SFmag

Azon ritka filmek egyike a 2007-es The Nines (A kilencek, nem összekeverendő a 2009-es 9 című animációs filmmel), amelyekről gyakorlatilag nem tudsz anélkül beszélni, hogy el ne rontsd a későbbi filmnézés élményét. Mert ha elárulod, hogy a filmben mi is az alapszituáció, akkor még nem mondtál semmit magáról a filmről, viszont ha egyetlen lépéssel tovább mész, máris elvettél egy keveset a The Nines varázsából. Ez a film azok közé tartozik, melyek nem elégszenek meg egyszerűen értelmezhető történettel, vagy ócska, számtalanszor látott ötletekkel. Ráadásul egészen sokáig egyáltalán nem tudjuk, mivel is van dolgunk. Elsőre egy könnyed nyáresti szórakozásnak tűnik, majd átvált egy egzisztencialista drámába, aztán a misztikus jelenetek elbizonytalanítanak, hogy végül egy igencsak szokatlan – értsd: filmekben szokatlan – science fiction választ kapjunk. Persze az értelmezés szabad, és előfordulhat, hogy sokan ezt a filmet nem tartják sci-finek.

Bármennyire is nehéz, azért próbálkozzunk meg egy rövidke ízelítővel. A film kellemes és sejtelmes zongorajátékkal indul, mely alatt láthatjuk, amint Ryan Reynolds egy  karkötőt készít magának. Ezután belecsöppenünk egy sorozatszínész, Gary (na őt játssza Reynolds) életébe. Mint később megtudjuk, épp most hagyta el a barátnője, és ezért elégeti a nő holmiját, kocsiba száll, jól a pohár fenekére néz, majd cracket szerez és kiüti magát. Ezután, mikor újra autóba ül – hogy elmenjen a kórházba, mert állítása szerint „orvosi problémája” akadt, értsd: nincs köldöke –, az autóval a feje tetejére áll. De előtte megpillantja önmagát két példányban a hátsó ülésen, szemüvegesen és szakállasan. Ennek, mármint az autós balesetnek, és a háza leégésének – a tűz ugyanis átterjedt az ex-barátnő lángoló holmijairól – köszönhetően házi őrizetbe kerül. A producere egy ismert forgatókönyvíró házába dugja, mellé pedig kirendelik Margaretet (Melissa McCarthy) felvigyázónak. Gary már épp kezdene becsavarodni, amikor két furcsa dolog is történik vele. Egyrészt a szomszédja, Sarah (Hope Davis) élénken érdeklődni kezd iránta, másrészt titokzatos módon mindig belebotlik a „kilencekbe”. De ez csak a film első harmada…

John August író-rendező neve ismert lehet eddigi agymenéseiről, hisz ő volt a forgatókönyvírója Tim Burton több filmjének is (Nagy hal, Halott menyasszony, Charlie és a csokigyár stb.). A The Nines saját forgatókönyvéből készült, és ez a második rendezése. A film egy igen érdekes ötletet helyez a középpontba, amelyet – valószínűleg nem mondok el túl sokat, ha elárulom – Voltaire Candide-jából merít, ám mindezt körülbelül a film utolsó percéig nem tudjuk teljesen összerakni. August majdhogynem zseniális módon építi fel a titkot, mely nem csupán a Garyt érő hatásokat jelenti, hanem sokkal furcsább dolgokat is. Sajnos tényleg a film élvezetének rovására menne, ha ennél többet elárulnánk.

De ha már a történetről nem mesélhetünk, kukkantsunk bele, miből is épül fel a mozi. Egyrészt kapunk egy misztikus atmoszférát, három főbb szereplővel – akik a maguk módján igencsak jól hozzák a figuráikat, Reynolds például remekül ugrotta meg azokat az elvárásokat, amiket egy ilyen filmnél a rendező és a néző állít elé. Ezen belül bepillantást nyerhetünk a televíziózás és a sorozatkészítés, ill. a valóságshow-k világába, ami szerintem a film legzseniálisabb húzása. Végigkísérhetünk egy sorozatot, a The Knowing-ot (Tudás), az előkészületek állomásait, majd ez a szál is hirtelen más irányt vesz. August nem riad vissza attól, hogy szereplőit és a nézőt egy teljesen új környezetbe lökje, minden fogódzó nélkül. Külön érdekes ebben az önreflexióban, hogy a film egyszer csak belekerül a „mi saját valóságunkba” – bár a Philip K. Dick-en nevelkedett nézők tudják, hogy ez nem sokat jelent –, több feltűnő karakter saját magát játssza el a filmben. A rendező ezzel a bravúros megoldással a saját filmjére is érvényes dolgokat mond el. Ilyen például, amikor leszólják a The Knowing-ot: nem szabad összezavarni a nézőt, ill. ne szerepeltessenek olyan színészt, aki „nem eladható” a nagyközönség számára – itt Melissa McCarthy-ról beszélnek, aki egyébként, akárcsak a filmbeli forgatókönyvírónak, Augustnak is régi ismerőse, első filmjének, a God című 1998-as  kamaradarabjának a főszereplője. Emellett előkerülnek a „teremtő és teremtményeinek”, vagyis a forgatókönyvíró és a szereplőinek viszonya. Felelősséggel tartozik-e az alkotó teremtéséért, és minden áron véghez kell vinnie a tervét, még ha ezzel régi barátságokat is kell tönkretennie? Ez a kérdés máris heves asszociációt indíthat el a gondolkodó nézőben – talán nem alaptalanul.

Összességében elmondható, hogy a The Nines-t ajánlatos kétszer megnézni. Elsőre a lassú felismerés fényében fürdik az ember, ahogy összerakja a történetet. Másodszorra pedig, mikor már birtokában vagyunk a film lényegének, oda tudunk figyelni az apróságokra is, melyektől még kerekebbé válik ez a rendhagyó és drámai erejű film.

További információk:

• A filmet mindössze 24 nap alatt forgatták le, több jelenetet pedig magának a rendezőnek a házában vettek fel.
• August nem igazán termékeny – de annál érdekesebb – pályájának következő állomása a 2012-re tervezett Frankenweenie című animációs film forgatókönyve, melyben egy szörnyfilmeken nevelkedett fiú halott kutyáját akarja visszahozni az életbe.

Linkek:

A film hivatalos honlapja

Hozzászólások

hozzászólás