Warren Ellis számtalan független- és szuperhősképregény írója (Transmetropolitan, Authority, Planetary, Red, Ministry of Space, Global Frequency, stb.) 2014-ben több új képregénybe kezdett az Image Comics égisze alatt (hol máshol?), ezek egyike a Trees (Fák) című sci-fi sorozata, amely engem már a felütésével először találkozva érdekelni kezdett.
A történet jelene előtt tíz évvel különös és hatalmas, idegen építmények jelentek meg a Föld számtalan pontján, és alapjaiban forgatják fel a bolygó életét. (Valamirevaló sci-fi kedvelő pedig imádja a Big Dumb Objecteket, ugye.) Legtöbbjükből csak hatalmas, égbe nyúló oszlopok látszanak, amelyek csak a lábai a tetejükön lévő objektumoknak, el is nevezik őket Fáknak. Senki nem tudja, micsodák, hogy kerültek ide, és egyáltalán mit is akarnak, de árnyékukban a világ szép lassan megváltozik. A nyitójelenetben a Rio de Janeiro fölé magasodó Fából hatalmas mennyiségű, savszerű trutymó folyik a városra, ez még inkább nyomasztóvá teszi a jelenlétüket. Ráadásul a jelek szerint, az évek során, szép lassan megváltozik körülöttük az éghajlat, az időjárás, gyakorlatilag a teljes ökoszisztéma.
A cselekmény több szálon indul el: Tian Chenglei, a fiatal festő fiú Shu városába érkezik, amely egy elkülönített kulturális zóna a kínai Fa lábai alatt, ahol fiatal művészek egy egészen sajátos, de felügyelet alatt tartott közösségben élhetnek a Fa közelében egyfajta kísérlet részeseiként.
Szicíliában, a Cefalú nevű tengerparti városkában, szintén egy Fa árnyéka alatt egy Elígia nevű lány egy helyi fasiszta gengszterszervezet fontos tagjának a szeretője/szexuális tárgya, aki megpróbál kitörni a helyzetéből, és ebben egy titokzatos öregembertől kap segítséget, lehetőséget.
A Spitzbergákon, messze, északon, a Jeges tengerben található szigetcsoporton, a Blindhill kutatóállomás nemzetközi tudóscsapatának tagjai az ottani Fa titkait próbálják megfejteni, és felfedezik, hogy az objektum lábánál különös, fekete virágok nőnek, amelyek leveleiben fém vezetékszálak találhatók.
Szomáliában található a legalacsonyabb Fa, amelynek nem csak a lábai, hanem a teteje is látható, és helikopterekkel is elérhető, mivel nincs 1 km magas sem. Csakhogy ez a Fa Szomália és annak északi, önálló régiója, a ’90-es években elszakadt Puntföld határán fekszik. Szomália elnöke, Caleb Rahim az ország szempontjából stratégiai fontosságúnak tartja a Fát, és rakétákat telepít tetejére…
Ezek a szálak kezdenek el bonyolódni, és nekem nagyon tetszett az a visszafogott és intelligens történetmesélés, amely nem harsánysággal akar megnyerni magának, nem akar káprázatos akciókkal és tempóval lenyűgözni, helyette veszi a fáradságot, és elkezdi felépíteni a karaktereket, mélységet ad a Fák passzív jelenléte okozta bizonytalanságnak, majd az egész egy brutális fináléba torkollik. Howard szálkás rajzstílusa ráadásul nagyon passzol Ellis sztorijához. Végül egyedül a szicíliai szálat nem tudtam hová tenni, ugyan érdekes volt, de így önmagában nem igazán értettem, mi akart ez lenni azon túl, hogy fontos információk is kiderültek.
Az első gyűjteményes kötet, az In shadows az első nyolc füzetet tartalmazza, amely így együtt alkot egy kerek fejezetet a Trees történetéből, mindhárom fő karaktert története lezárul, vagy legalábbis látszólagos nyugvópontra jut a végére (a szomáliai inkább egy világbefolyásoló közjáték, ahogy az elején és a végén a Manhattanben felvillanó, leendő polgármester is inkább a következő rész fő cselekményét lebegteti meg), némelyik igencsak kegyetlen véget ér, de az események még csak most indulnak be igazán.
Bízom benne, hogy mielőbb folytatódik a sorozat, mert a rejtély rejtély maradt, és a végén éppen történni kezdett valami, ami felforgathatja az egész felállást, sőt, a karaktereket sem kímélte, úgyhogy remélhetőleg a 2. kötetben tovább bogozza a szálakat. A hírlevelében, még novemberben Ellis azt írta, hogy hamarosan nekiáll a folytatásnak, így van azért némi remény.
Annak ellenére, hogy egy nagyon izgalmas koncepció, amely rendkívül finoman szövi a cselekményt, ha csak egy hajszálnyival is, de azért mégsem győzött meg teljesen a Trees, és még az erős finálé ellenére is maradt bennem egy erős hiányérzet, mert a várt, elborult események még csak éppen elkezdődtek. Sok függ a második kötettől, hogy abban merre kanyarodnak a szálak, és felsejlik-e végre a Fák rejtélye, de ennek ellenére az alapötletben még rengeteg a potenciál, emiatt várom már a következő kötetet, ugyanis a Trees az a fajta, felnőtteknek szóló, komoly témákkal foglalkozó képregény, amit pont nekem találtak ki.
Hozzászólások
[hackett további írásai]
