Szépirodalom vs. SF. A vita – művészet-e a sci-fi, a fantasy – nem csak az irodalom berkeiben dúl, de a képzőművészetben is jelen van. Négy részes sorozatunkban ezt járjuk körül illusztrációk, rövid képelemzések révén
Archívum: társművészetek kategória
Szépirodalom vs. SF. A vita – művészet-e a sci-fi, a fantasy – nem csak az irodalom berkeiben dúl, de a képzőművészetben is jelen van. Négy részes sorozatunkban ezt járjuk körül illusztrációk, rövid képelemzések révén
A fantasztikus irodalom és könyvkiadás a mai napig nagyban támaszkodik a borítófestők munkájára, egy igazi fantasy vagy sci-fi kiadvány nem is lehet meg a rendszerint színes, csak témájában nem realisztikus „ruhája” nélkül. Megkérdeztek néhány ismert alkotót, mit tartanak szem előtt munka közben: minél pontosabban visszatükrözni a könyv történetét, vagy az eladhatóságot?
Neil Gaiman, aki akkor még nem számított olyan nagy névnek, Karen Bergertől, a DC Comics szerkesztőjétől megbízást kapott egy új képregény-sorozat megírására, ami korábbi DC-s karaktereket értelmezne át. Gaiman elő is állt egy történettel az Álmok Uráról, akit a halandók világában foglyul ejtenek, majd kiszabadulása után varázstárgyai felkutatásába kezd. A kiadó rábólintott a tervre, és 1989-ben meg is jelent a Sandman első száma.
Az olvasó szívéhez a szemén át vezet az út: tagadhatatlan, hogy érzékszerveink közül a szemünket használjuk leginkább (mintegy 70%-ban). Világunk rendkívül túlterhelt vizuálisan is, az emberek figyelmét felkelteni művészet. Egy friss, újszerű és remek borító azonban még mindig képes eladni szinte bármilyen könyvet.
Augusztus 5. és 8. között rendezték meg a 10. Észak-Amerikai Science Fiction Találkozót az észak-karolinai Raleigh-ben (ReConStruction). Itt többek között kiosztották a legrangosabb SF/Fantasy képzőművészeti díjat, a Chesley-t, idén huszonötödik alkalommal. A cikk kicsit megkésve mutatja be a győztes alkotókat és munkákat.
