A 2017 júliusának utolsó hetében, viszonylag ismeretlen kiadónál megjelent The Punch Escrow nagyot megy. A filmjogokat már előre leopciózta a Lionsgate, és úgy hírlik, a keresdedelmileg is sikeres lett a könyv. Láttunk már ilyet, olvastunk ilyet, a kérdés az: a hollywoodi érdeklődés jó vagy rossz jel?
Tal M. Klein első regénye a 22. században, pontosabban 2147-ben játszódik. A világ leginkább a jövőről most vallott optimista elképzeléseink szerint alakul: önjáró autók, nanomedicina, virtuális asszisztensek és okosodó algoritmusok jellemzik, és persze a nagy áttörés, a teleportálás elterjedése. Ennek irányítója a nagyhatalmú International Transport nevű órásvállalat, melynek alkalmazottja Sylvia, aki rendkívül sokat dolgozik. Munkája egyrészt titkos és hektikus, emiatt nehezen tud vele hosszabb időt eltölteni férje, a regény főszereplője, Joel Byram, és házasságuk bajba kerül.
A szép új világban szinte az egyetlen veszélyforrás a gyehennaniták (nevüket a bibliai Gyehennáról kapták). Ők egy olyan, mixelt hitelvű vallásos csoport, akik erősen ellenzik a teleportálást. Azt hangoztatják, hogy mivel a teleportálásnál a Teremtő által is használt kvantumhabot manipulálják, ezzel az emberiség Isten játszóterére tévedt. Másik érvük az, hogy a teleportálással az ember megismétli a Bábel tornyának történetét, és megint Isten haragját fogja ez kiváltani. A gyehennaniták alapvetően az ábrahámi vallások követőit tömörítik, és készek a legmesszemenőkig elmenni, hogy az emberiséget letérítsék a csaknem fél évszázada választott útról.
Úgy tűnik, nagyban játszanak, hiszen a regény elején merényletet követnek el egy trükkös kis kvantumszerkezettel, és ennek messzemenő következményeként a főhős megkettőződik, feleségét a gyehennaniták elrabolják, miközben a Transport International egyik nagy hatalmú embere is a nyomába ered. Van itt rejtély elég: hamar kiderül, hogy a teleportálás során mi is történik valójában (ez megrázó és ötletes), és a tétek sokkal nagyobbak, mintsem elsőre gondoltuk volna.
A The Punch Escrow olyan regény, mint amikor elindul egy kis hólabda a fennsíkon, és csak kapkodjuk a fejünket, hogy miféle lavina lesz belőle. Rögtön az események sűrűjébe csöppenünk, és Joel és Joel2 párhuzamos, majd egybeérő kalandjain izgulhatunk. Ezért vette meg a filmjogokat a Lionsgate, mert ebből egy elsőrangú, nyaktörő tempójú, ugyanakkor könnyen átélhető sci-fi filmet lehet készíteni (már a rendező is megvan annak a James Bobinnak a személyében, aki a két Muppet-filmet és a 2016-os Alice Tükörországbant is jegyzi).
Mint regény, éppen ezért néha kicsit felszínes, vagy azt is mondhatjuk, hogy könnyedén bánik a futurológiával, inkább az akció jelleg dominál. Először is, behozza a képbe a Levantot – magyarul Levantét – amely a keleti mediterrán területeken, nagyjából Törökországtól Iránig húzódó sáv. Klein azt fantáziálja, hogy ezeken a területeken az új technológia tiltva lesz, és a három világvallás alapján épül fel ott a civilizáció. Ezt kétszeresen is nehéz volt bevennem: egyrészt az alapvető különbségek, főként az iszlám és a másik kettő között mélyen a vallásba vannak kódolva, nehéz arra gondolni, hogy ez majd a jövőben elsimul. Másrészt a legfundamentálisabb országok sem technológiaellenesek, például még Iránban is van lombikbébi-program, és annak idején azt is megoldották, hogy muzulmán űrhajós Mekka felé fordulva imádkozhasson (a judaizmus és a kereszténység nem ennyire ambivalens a tudománnyal, ld. középkor és újkor).
A regény háttere, a jövőbeli szép új világ is egy kicsit vázlatos. Azt klasszul bemutatja, hogyan élünk majd együtt az algoritmusokkal, a főszereplő például ilyen programok tanításából él. De emellett hiányoznak a 2147-es év referenciái: sehol egy sláger, egy alkotás, egy politikai állásfoglalás, egy szleng vagy mondás a jövőből. Nincs klímaváltozás és népvándorlás sem, semmit nem tudunk meg a világpolitikai helyzetről. A The Punch Escrow oldalain megjelenő világ a maga automatizáltságával és csodáival ráadásul sokkal közelebb van hozzánk, mintsem hogy erre a 22. századra kelljen várnunk. Mintha ebben nem lett volna annyira merész fantáziájú a szerző.
Mindezek ellenére a regény, méltón a science fiction pulp örökségéhez, gyorsan olvasható, kalandos, és részleteiben igenis elgondolkodtató. Az író ráadásul egy ügyes fogással küszöbölte ki az elkerülhetetlen infodömpinget: lábjegyzetelte a fontosabb fogalmakat, de ez egyáltalán nem zökkent ki, és sokkal természetesebbnek hat, mintha állandóan a regény főszövegét akasztaná meg. Egy kis mondanivalóval is találkozunk, amennyiben összeolvassuk a gonosz cég kezdőbetűit, és elgondolkodunk, hogy mely vállalatok alakítják a mindennapjainkat, és milyen ezek céges ethosza.
Nincs menekvés amúgy, a regény lezárása folytatást vetít elő.
Hozzászólások
[sfinsider további írásai]
