Vannak olyan könyvek, amelyeket extra kíváncsisággal vár az olvasó. Amelyeknél már a fülszöveg meg az ajánlók végigbogarászásakor úgy érezni: a kapcsolat az égben köttetett, és kizárt a csalódás. Ilyenkor sejtjük, hogy az íróval valami cinkos összekacsintás lép életbe, és a láthatatlan szerződés szerint mindkét fél jól jár. Számomra pontosan ilyen könyv a fiatal Matthew Baker novelláskötete, melynek magyar kiadása az Agave könyvek bátorságát dicséri (erről a szomorú tényről egy kicsit később).

A kiváló című Egy nehéz nap Utópiában már ezzel a gesztussal, valamint a jól eltalált borítóval is jelzi, hogy mire számíthatunk: 13 rövidebb-hosszabb elbeszélésre, amely az USA-nak nevezett disztópikus birodalomból hoz el nekünk történeteket. A kötet eredeti címe, a Why Visit America nem adta volna vissza ennyire találóan a hangulatot és az USA mint egyetlen szuperhatalom és ezrnyi sebtől vérző nemzet állapotát. Baker koncepciója az volt, hogy a 13 sztoriban ugyanennyi amerikai helyet mutat be, mindegyikben egy-egy kortárs jelenséggel vagy éppen kifordított változatával. Ezek egy része nagyon is univerzális. Miközben tehát az amerikai látlelettel szembesülünk, közben azért tágabban értékelhető igazságokkal is találkozunk. Ez adja a kötet egyik erejét.

A 13 elbeszélés tematikája változatos. Paradox módon pont talán az indító darab a leggyengébb – bár bakeri értelemben a gyenge minősítés nemigen értelmezhető – hiszen kicsi a spekulációs jellege, de az iskolai zaklatás és az arra adható elkeseredett válasz még így is izgalmassá teszi. Utána viszont az újdonságra éhes zsánerolvasó megkapja a magáét.

A Rítus a társadalom számára fenntartási nyűgöt jelentő idősek helyzetével foglalkozik: itt minden 70. életévét betöltött polgárnak ünnepélyes keretek közt öngyilkosságot kell elkövetnie. Csak Orson bácsi szeretne tovább élni, ami a rokonaiból mély undort és megvetést vált ki. (Az egykori, magyarul is megjelent olasz regény, az Éjszakai utazók jutott eszembe, ahol még ennél is sokkal fiatalabb korukban igyekezett a társadalom megszabadulni a középkorúaktól, illetve a Logan futása is ehhez a tematikához tartozik).

Az Átalakulás a science fiction metaforikus jellegében lévő erőt használja ki: A renitens srác, Mason egy szép nap mérsékelten vallásos és konzervatív családjának bejelenti, hogy digitalizáltatja tudatát, és így a testetlen létet választja. A coming out-ot, a transzneműség választását példázó, de technológiai alapot használó elbeszélés főszereplője nem is ő, hanem az anyja, aki a végére hihető pszichológiai átalakuláson megy keresztül, és ezzel ez az ő kettejük története lesz.

Az Életfogytiglan-ban a jövő elítéltjeit nem tartják a költséges és társadalmilag haszontalan börtönökben, hanem a büntetés idejét, a bűntényt kitörlik az agyukból. Ez történik a főhőssel is, akinek fogalma sincs, milyen szörnyűséget követett el, de igyekszik a számára is idegen családját megkedvelni és számukra hasznossá lenni.

A címadó novella talán a legerősebb. Ebben olyan világot ismerhetünk meg, amelyben a férfiakat csak szex céljából, elzártan tartják, a világ a nőké lett. Ennek hátterében – és ettől utó/disz/tópikus az egész – a nyers tények állnak: a világ erőszakosságát, a nők kiszolgáltatott helyzetét a férfiak okozzák. Ha tehát őket kiveszik az egyenletből, egyfajta utópiát kaphatunk. Kötelező olvasmánnyá tenném ezt minden férfi számára, és a novella befejező mondatát, gondolatát pedig tanítani lehetne, annyira szellemes, pontos és sokatmondó.

A kötetben találunk még sztorit a harácsolásra adott társadalmi válaszról (Őfelsége vallomása), a családnak mint a társadalom alapsejtjének megszüntetéséről, de ügyes allegória a menekültekkel való bánásmódról szóló írás is. Az Elveszett lelkek az üres szemű, lélek nélkül születő kisbabáival igazi horror, a Menet pedig a világ első számú prostituáltja által nyújtott élménybe avat be minket. Az Amerikai útikalauz a legvidámabb, sok röhögést kiváltó mese, mintha egy csehszlovák filmet néznénk, csak itt egy poros texasi település figurái elevenednek meg, hogy megelégelve az USA vergődését, kikiáltsák saját államukat, Amerikát. A záródarab, az Akit visszafelé olvasnak valahol F. Scott Fitzgerald nyomvonalán halad (Benjamin Button csodálatos élete), csak itt mindenkire érvényes lesz az idő megfordulása.

Ez a kötet attól piszok jó, hogy egy piszok jó író írta. Sőt, az én fejemben ilyen egy igazi zsáneríró: van egy koncepciója, hús-vér szereplőkkel, hibátlan motivációval és átgondolt pszichológiai háttérapparátussal adja át. Mondatszinten lenyűgöző, amit nyújt, akár a mondatok hosszúságára, megfogalmazására, az élővé tett szituációkra gondolunk. Lubickolni lehet a szövegeiben. (Ehhez természetesen a magyar fordítók is nagyban hozzájárultak, érdemes felsorolni őket: Benkő Ferenc, Bosnyák Edit, Ballai Mária, Farkas Veronika, Huszár András, Horváth Norbert, Juhász Viktor, Molnár Berta Eleonóra, Orosz Anna, Pék Zoltán, Sárpátki Ádám, Török Krisztina.)

Még akkor sem tud hibázni az író, amikor elég elcsépelt ötlettel áll elő, például az emberek életére rátelepedett reklám és márkák erejére (Szponzor), hiszen azt például már az 1960-as években elég hatásosan megírták (pl. Pohl-Kornbluth: A Venus-üzlet).

Az Agave vakmerő volt, hogy ezzel a kötettel előrukkoljon. Egyrészt látszólag amerikai témákról van szó (dehogy!), másfelől pedig még mindig nehezebb novelláskötetet sikerre vinni, harmadrészt pedig mindig kockázatos egy új írót beemelni a kínálatba. Én csak azt mondhatom olvasóként: bőven megéri. Egy ragyogó kötetet kaptunk egy eddig nálunk még ismeretlenebb, sokra hivatott, kitűnő író tollából.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon