A lebombázott Coventry katedrális lépcsőjén fiatal lány vár csecsemőjével egy másik nőre, hogy örökbe adja neki a gyerekét. Cassie túlságosan elvarázsolt, szétszórt, felelőtlen a gyerekneveléshez, ebben mind a hat nővére és anyja is egyetért, az apa pedig már régen elesett a fronton. Cassie azonban az utolsó pillanatban mégis úgy dönt: nem mond le a fiúról, és amikor hazatér a gyerekkel, a család matrónája, Martha döntést hoz: a kis Franket a család fogja felnevelni, minden nővérnek be kell fogadnia egy időre, így osztják majd meg maguk között a terhet (és az örömöt).
Frank különleges kisfiú, aki számára teljesen természetes, hogy mindig másik nagynénihez kerül a Martha által diktált rendszer szerint. Megismeri a tanyasi életet Una nénivel és férjével, a spiritiszta szeánszokat két vénkisasszony nagynénjével, az egyetemi kommuna szabad szex és szabad filozófia kettőségéből fakadó furcsaságait a munkásmozgalmi Beatie-vel, és a halál izgalmas folyományait Aida néni temetkezési kozmetikus férjének pincéjében, és a Férfit az Üveg Mögött, aki a híd alatt lakik.
A fantasztikum olyan finoman, leheletnyi rétegben van jelen a regényben, hogy aligha nevezhető fantasynek. Frank beszél a Férfival az Üveg Mögött, jelenlétében fellendül nagynénjeinek szellemidéző-szalonjának népszerűsége, Martha és Cassie pedig látják az előszobában a rég elhunyt családfőt, amint újságot olvas.
Egy ponton azonban a mágia tevőlegesen is a valóság részévé válik: az éjszakán, amikor a németek lebombázták Coventryt. A légicsapás és irdatlan pusztítása, amelynek a katedrális is áldozatául esett, mélyen beleégett minden britbe, és számos irodalmi műben visszaköszönt (SF-ben többek között Connie Willis foglalkozott vele To Say Nothing of the Dog című Hugo-díjas könyvében.). A bombázás éjszakáján Cassie kimegy a városba, hogy segítsen a mentőalakulatoknak és tűzoltóknak, és a pusztítás szürreális képei közé beépülnek a varázslat pillanatai is. Már önmagában ennek az éjszakának a leírásáért érdemes elolvasni a regényt, amely azonban ezen kívül is rengeteget nyújt.
A családregény szívében Coventry lebombázásának éjszakája áll, és a nők történetén keresztül – mert bár férjek és nagybácsik is megjelennek a színen, a középpontban Martha Vine és hét lánya van – az angol munkásosztály háború utáni lassú magára találását és mindennapos nehézségeit is megismerhetjük. Minden nővér egyedi és jól megrajzolt alak, az „egyszerű” angol emberek megtestesítői, akiket összeköt a család és a közös feladat, Frank felnevelése.
Graham Joyce (1954–2014)
Ahogy Frank és anyja, Cassie sorra eltölt egy kis időt a nővérek házában, a fiúnak alkalma van rácsodálkozni az élet furcsa és mégis természetes tényeire. Szokatlan család ez: van benne műkedvelő hullakozmetikus és szentfazék, lánglelkű marxista és szabados erkölcsű férfifaló, két lábbal földön járó farmer, házasságtörő férj és tökéletességet hajszoló családanya. Joyce érezhető szeretettel és megértéssel lép be a világukba, és ezt a szeretet és megértést az olvasóra is képes átvinni.
Remek, szerethető regény ez egy különc családról, a testvérek közti marakodásról, a háború alatti és utáni Anglia sok arcáról, a régi és az új világ ütközéséről, elmebajokról és családi titkokról… valamint egy kicsit szellemekről is, akik mindig akkor kopogtatnak be az ajtón, amikor valami fordulat áll be a Vine család életében.
Hozzászólások
[hanna további írásai]
