Alita, a harc angyala

Közzétette: hackett 2 hozzászólás

Kevesebb, mint egy éve kezdtem el olvasni a Yukito Kishiro által megalkotott Battle Angel: Alita sci-fi manga-sorozatot, és elég gyorsan a rajongójává váltam, azóta több, mint 4000 oldalnyi kalandon vagyok túl.

Így felfokozott érdeklődéssel vártam a James Cameron által több, mint két évtizede dédelgetett moziváltozatot, ami úgy tudott végül csak elkészülni, hogy Cameron a rendezést idő hiányában átengedte Robert Rodrigueznek. A forgatókönyv nagy része azért Cameron (és Laeta Kalogridis) munkája, és az elképesztő mozibevételeket termelő Titanic, valamint az Avatar rendezője ettől még a jelek szerint végig ott állt a háttérben, szóval, annyira azért nem engedte ki a kezéből a projektet.

A főszereplő ember agyú kiborg lányt, Alitát alakító Rosa Salazar mellett olyan sztárok szerepelnek a filmben, mint Christoph Waltz, Mahershala Ali és Jennifer Conelly. A történet a 26. században játszódik, egy világégés után, amikor az égi városok egy kivételével megsemmisültek, és Zalem, az utolsó égi város körül épült fel a Roncsváros, amelynek lakói Zalem aláhulló szemétje újrahasznosításából tengődnek. Dyson Ido, a kiberdoktor innen kukáz ki egy kiborgtorzót, akit a lánya után Alitának nevez el. Alita semmire sem emlékszik a múltjából, így a nézővel együtt szívja magába az új világ minden rezdülését, a megannyi kibernetizált embert, na és a híresen erőszakos versenyjátékot, a dübörgő-száguldó motorballt. Hamarosan aztán kiderül, hogy Alita elég súlyos múltat cipel magával, és miközben egy helyi fiatal, Hugo iránt kezd erős érzéseket táplálni, aki arról ábrándozik, hogy egyszer feljut Zalembe.

A világépítés csodálatos, teli apró ötletekkel, amik élővé teszik a Roncsvárost és lakóit, a manga ismerői számára pedig számtalan későbbi karakter villan fel a háttérben, pl. Jashugan, Murdock, Koyomi, Ayakutty. Gyönyörű látképek és elejtett félmondatok vagy flashbackek villantják fel egy hatalmas univerzum alapjait. Ez az a fajta világépítés, amire kiskoromban rácsodálkoztam például a Star Warsban. Azonban mindennek ellenére maga a film mégsem áll össze tökéletes egésszé.

CGI legtöbbször elképesztő, a teljesen animált Alita úgy is kiemelkedik a moziból, ha nem 3D-ben nézed (jut eszembe, az Avatar óta nem láttam ennyire jó 3D-t – de nekem továbbra sem ad hozzá annyit az extra dimenzió, hogy értelmét látnám ennek a technológiának), és biztos vagyok benne, hogy akit az előzetesekben zavart Alita szeme, 2 perc után elfelejti, annyi érzés és élet van minden rezdülésében. Rosa Salazar tökéletes, ahogy a Hugo-t megformáló Keean Johnson is. Ellenben az Oscar-díjas Christoph Waltz és Mahershala Ali nem igazán kapnak teret, szerintem teljesen felesleges ilyen szűk szerepekre ilyen kvalitású színészeket szerződtetni, egyedül Chiren karaktere adott minimális játékteret Jennifer Conelly számára. Na, de itt van Zapan, az önelégült, pökhendi fejvadász, őt viszont Ed Skrein még szórakoztatóbbá is teszi, mint amilyen a mangában volt, Zapan mindegyik jelenete pozitív meglepetés volt számomra, nem beszélve arról, hogy megint csak mennyire élő a félig ember, félig kiborg karakter megvalósítása.

Az Alitában ott rejtőzik egy nagyon jó sci-fi film lehetősége, de végül inkább egy pilot-epizód lett, fantasztikus pillanatokkal és harmatos mélypontokkal, néha működő, néha meg elképesztően béna dialógokkal. Szeretem és gyűlölöm is egyszerre. Szeretem, mert helyenként nagyon jól megragadta azt, amiért az eredeti manga tetszett, és gyűlölöm, mert nagyon kapkodva és a cselekményt és a karakterfejlődést megerőszakolva tette. És mert a végére elfogyott a kraft, Rodriguez és a forgatókönyv nem tudta kézben tartani a történetet, sem a motivációkat. Emiatt pont a legvégére hullott szét az egész sztorivezetés, mint egy miszlikbe aprított kiborg. Még akkor is, ha a vége azért ugyanúgy meghökkentő, mint a mangában.

Ha lesz folytatás, és nagyon szeretném, ha lenne, akkor majd egy elképesztő motorball őrületre lehet számítani, és már önmagában ezért drukkolok, hogy a bevételek lehetővé tegyék. Na, meg persze aktív főszereplővé válik az itt még titokzatos Desty Nova professzor, Alita bomlott agyú antagonistája.

Az Alita: a harc angyala így egy nézhető, szórakoztató, de legfőképp szerethető mozifilm, rengeteg hibával, gyengeséggel. Azonban ez valahol a mangára is igaz, viszont, ami a manga lelke, Alita karaktere, arra a moziváltozatban sem lehet panasz.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Eddig 2 hozzászólás.

  1. tlinger szerint:

    Egy anime változatot néztem belőle. Az nem volt rossz, de nem is fogott meg igazán, nem tetszett, hogy semmi nem derült ki Alitáról, a villámidézős szuperképességéről, Zalemről.

  2. Szentinel szerint:

    tlinger: az Alita manga későbbi részei foglalkoznak többet a világépítéssel. Zalemről is lehull a lepel egy idő után. Ezért is javaslom mindenkinek, hogy aki ezt a sztorit akarja megismerni, az olvassa eredetiben. Az adaptációkkal ellentétben ugyanis az Alita eredetije egy befejezett történet.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon