A magyar fantasztikus könyvkiadás egyik nagy mostohagyereke Paul McAuley. A spekulatív irodalom számos alzsánerét felfedező, és mindenhol emlékezeteset alkotó brit szerző igazán megérdemelné, hogy végre valaki átültesse magyarra valamelyik művét. A választék széles, de pár héttel ezelőtt én valószínűleg a Quiet War univerzum nyitódarabját ajánlottam volna, ha bárki megkérdez. (A Fairyland pedig szoros második lett volna…) Azóta viszont elolvastam a már régóta tervezett Confluence-könyveket, és ez némiképp megváltoztatta a véleményemet.
A Confluence trilógia eredetileg elbeszélésnek indult, amit Greg Bear felkérésére írt Paul McAuley, és ami később a tizenharmadik Gardner Dozois antológia egyik legjobb írása lett. Bear egy olyan írást kért, amely azokat az SF-témákat dolgozza fel, amik a legjobban foglalkoztatják McAuleyt. Mint kiderült, akkoriban ezek a toposzok a következők voltak a számára: idegenek, a rendkívül távoli jövő, messiások, kozmológia és a Big Dumb Object-ek. Ezekből az összetevőkből született meg a Recording Angel, amely a neten is több helyen olvasható, többek között itt is. A történet premisszái aztán annyira megtetszettek az írónak, illetve annyi megvalósítandó ötlet nőtt ki az eredeti koncepcióból, hogy végül egy teljes trilógia pattant ki a fejéből teljes fegyverzetben. De ennyit a keletkezéstörténetről.
A trilógia főhősét sajnos Yamamanamának hívják, de szerencsére szinte mindig csak Yamaként hivatkoznak rá. Yama egy kisváros elöljárójának a nevelt fia. A városka, Aeolis, egy hatalmas nekropolisz szomszédságában, a Nagy Folyó partján fekszik. A temetővárosban a letűnt korok megannyi szelleme él, és Aeolis lakói, a Sár Népe, messziről elkerülik. Nem úgy Yama, akit a nekropoliszban élő lények valamiért megtűrnek, sőt korlátozottan még engedelmeskednek is neki. Mindez már előre vetíti, hogy Yama nem teljesen olyan, mint a többiek, és ezt csak alátámasztja származása, amiről senki nem tud semmit, kivéve, hogy a Nagy Folyón találták egy ezüstösen fénylő hajón. A történet elején a kisváros unalmát kamaszos csínytettekkel enyhíteni próbáló fiú véletlenül kihallgat egy beszélgetést nevelőapja és doktor Dismas között. Dismas, a városka „alkímistája”, híreket hozott a fiú származásáról, melyek hatására a nevelőapa úgy határoz, hogy elküldi a fiút Aeolisból, fel a Nagy Folyó felső folyásánál fekvő Ys gigászi városába.
Innentől igazi pikareszk regénnyé változik a történet, melyben Yama és hozzá csapódó segítői változatos tájakkal, embercsoportokkal találkoznak, és eközben önmagukról is megtanulnak egyet s mást. Egy igényes, de teljesen átlagos fantasy felállás, ahol a titokzatos származású, és különleges képességgel bíró főhős elindul, hogy beteljesítse sorsát. Az első könyv – Child of the River – végére Yama eljut Ysbe, és összeáll a kis csapat, amely majd a nagykönyv szerint segíti őt a kiválasztottak rögös útján. Mégis, az első kötetet letéve már egyértelmű, hogy itt nem a szokványos folytatásra kell számítani, ugyanis addigra McAuley elég sok mindent megmutat nekünk Confluence világából ahhoz, hogy valami nagyobb jelentőségű dolgot gyanítsunk a leendő kiválasztott szerencsétlenkedése mögött.
Mi is Confluence valójában? Egy hatalmas mesterséges világ, melyet egy nem földi léptékű folyó szel ketté, és ami egy fekete lyuk gravitációs kútjának peremén kering. Big Dumb Object à la Paul McAuley. Rádásul időbeli elhelyezkedése is különleges, hisz a mainál sokkal öregebb univerzumban létezik, ahol a világegyetem hőhalála már nincs beláthatatlan messzeségben. Confluence-t a földi emberek távoli leszármazottai, a Megtartók építették, és több ezer, különféle állatokból felemelt fél-emberi faj lakja. Ők a Kiválasztottak, akik, ha olyan életet éltek, akkor az Idők végén majd feltámadnak, és találkoznak teremtőikkel, a Megtartókkal. Így az Idő végén várakozó omega pontban a Kiválasztottak összes eddigi nemzedéke együtt lesz majd és egy Isten-tudatban egyesül. Ez az isteni lény pedig képes lesz elhagyni a kihűlt univerzumot. A Kiválasztottakon kívül még számos idegen eredetű faj él itt, de nekik valamiért nem adatik meg a felemelkedés lehetősége, persze ennek miértjére is majd fény derül.
A Megtartók létezésébe és a Felemelkedésbe vetett hit áthatja a confluence-i élet minden aspektusát, és egy merev, megkövült társadalmi rendet szül, mely ezer generáció óta változatlan. Ezt a kasztrendszerre hasonlító berendezkedést bolygatja fel fenekestül, amikor a rég eltávozottnak hitt Megtartók egyikének avatárja ismét felbukkan Confluence földjén, és a dogma hazugságát kezdi hirdetni. Yama természetesen előbb-utóbb az avatár által keltett események középpontjában találja magát, és ott is marad a könyv legvégéig. Addigra viszont a kellemes fantasy előbb ötletes space fantasybe vált, majd a befejező kötetben kőkemény, modern űroperaként fejeződik be. (Ancients of Days illetve Shrine of Stars.)
A Confluence azok közé az irodalmi alkotások közé tartozik, ahol minden kis részlet jelentőséggel bír, és a felszínen zajló mozgalmas események mögött, ha figyelünk, szép lassan felsejlik a művilág teremtésének célja. A főszereplő fejlődésregénye és a cselekmény önmagában is érdekes, és képes elsodorni az olvasót. Holott az igazán hálás intellektuális kaland sokkal inkább megfejteni a háttérben megbúvó világ haloványan derengő rejtélyét, kirakni az apró utalásokból összeilleszthető kirakóst. Amit egyébként jópárszor elölről kellett kezdenem, miután egy újabb információmorzsa szétzúzta az addig felépített teóriáimat. Pedig McAuley nem csal, őszintén tárja elénk Confluence egyre nagyobb szeletét, ahogy Yama halad felfelé a nagy folyón. A tempó gyors, ellentétben a szerző legtöbb művével, ahol ráérősen szövögeti a történetszálakat. Mindenesetre ez a feszesség nem megy a szöveg minőségének rovására, ugyanazt az igényes, enyhén lírai prózát kapjuk, ami McAuley egyik nagy erőssége. Szembetűnő a rengeteg archaikus kifejezés, amit a sok ezer emberöltő alatt alig változó confluence-iek szájába ad. Nem lepne meg, ha az angol anyanyelvű olvasók számára ez csak még jobban ráerősítene a világ atmoszférájára, eredetiségére. (Számomra, fájdalom, mindez csak több szótárazással töltött időt jelentett…)
A jó világteremtésnek mindezen és az ötleteken, plasztikus leírásokon kívül még sok lényeges összetevője van, többek között a – szép magyar szóval – koherencia. Ebben az író nagyon erős, látszik, hogy az elejétől a végéig mindent kitalált, a sok ötletet egy összefüggő és logikus rendszer kristályrácsába helyezte, majd tökéletes briliánssá csiszolta. Tény, hogy minden cselekmény, minden természetfeletti vagy mágikus esemény a történet végére értelmet és tudományos magyarázatot nyer, sci-fivé változtatva a korábban fantasyként olvasott első könyvet is. Teszi ezt úgy, hogy az semmit nem veszít eszképista bájából.
Végül egy kis mellékzönge. Akárcsak McAuley más műveiben, itt is tapasztaltam, hogy minden további nélkül hajlamos legyilkolászni szereplőket, akiket megkedveltem, és akiknek azt hittem a későbbiekben fontos szerepe lesz majd a történetben. Ráadásul mindezt nem is a drámai hatás fokozása, vagy a cselekmény új mederbe terelése miatt csinálja, hanem egyszerűen, mert ez így működik. Az olvasó szimpátiája nem von különleges védőmezőt semelyik karakter köré sem. Csak mert valaki jó és okos és szép, még halhat értelmetlen és banális halált. Martin óta tudjuk, hogy miután kiszitkozódtuk magunkat, és lehajolunk a pár perce a falnak hajított könyvért, utána azért folytatjuk az olvasást.
A leendő olvasóknak üzenem, ezt a történetet érdemes. Hatalmas időbeli távlatokat villant fel, miközben a legapróbb részleteknek is értelmet ad. Szórakoztat, elgondolkodtat és kaput nyit egy elképesztően távoli, idegen, de mégis izgalmas jövőre.
Egyéb információk:
- A könyvek sokat felhasználnak az Omega-pont elmélet Frank J. Tipler által továbbfejlesztett változatával. Érdekesség, hogy McAuley erős tagadója a tipleri ideáknak.
- McAuley eddigi díjai: a Four Hundred Billion Stars című első regényéért Philip K. Dick-díjat kapott 1988-ban, a Fairyland című könyve 1996-ban Arthur C. Clarke, 1997-ben pedig John W. Campbell Memorial Awardot nyert. The Temptation of Dr. Stein című novellája British Fantasy-díj nyertes. A steampunk Pasquale’s Angel mint a legjobb alternatív történelmi regény Sidewiset kapott.
- Az eddigi magyar McAuley megjelenések: a Génháborúk (Gene Wars) című 1991-es novellája, ami a Galaktika 151. számában, 1993-ban jelent meg, Németh Attila fordításában, valamint Az Antarktisz tündéi a Jonathan Strahan szerkesztette 2017-es év legjobb science fiction és fantasy novellái antológiában (Gabo), Pék Zoltán fordításában
Linkek:
Paul J. McAuley blog:
Infinty Plus interjú a könyvek kapcsán.
Az Omega-pont elmélet Tipler féle olvasatáról.
Hozzászólások
["; echo the_author_posts_link(); echo " további írásai]"; } else { print '
A cikk írója nem adta meg az LFG.HU-s azonosítóját (vagy nincs neki).'; } ?>
Miért ilyen sok a trillogia?