Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú. Ez a kisfiú varázslatos könyveket olvasott, még akkor is, amikor már kamaszkorba lépett, és a társai kinevették érte. Aztán a fiú egyetemre ment, majd a 16. századi irodalom fantasztikus lényeiről írt doktori disszertációt – ezt már komolyan vették, mert a régi dolgokat komolyan kell venni, akár valóságosak, akár nem. Az egykori kisfiú ezután Glasgow-ban kezdett tanítani az egyetemen. Később elutazott Amerikába, ahol lehetőséget kapott, hogy előbb alapszakos, majd mesterszakos hallgatóknak fantasyirodalmat tanítson. Amikor hazatért Skóciába, úgy döntött, ott is megpróbálkozik ezzel. Kollégáival létrehozta a glasgow-i egyetemen a fantasy mesterszakot, majd megalapították a Glasgow International Fantasy Conversations konferenciát. Most, öt évvel a mesterszak elindulása után pedig útjára indították a Centre for Fantasy and the Fantastic kutatóközpontot. Ez Robert Maslen története, amelyet ő maga osztott meg hasonlóan mesei formában, gondolatébresztő képekkel kiegészítve a kutatóközpont 2020. szeptember 16-án lezajlott online megnyitóján. Az esemény teljes, közel kétórás anyaga bármikor visszanézhető itt, jelen beszámolóm célja mindössze annyi, hogy a magyar közönség számára röviden bemutassam, hogyan látják írók és kutatók a fantasyirodalom mibenlétét, céljait és lehetőségeit.

Ellen Kushner előadása

Ellen Kushner az Egyesült Államokban élő író, szerkesztő, rádiós személyiség. Legismertebb regénye, a skót népmondák híres dalnokának történetét feldolgozó Thomas, the Rhymer elnyerte a World Fantasy és a Mythopoeic Awardot is 1991-ben. Kushner a kutatóközpont megnyitóján ennek a kötetnek a gondolatmenetét felhasználva beszélt a fantasyirodalom legfontosabb feladatairól.

Mindenekelőtt leszögezte, hogy a fantasy, bár sokan új területnek gondolják, valójában nagyon régi gyökerekre nyúlik vissza, és Tolkiennek is megvoltak a távolabbi és a közelebbi előképei. Kushner szerint a fantasyirodalomnak megvan az a különleges képessége, hogy az ember belső világához kapcsolódó metaforáknak testet és teret tud adni – ily módon pedig a legsötétebb titkainkat is szavakká formálhatjuk általa. A fantasyíró útja tulajdonképpen nagyon hasonlít a Kushner könyvében megjelenő skót dalnok történetéhez. Thomas eljut a tündérek földjére, ám az ott töltött idő alatt egyetlenegyszer sem szabad megszólalnia, csupán hallgathatja a tündéreket, akik csak igazat képesek szólni. Figyelmes hallgatása jutalmául az emberek világába visszatérő dalnok a tündérekhez hasonlóan már csak igaz szavakat képes kimondani – az már egy másik kérdés, hogy a körülötte élő emberek mennyire hálásak neki ezért. Kushner szerint az igazán jelentős fantasyszövegeknek szintén ennek az odaátról hozott igazságnak a kimondása a lényege. Hangsúlyozta viszont, hogy itt nem általános igazságokra gondol, hanem arra a személyes igazságra, amelyet a szerzőn kívül senki más nem lenne képes kimondani. Az ilyen igazságoknak azonban meg kell fizetni az árát, mert miközben az ember egyre sötétebb utakon keresi saját igazságát, olykor kellemetlen dolgokat tudhat meg önmagáról. Ezt a kockázatot azonban vállalnia kell. „Valódi varázslatot nem lehet úgy űzni, hogy másvalaki máját ajánlod fel. A sajátodat kell kitépned, tudva, hogy sosem kapod vissza.”[1] – idézte fel Peter S. Beagle szavait Az utolsó egyszarvúból.

A súlyos gondolatok ellenére Kushnert felemelő volt hallgatni, az online kapcsolat révén pedig az esemény nézői szó szerint bepillantást nyerhettek írói műhelyébe, láthatták rongyosra olvasott Tolkien-köteteit, a Thomas, the Rhymerhez készült jegyzeteit, sőt még az énekhangját is megcsillogtatta a dalnok történetéből idézve.

Kerekasztalbeszélgetés a fantasy szerepéről

Résztvevők:

  • Robert Maslen – a kutatóközpont alapítója és társigazgatója
  • Terri Windling – Szerzőként, szerkesztőként, művészként ezer szállal kapcsolódik a fantasyirodalomhoz, legismertebb regénye a Mythopoeic Awardot nyert The Wood Wife.
  • Brian Attebery – Amerikai irodalomtudós, akinek olyan alapműveket köszönhetünk, mint a Strategies of Fantasy vagy a Stories about Stories, amelyek fontos lépést jelentettek a fantasykutatás módszertanának kialakításában.

A beszélgetés a következő kérdésre fókuszált, a továbbiakban az erre adott válaszokat igyekszem összefoglalni:

Hogyan lehet segítségünkre a fantasy a jelenlegi, több területen is jelentkező globális krízishelyzetben (klímaváltozás, túlnépesedés, pandémia, stb.)?

Robert Maslen visszautalt az egyéni igazságok kimondásának fontosságára. Szerinte a fantasy olyan irodalom, amely lehetővé teszi, hogy a korábban elnémított, vagy marginálissá tett hangok is megszólaljanak a fantasztikum álcáját magukra öltve. Kiemelte azt is, hogy a fantasy a traumafeldolgozás fontos eszközévé válhat, hiszen rajta keresztül a trauma elszenvedője biztonságossá alakított formában nézhet szembe a vele történtekkel.

Terri Windling arról beszélt, hogy a fantasy gyökerei a szóbeli történetmondásig nyúlnak vissza, és hogy az istenekről és hősökről szóló történetek mellett nagyon fontos, hogy a hétköznapi hősök útját is megismerjük. Mi történik, amikor egy egyszerű ember téved el a sötét, elvarázsolt erdőben? Hogyan változik meg, amikor visszatér? Mi változik meg benne? A fantasy Windling szerint ezekre a kérdésekre keresi a választ. A mesélés maga pedig egyben varázslás is: olyan mágikus szöveg, amelynek elmondása egyben valóra is váltja az elmondottakat. A fantasyirodalom segítségével ugyanis felszínre hozhatjuk világunk ellentmondásait, megfogalmazhatjuk, hogy miken kellene változtatnunk. Az ilyen szövegeken keresztül pedig nemcsak önmagunkat, hanem a társadalmat is formálhatjuk.

Brian Attebery igazán hatásos képpel szemléltette a fantasyirodalom szerepét. Képzeljünk el egy osztálytermet, amelyben a táblára valaki tévedésből táblafilc helyett alkoholos filccel írt fel valamit. A szivaccsal nem lehet letörölni a feliratot, de szerencsére a tanároknak van egy bevált trükkje erre az esetre. Ha táblafilccel felülírják a táblán maradt szavakat, akkor a tinta feloldja a korábbi feliratot, és utána már lehet használni a szivacsot. Márpedig, hangsúlyozta Attebery, a meghatározó kulturális narratívákat, amelyek hatalomról és identitásról döntenek, alkoholos filccel írják. A realisztikus irodalom ugyan megpróbálhat szembeszegülni velük, de a legtöbb esetben nem tehet mást, minthogy újraírja őket. A fantasy viszont az a táblafilc, amely képes felülírni az alkoholos filccel felrótt metanarratívákat, és ráébreszt minket arra, hogy valójában azok is pusztán az emberi elme szüleményei, és lehet rajtuk változtatni. A fantasy Attebery szerint tehát nem eszképizmus, hanem lehetőség a szembenézésre és az újraírásra.

A fenti kérdést körbejárva a beszélgetés résztvevői még számos aktuális témakört érintettek. Zárásként két további, érdekes megközelítést szeretnék kiemelni, amelyekről viszonylag ritkán hallunk a hazai SFF közegben. Terri Windling a fantasyirodalom ökológiai jelentőségéről szólva kiemelte, hogy most, amikor a Földön több ember él városokban és sokkal többet változtatják a lakóhelyüket, mint valaha, a fantasynek abban is jelentős szerepe lehet, hogy ismét összekapcsolja az embereket a természettel. Újra történetekkel kell benépesíteni a tájat, fogalmazott Windling, aki szerint a természeti környezethez kötődő szövegek segíthetnek abban, hogy felismerjük a körülöttünk lévő, védelemre szoruló értékeket. Brian Attebery pedig a fantasy nyelvezete kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy ezek a szövegek gyakran úgy működnek, mint egy találóskérdés, és ahelyett hogy egyértelműen közölnék mondanivalójukat, gondolkodásra késztetik az olvasót, hogy maga találja meg a válaszokat.

[1] Az idézetet Kleinheincz Csilla 2013-as fordításában közlöm.

Rusvai Mónika

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: hírek, irodalom

Eddig 6 hozzászólás.

  1. solymosgyu szerint:

    nincs a videóhoz magyar szinkron

  2. imi szerint:

    Már évek óta olvasom az SFmag-ot, ezzel együtt a te hozzászólásaid is.
    És egy kérdés mindig felmerül bennem, veled kapcsolatban.
    Arra lennék kíváncsi, hogy te valamilyen mentális problémával küzdesz-e?

  3. solymosgyu szerint:

    sajnos igen.

  4. imi szerint:

    Ezt sajnálattal olvasom.
    Szabad megkérdezni, hogy pontosan mivel?

  5. solymosgyu szerint:

    scizofreniával. ezért olvasok sf-et. sajna nem terjed odáig az sf tudása hogy segítsenek rajtam. Ettol még magyarnak kell lennie a videónak.

  6. imi szerint:

    Nem értünk egyet, de nem szeretnék vitatkozni veled.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon