Melőtt idén az HBO kijött volna a Westworld című science fiction sorozattal, már megvolt az eredeti Westworld. Michael Crichtonra való emlékezésünk állomásaként az általa írt és rendezett 1973-as filmet mutatjuk be.
Mai szemmel is félelmetesen okos koncepciót lovagol meg a magyar keresztségben a Feltámad a Vadnyugat, elég pontatlan címet viselő film. Crichton egy disneylandi kiruccanásán találta ki a végső, valódi vidámpark ötletét. Ebben – és ezt utólag is jól látta – az eredetileg gyerekeknek szánt szórakoztató parkok látogatói a felnőttek lesznek. Ők azok, akik a film 1983-as, akkori közeljövőjében napi 1000 dollárt leszurkolnak, csakhogy részesei legyenek az újjáélesztett Pompeiinek vagy a 13. századi európai középkornak vagy az 1880-as évek Vadnyugatának.
Ide érkezik meg a két főszereplő, akik közül az egyik még szűz ezen a területen, és kisfiús izgalommal várja, hogy megérkezzenek. A többi látogató is hasonlóan felajzott, hiszen a Delos nevű parkban olyan bőrbe bújhatnak, amelyet otthon sohasem ölthetnek magukra: királyok, lovagok, cowboyok, rettenthetetlen harcosok és gyönyörű nők szeretői lehetnek. (A film a férfiak nézőpontját közvetíti, nyilván az erőszakosság és az abban rejlő konfliktuslehetőségek miatt.)
A főszereplők a vadnyugati városba utaznak. Az újdondász élményhajhász hamar megtudja, hogy androidok töltik be a lelőlendő, meghódítandó epizodisták szerepét: ebben a világban a robot csak fogyóeszköz vagy szerető, aki nem kérdez és nem utasít vissza, még akkor sem, ha a férfiember egy kopaszodó, pocakos, a való világban jelektéktelen kisember.
De ahogy persze a konfliktushoz illik, a tökéletes vezérlésre és high-techre épített csodavilág elromlik, a robotok pedig a hús-vér fizetővendégek ellen fordulnak, melynek következtében sajnálatos gyilkolászásba fullad a korabeli rekreációs hétvége. Delos-szűz főszereplőnket egy marcona cowboy-robot veszi üldözőbe, miközben a park üzemeltetői nem tehetnek semmit.
Crichton ötlete nagyon okos. Nyilvánvaló, hogy az emberi jellemet ismerve a robotok nem maradnak meg az asimovi, majdnem egyenrangú segítőtárs szerepében, a jövőben élvezeti cikkekké válnak. Ezt az okos ötletet és a benne rejlő lehetőségeket azonban – sajnálatos módon – Crichton nem tudta kibontani.
Ennyi év távlatából talán nem merészség azt állítani, hogy Michael Crichton sokkal jobb volt írónak, mint rendezőnek. A merészség ahhoz kell, hogy ezt a filmet egy sikerületlen alkotásnak lássuk. Hiába a pénzügyi és szakmai elismerés (megannyi tekintélyes toplista biztos szereplője), mai szemmel a Feltámad a Vadnyugat a mából nézve távolról sem lenyűgoző és hibátlan alkotás.
Először is, a karakterekről szinte nem tudunk meg semmit, nincs miért izgulnunk, elmaradnak a nagy, rejtett mozgatórugók, nincs reveláció, ezek a szereplők csak papírmasék, akár a robotok. Sokatmondó, hogy a mai napig a rezzenéstelen arcú robotot eljátszó Yul Brynner alakítása marad meg leginkább az emberben. (Nem véletlen, hogy a Terminátorban tovább is él a figurája, és egy jelenetet egy az egyben átvett az 1987-es Predator is.)
Másodszor, nagyon rossz a dramatizáció, a feszültség megalapozása. E film elkészülte után két évvel mutatták be A cápát, és zongorázni lehet a különbséget, hogy hogyan is kell egy filmet felépíteni, érdekeltté tenni a nézőt, hogy a rendezővel együtt izguljon és valamilyen érzelmi kapcsolatot alakítson ki a szereplők között. Pedig Spielberg sztorija Crichtonéhoz képest egy banális hülyeség, ha komolyan megkapirgáljuk (de nem akarjuk, annyira tökéletes ívű az a film).
Habár A Feltámad a Vadnyugat egy sci-fi, és a hetvenes évek gyönyörű kellékei, mint a világító panelgombok, a monokróm monitor és a minimalista, ma nagyon is divatos belső tér jelen vannak, a science fictionság alig kap szerepet. Pedig annyira kíván egy-két erős mondatot, tanulságot, bármit, ami segít egy kicsit az ember helyét, szerepét a jövő elrontásában felskiccelni. Hiszen az a címe: Westworld. Ez egyszerre utal a Vadnyugatra, amiből pont az ember csinál vad nyugatot, de méginkább felidézheti a West Worldöt, vagyis a nyugati ember világát. Ez a legrémítőbb: hogy pár semmirekellő, de bankszámlával rendelkező alak kedvéért modern rabszolgaságot hozunk létre, csupán azért, hogy csörögjön a kassza. Éppen ezért ma rendkívüli áthallása van a semmibe vett kiszolgálószemélyzet lázadásának.
Ebben a filmben egy seregnyi, emberi értelem alatti lényt csak azért tartanak életben, hogy gazdag, elkényeztetett nyugati polgárok játékszere legyen egy könnyű életet hazudó, sosemvolt utópiában.
Á, micsoda eretnek gondolat ez.
Hozzászólások
[sfinsider további írásai]
