Az 1998-as Pi az amerikai Darren Aronofsky egyik kevésbé ismert műve, bár a filmet nézve hamar felismerhető az az egyedi képi világ, amit későbbi rendezéseiben már láthattak a nézők, mint például a Rekviem egy álomért, a Fekete hattyú, Noé, és az Anyám! című filmek esetében.
A Pi (1998) filmet még véletlenül sem összekeverendő a Pi élete (2012) című alkotással, mivel a kettőnek semmi köze nincs egymáshoz. A Pi egy szürreális pszichológiai thriller, sci-fi dráma, amely egy félig őrült, félig lángelme Max Cohenről szól, aki mániákusan meg akarja fejteni a pí teljes számsorát. Mielőtt könnyelműen rávágnánk, hogy 3,14 a megfejtés, tudnunk kell, hogy az csak egy kerekítés, amit matek órán hallhattunk. A π szám (pí), amely az euklideszi geometriában a kör kerületének és az átmérőjének hányadosát jelenti, valójában egy végtelen tizedes tört, aminek számsorában a tudomány mai állása szerint nincsen semmiféle ismétlődési mintázat. Ha értesüléseim helyesek, ezt modern számítógépekkel is igazolták. A történet ott kezdődik, hogy Max Cohen mégis meg akarja fejteni ezt a matematikai feladványt, mely tudás birtokában sejtése szerint meg tudná érteni a tőzsdei árfolyamok alakulását is. Ebben segítségére lesz Euclid elnevezésű számítógépe is (utalás a fentebb említett euklideszi geometriára).
A film képi világa valami nehezen megmagyarázható okból passzol a témájához; egy 1998-ban készített fekete-fehér film már különlegesnek hat, de szerintem a rendező ezzel ki is akart fejezni valamit. Vajon tönkrement a főhős szeme, amikor gyerekkorában belenézett a Napba és már nem lát színeket? A matematikus hideg számításai, valamint a dolgok mögé látása miatt nem fontosak a színek? A sok számolástól olyan lett Max Cohen agya, mint egy számítógép, aminek a fekete-fehér monitorában csak a számsorok váltakoznak? További furcsaság a főszereplővel, Max-szel kapcsolatban (Sean Gullette alakítja), hogy képes fejben nagy számokat pillanatok alatt pontosan összeszorozni, amire szinte csak az autisták képesek. Vajon tényleg autista vagy inkább egy meg nem értett zseni?
A történet során elhangzik egy kijelentés, miszerint „a matematika a természet nyelve”. Ez azt sugallja, hogy a tudomány és a vallás, a számítások és a misztikum között rendkívül szoros kapcsolat áll fenn, amit a hétköznapi érzékelésünkkel nem tapasztalhatunk meg a maga valójában. A kezdeti felállás után elkezd bonyolódni a cselekmény, mivel Max talál egy 216 számjegyből álló számsorozatot, aminek jelentősége túlmutat a tőzsdei spekulációk és árfolyamváltozások ok-okozati összefüggésein.
Hozzászólások
[Soltesz_Tamas további írásai]
