Sorozatunkban nem vállalkozhatunk a magyar science-fiction történetének felvázolására sem, csupán néhány olyan forrást járunk körül, amiket egy ilyen, valóban átfogó történeti munka megírásához fel lehetne használni. 

1. Az idő hídján 

„Az idő hídján” című antológia a Möbius Science-Fiction sorozatban jelent meg és „A mai magyar SF tükre” alcímet viseli. Rengeteg érdekes dolog van benne, ami a leendő science-fiction történészek számára kifejezetten hasznos, az az, hogy a novellákat rövid felvezető előzi meg, a függelékben a szerzőkről lehet pár dolgot megtudni, ami pedig a legfontosabb: egy átfogónak szánt, viszonylag hosszú tanulmány szól a magyar science-fiction múltjáról és jelenéről. Szerzője, Erdei Pálma nem csak könyvtárakban gyűjtött anyagot az írásához, hanem megkeresett több fontos szereplőt, kiadót, szerkesztőt is és az így készített interjúk anyagát is beépítette. A történeti áttekintés mellett a jelen (a kötet jelene, az ezredforduló) helyzetével foglalkozik bővebben, de inkább a kiadás kérdéskörénél marad, az álneveket, gazdasági nehézségeket és a csökkenő érdeklődés okait járja körül. Maga az írás címe is visszaadja a tanulmány hangulatát: Korunk folklórja – válságban? (Az embernek néha az az érzése támadt, hogy a sci-fi itthon folyamatosan haldoklik.) Az általános gazdasági helyzetet, a ’90 utáni szabad kiadási világ igénytelen kiadványokkal súlyosbított dömpingjét, a tudományos fejlődést és sok egyebet is megjelöl problémaként, valószínűleg kisebb-nagyobb mértékben jogosan is. Ha pusztán irodalomtörténeti szemszögből nézzük, akkor kevésbé használható, bár tény és való, ezt a tanulmány nem is akarta felvállalni. Viszont ha a fiktív science-fiction történetünket írjuk, akkor a kiadási nehézségek csak egy oldalát képezik a kutatásainknak, talán a kevésbé jelentős oldalát. Bár egy olyan piacorientált zsánernél, mint a sci-fi, ez egy olyan kérdéskör, ami nagyon is fontos, ha látni akarjuk, mi volt az a környezet, amiben az alkotók mozogtak, amikben az alkotásaiknak utat kellett találniuk. 

A – később kitárgyalandó – Metagalaktikás SF-történettel ellentétben a tanulmány foglalkozik a ’90 előtti SF élet egyik jellemző vonásával is, a „profi” és a „klubmozgalmi” sci-fi alkotók ádáz küzdelmével. A mai helyzetet elnézve túl sok minden nem változott, például ezt a kifakadást többé-kevésbé hasonló formában mintha nemrégiben is hallottam volna: „Magyarországon egy meglehetősen szűk kör kerülhetett csak be azok közé, akiknek publikálási lehetősége volt. Elsősorban külföldi könyveket adtak ki és hát az ismertségi körükbe tartozók könyveit.” (310. old, Szűcs Róbert) Maga a szembenállósdi (hm, szekértáborosdi?) irodalomtörténetileg kevésbé lenne érdekes, de a „mi vagyunk a magyar SF” Galaktikás elnyomásából kiszabaduló és könyvpiaci szereplővé avanzsáló „amatőrök” tevékenysége egy egész évtizedre nyomta rá a bélyegét, mindenféle szempontból, bizonyos értelemben a semmiből indulva és újra felépítve a szakmát. (Amiben persze a “hivatalos” profik is mozogtak, de visszatekintve úgy tűnik, nem ők lettek a meghatározók, a régen és ma is aktív szereplők léte inkább kivétel.) A tanulmány ennek a háttérnek a felvillantására vállalkozik, de SF-történetünk számára – a kép teljesebbé válásához –  mellé kellene még tenni a konkrét műveket, témákat, egyes jellemző írók-szerkesztők tevékenységét, bővebb forrásanyagot. 

Mindenesetre Erdei Pálma tanulmánya megkerülhetetlen, ha rendes irodalomjegyzékkel megtámogatott SF történetet akarnánk írni, de nem csak azért, mert azon kevés művek egyike, ami ezzel a témával foglalkozik, hanem mert a mezőnyhöz képest szokatlanul alapos, utánajárt a dolgoknak és nem akart többet markolni, mint amennyit fogni tudott. 

Pár észrevétel még a kötettel kapcsolatban: 

Alcím: „A mai magyar SF tükre.” Ez egész egyszerűen nem igaz. 2000-ben jelent meg a kötet, az alkotók többsége már egyáltalán nem volt aktív, a piacon, a sci-fi életben tevékenyen jelen levő szerző, és az aktívok sem mind töltöttek be meghatározó szerepet. Innentől datálható viszont Kasztovszky visszatérése (nem tudom, hogy ekkor már megszületett-e patrónusa agyában a „nagy túlélő” és a „magyar Bradbury” jelző, valószínűleg még nem), a „mai” magyar sci-fit meg a két István, Nemes és Nemere képviseli benne leginkább. A többi inkább egy öregfiúk válogatott, ami még egyszer kifut a pályára – nem igazán értem, miért kellett őket az aktuális nemzeti tizenegyként eladni. 2000-ben már jócskán aktív volt például Szélesi Sándor (az első Zsoldos-díja is megvolt már két éve) vagy a kevésbé öreg fiúk közül Gáspár András is említhető (bár valami olyan is rémlik, hogy őt megkereste a szerkesztő, csak valami miatt nem jött össze a dolog.) Retrospektíve akár azt is meg lehetne említeni, hogy az ezredfordulóra már a későbbi „Négy Nagy” másika, László Zoltán is jelentkezett már novellákkal a Cherubion antológiákban, de tényleg ki tudhatta akkor, hogy miből lesz a cserebogár. Lényeg a lényeg, az antológia szerzői összességében nem képviselték az aktuális, kortárs science fiction mezőnyt, így az alcím némileg megtévesztő. 

 

Ha a tanulmány korai magyar sci-fivel foglalkozó részéhez hozzátesszük a hazai fantasztikum 45-ig tartó történetét bemutató négy kötetes antológiasorozatot, remek sorvezetőt kapunk akár további (valószínűleg aktív könyvtárazással és még mélyebbre menő, porszaggal/mikrofilmfénnyel terhes) kutatásokhoz, megadja mind az ízelítőt, mind a hátteret a korszakhoz. 

Itt működött közre először az ELTE sci-fi szemináriuma egy sci-fi történeti novellás-tanulmányos kötet elkészítésében, gyakorlatilag ugyanazzal a szerkesztői-kiadói maggal, ami majd a Metagalaktika 11-et is tető alá hozza. 

A kötetnek folytatást is szántak, amihez egy pályázatot is kiírtak, ez a könyv végén is megtalálható. Emlékeim szerint a pályázat sikeres volt, a nyerteseket is megnevezték (itt már helyet kapott az első kötetből kimaradt Szélesi Sándor is, illetve olyan szerzők is, akik később máshol jelennek majd meg), de – gondolom piaci okok miatt – a második, magyar SF-nek szánt novelláskötet máig nem jelent meg. Ahogy a Möbius sorozat is abbamaradt, bár szerkesztője-tulajdonosa azóta is aktívan bábáskodik újabb sci-fi kötetek kiadásánál. 

Németh Attila (szerk.) Az idő híján – a mai magyar SF tükre,  Möbius kiadó, 2000

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon