2012. június 6-án reggel Los Angeles-i otthonában elhunyt Ray Bradbury, a tudományos-fantasztikus irodalom egyik legnagyobb alakja. Az irodalomtudósok elvitatkozhatnak rajta, a science fiction, a fantasy vagy a mainstream irodalom skatulyájában helyezik-e el műveit, mi nem ezt tesszük. Mi emlékezünk.
Bradbury az 1930-as, ’40-es évek fordulóján kezdte írói pályáját, a fantasztikus irodalom nagy generációjának többi tagjához hasonlóan. Míg a nevezetes angolszász sci-fi irodalmi „ABC” másik két tagja, Isaac Asimov és Arthur C. Clarke a természettudomány felől érkezett, Bradbury mindig is írónak készült. Látszik ez a különbség a műveken is: Clarke-nál is, de Asimovnál különösen megfigyelhető, hogy a technika, a tudományos háttér legalább olyan szerves része a műnek, mint a mondanivaló, a mese. Bradburyt soha nem az űrhajók működése érdekelte, hanem az emberek, akik utaztak rajtuk. Nem értett a technikai részletekhez, de nem is éreztük ezek hiányát. Viszont olyan szépen írt, mint talán senki más a fantasztikumban.
Irodalmi pályáján a Marsbéli krónikák megjelenése jelentette a kiugrást. A Mars civilizációját akaratlanul elpusztító, a bolygót benépesítő, majd önmagát szinte teljesen megsemmisítő emberiségről mesélő novellafüzér az SF legnagyobb hatású művei közé tartozik. De nem lehet eleget magasztalni a Fahrenheit 451 disztópiáját sem, amelyet azóta is számtalan formában dolgoztak fel, és szerzője Guy Montag képében a sci-fi egyik emblematikus figuráját alkotta meg.
Ugyanakkor Bradbury igazi terepe a novella volt. E műfajban is halhatatlan műveket alkotott: a Mennydörgő robaj az időgéptörténeteknek és az alternatív történelmet bemutató írásoknak is klasszikus példája, a Tyrannosaurus Rex (melyet a Holdkórosok temetőjéhez hasonlóan a trükkmester Ray Harryhausenhez fűződő szoros barátsága ihletett) pedig Bradbury kiváló humorérzékéről tesz tanúbizonyságot.
Ray Bradbury 1920-2012
Bradbury köztünk élő legenda volt, de nem olyan legenda, aki visszahúzódik elefánttornyába. Utolsó percéig írt, alkotott, és nemrég láthattuk egy vulgáris mivoltában is kedves klip formájában: még a tinik is bálványként tisztelték.
A mester alkotásainak nagy része elérhető magyarul, de még van tartozása a hazai könyv- és folyóiratkiadásnak. Bízunk benne, hogy a hiányzó művei is hamar eljutnak hozzánk (sőt, alighanem a következő évtizedekben egyre másra kerülnek majd elő még hazájában is kiadatlan kéziratok), és a régi kötetek újraolvasása mellett újabb alkotásait ismerhetjük meg.
Megtanultad az utolsó könyvet is, elindultál az utolsó expedícióra. Nyugodj békében, Ray Bradbury!
Hozzászólások
[adeptus további írásai]
Tegnap megdöbbenve olvastam a hírt elment a Mester. Ugyan azt a szomorúságot réztem és érzem, mint Clarke Asimov Lem esetében. Gyermek korom meghatározó élménye volt a „Marsbeli krónikák” a mai napig eltud varázsolni ez a, köttet akárcsak a többi írása amit már késöbb olvastam. Ray Bradbury írásait át hatotta a humánum az ember iránti aggódás. Egyetlen oldalas novellával több értéket teremtett, mint más háromszáz oldalon. Valahol most ott ül a kristályoszlopos ház verandáján egy itallal a kezében, a Marsi mennyországban és Lemmel Clarkéval meg a többi nagy íróval beszélget. Köszönünk mindet mester „legyen könnyű a föld”