekellő! – legyintett a rabszolga kereskedő. – Sokkal jobb árut tudok mutatni, uram, egyenesen Galliából, akik erősek, és…
– Mondom, hogy jó lesz! – csattant fel Néró, aztán Ekéhez fordult csillogó szemmel. – Etessétek, itassátok, amíg meg nem hízik! Növesszen szakállat! Aztán adjatok rá tógát, meg tegyetek a fejére koszorút, és ültessétek a trónra. Remek móka lesz!
4.
– Császárom! A légiók készen állnak, hogy meghódítsák a vad barbárokat! – ordította a legatus összecsapva szandálos lábát.
Néró ásított.
– És mit tesztek majd a civilekkel?
– Öööö… – A hadvezér megvakarta az orrát. – Elfogjuk, megláncoljuk, és szekérre rakjuk őket.
– És egyet sem szúrtok le?
– Amelyik ellenáll, azt lehet, hogy megverjük, és ha kell, le is döfjük, uram.
– Aha. – Néró fészkelődött a trónján. – És a nők?
– A nőket is megláncoljuk, és…
– Persze-persze – legyintett Néró –, de előtte!
– Előtte…
– Igen?
– Elfogjuk őket, és…
Néró sóhajtott.
– Kezdjük elölről! A férfiakat megöltétek már, a faluban már csak asszonyok, gyerekek és öregek vannak. Belépsz a házba, ahol egy szemrevaló fehérnép zihál, szemében vad tűz… Mit teszel?
A katona a homlokát ráncolta.
– Odamegyek hozzá… és…
– És?
– És mondom neki, hogy „Hej, most el vagy fogva, és…”
– Nem érdekel, mit mondasz neki! – tajtékzott Néró. – Mit teszel?
– Megütöm, és… és… Megláncolom, aztán a szekérhez lökdösöm.
A császár lemondóan csapott a trónszék karfájára, és a testőrökre pillantott:
– Vigyétek a szemem elől! Gladiátorképzőbe vele! Ott majd megtanulja, milyen férfinak lenni…
5.
Szereplők:
Néró, a római
Iulia, ledér trák lány az Aventinusról
Oroszlán, a császári öleb
Néró a lány háza előtt búslakodik, oroszlánját simogatja. Iulia kilép az erkélyre, nagyot sóhajt. A császár a fa alá húzódik.
IULIA: Ó, római, miért vagy te római? Bár lennél te is rabszolgák sarja, és apám nem őrülne bele a fájdalomba, hogy egy bunkó nép fiát szeretem! Mert szeretem! Halld meg, Jupiter, halld meg, Vénusz! Szeretem őt, még ha római, akkor is.
NÉRÓ: És én viszont szeretlek, egyetlen Iuliám!
IULIA: Ó, Néró! Hát itt vagy!
NÉRÓ: Itt vagyok, mindig is itt voltam és mindig is itt leszek! Gyere a karjaimba!
IULIA: Apám bezárt, nem mehetek.
NÉRÓ: Ugorj hát!
IULIA: Félek.
NÉRÓ: Mássz le a szőlővesszőn!
IULIA: Jaj, szédülök… (A lány visszamegy a házba)
Néró tanácstalanul körbenéz, majd az oroszlánt utasítja.
NÉRÓ: Gyerünk, hozd le nekem őt!
Az oroszlán beront a házba. Bentről dulakodás hallatszik, majd visszatér az oroszlán a szájában egy véres női lábbal. Néró a kezébe veszi a végtagot, és felsóhajt.
NÉRÓ: Mindegy, úgyis a lába tetszett a legjobban…
Néró és az oroszlán balra el.
6.
Néró császár levágott füleket dobált a medencében lebegő úszógumi felé. Négyből háromszor sikerült pontosan középre találnia, és vigyorogva fordult Ekéhez, a trák rabszolgához.
– Na, milyen?
– Nagyon király! – nevetett Eke.
Néró összeráncolta szemöldökét.
– Ezt hogy érted?
– Hát, hogy nagyon jó!
– Akkor miért nem azt mondod?
– Hát… ez ilyen… trák mondás, hogy ha valami jó, akkor az nagyon király…
– DE ÉN CSÁSZÁR VAGYOK! – ordította kivörösödve Néró. Az összes fület behajította a vízbe dühében. Eke szája remegett az idegességtől.
– Bocsánat, fenség…
– Szóval? Kezdjük újra: milyen ez a füles móka?
– Ki… ki… csá…császár!
Néró megvakarta szakállát.
– Hm. Császárból elég sok volt. Guszti, Tibi, Klau, Guli meg én… Na, hozd ide azt a másik zsákot.
Eke meghajolt, és átadta a császárnak a kisebb zsákot. Néró belenyúlt, és egy levágott orrot vett elő. Célzott, dobott.
Csobb! Pont középre.
– Nagyon Néró, mi? – kacsintott a császár Ekére.
– Hogy mi? Ja, igen. Nagyon Néró! Sőt, ennél Néróbb dolgot életemben nem láttam… Igazán Nérósan kened, fenség! És a cuccod is nagyon-nagyon Néró, és…
– Jól van, elég lesz.
Az illusztrációkat Bradák Balázs készítette.
Hozzászólások
[raves további írásai]
súlyosak 😀
még mindig tetszenek, és az illusztrációk is passzolnak hozzájuk 🙂