A zsánerben kevés az igazi okosnak mondható író. Nem olyanra gondolok, aki jól ír vagy ügyesen találja el a divatos témát, hanem például Cory Doctorowra (és ez még akkor is így van, ha a Twitteren a mi Corynk a Bernie Beats Trump nicknevet találta megfelelőnek a maga számára). Doctorow eszessége abban áll, hogy nagyon is érti, miféle korban élünk: látja a technológia és a társadalom kölcsönhatását, elébe megy a közeljövőnek – az a sok ötlet és megállapítás a regényeiben! – és éppen ezért állandóan frissnek hat majd minden írása. Még akkor is így tartom, ha a fikciós műveiben is néha erősen átcsúszik a prédikálásba és nem is rejti véka alá, hogy mit gondol a politikáról: igen, rögtön értjük, hogy az ő szótárában a republikánus szó a sátán szinonimája.

Az Agave Könyvek villámgyorsan megjelentette magyarul négy kisregényét, amelyet a „négy felkavaró történet a jelenből” szlogenre fűztek fel a kiadó szakemberei, és nem is tévedtek. A felkavaró szó legalábbis nagyon találó, de szerencsére a jelen helyett néhol azért átcsúszunk a jövőbe is.

Az ironikusan kifejező Engedélyezetlen kenyér abba a közeljövőbe kalauzol, ahol még a leghétköznapibb tárgyak is megokosodtak. Ebben az érában – különösen, ha a főhőshöz hasonlító – alacsonyabb osztályú polgárok vagyunk, a jogaink, lehetőségeink köre igencsak szűkös. A kisregényben a technológia nemcsak az életet könnyíti meg, de segít elmélyíteni a szakadékot a szegények és gazdagok között (kimondottan a lift működésére gondolok). Mi marad a kitaszítottak számára? Csak a technológiai lázadás, a maga nem várt következményeivel és a nagyvállalatok erre adott, igencsak átgondolt reakciójával.

A Mintaszerű kisebbségben megismerjük Amerikai Sast, az emberfeletti szuperhőst, aki egy földönkívüli entitás, és már évszázadok óta él a Földön. Egy ártatlan afro-amerikai ellen elkövetett rendőri erőszak azután kihozza sodrából, és úgy dönt, hogy tenni fog a rendőri túlkapás, az igazságtalanság ellen. Azonban arra nem számít, hogy a társadalom és a hatalmasságok nem igazán akarnak a helyzeten változtatni. Tanulság az is, hogy az amerikai államgépezetnek hosszú távon azért elég kényelmetlen tudni, hogy a legyőzhetetlen szövetségese egy nap talán ellene fordul. Egyszerre alternatív történelem és szuperhősös mese ez a jól eltalált írás.

A címadó Radikálisok talán a legérzelmesebb történet, és az amerikai egészségügyi rendszer alapvető hibájáról szól. Nem is akarok többet mondani a sztoriról, csak bedobom ide az „egészségügyi terrorista” fogalmát.

Az utolsó kisregény, A vörös halál álarca egy már létező jelenséget futtat ki. Ismert, hogy a gazdasági elit körében egyre népszerűbbek a világvége esetére megépített rejtekhelyek (hírlik, hogy Új-Zéland az egyik célország). Doctorow itt megírja, hogy milyen lenne, ha egy harminc emberre méretezett, szuperbiztos erődítmény lenne a felfordult világ elől bezárkózó gazdagok utolsó menedéke. Klasszikus poszt-apokaliptikus történet ez, erőszakkal és portyázással, ritkuló ételkészletekkel és reményekkel, Doctorow keze nyomán mégis frissnek tűnik a már sokszor megírt sablon.

A Radikálisok minden története alapvetően az igazságtalanságról szól, a sokak kontra kevesek problémájáról, a technológiának a többféle szegregációt erősítő szerepéről. Lázadás lesz, állítja az író, akár a faji, akár a menekült, akár a gazdasági kérdéseket nézzük.

Más megoldást Cory Doctorow ezúttal nem villant fel. A mi dolgunk csupán annyi, hogy kényelmetlenül érezzük magunkat (miközben persze faljuk az oldalakat!), és mi is feltegyünk magunknak pár kellemtlen kérdést.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig egy hozzászólás érkezett.

  1. Tlinger szerint:

    Ha zsenialitás, akkor Cixin Liu.
    Nem volt szívbajos leírni Halál végében, hogy elpuhult, totál feninizált jövőbeli társadalom hogy veszti el a védelmi képességét.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon