Mindjárt itt a karácsony, mint minden évben ezúttal is szeretnénk az SFmag stábjából néhányan megosztani Veletek pár ötletet, amiket a fenyőfa alá ajánlunk, természetesen, mint mindig, most is messzemenőikig teljesség legkisebb igénye nélkül szemezgetve. Viszont rengeteg szuper könyv, képregény jelent meg idén is, úgyhogy bőven van miből válogatni.

Markovics Botond (Hackett)

Sok jó science fiction regény jelent meg idén. A klasszikus sci-fik mellett én az új gondolatok, új világok, új történetek híve vagyok, szerintem nem szabad a múltban és az emlékekben leragadni, pláne egy sci-fi olvasónak, viszont most mégis Isaac Asimov klasszikus Alapítvány-trilógiájának újrafordított kiadását ajánlom. Egyrészt pár hónapja olvastam újra több évtized után az Alapítványt, és hamarosan folytatom az Alapítvány és Birodalommal, és hiába közel nyolcvan éves történet, sokkal jobban élveztem, mint vártam. Ráadásul a trilógia frissen megjelent új kiadása nagyon tetszik, kíváncsi vagyok az új fordításra, is szerintem szuper ajándék bárki számára.

George R. R. Martin nem csak a Trónok harcát írta, hanem sok egyéb mást is, többek közt számos sci-fi történetet. Ugyan én eddig csak néhány sci-fi novellát olvastam tőle, de azok nagyon tetszettek, ezért szerintem az Agave kiadónál december elején megjelenő Éjvadászok válogatáskötettel ami Martin négy sci-fi novelláját és két kisregényét tartalmazza, nem lehet mellélőni. És december 2-án debütált a SyFy-on a címadó Éjvadászok kisregény alapján készült sorozat.

A Fumax kiadó idén “meghekkelte” a magyar képregénykiadást, és aki kicsit is szereti a képregényeket, most magyar nyelven is dőzsölhet olyan klasszikus, kihagyhatatlan címek révén, mint például hatalmas kedvencem, a Joe Hill által írt zseniális Locke&Key első kötete, vagy a V, mint vérbosszú. A Locke&Key egy csodálatos és fordulatos fantasy a családi tragédia után darabokra hulló Locke-família széthullásáról, és titokzatos múltjuk felfedezéséről, alig várom, hogy magyarul újraolvashassam, míg a V, mint Vérbosszú pedig egy igazi Alan Moore történet, szerintem legalább annyira fontos disztópia, mint az 1984.

(Nagyon örültem volna, ha tudtam volna a Delta Visiontől egy új Alastair Reynolds és Peter F. Hamilton kötettől is írni, de úgy tűnik, az ígért címekre újabb egy évet kell várni.)

Farkas Balázs (fdbdh)

A tradicionálisan zsánerirodalmi kiadók helyett (mások biztosan kimerítik őket) most szeretnék itt egy kis reflektorfényt kínálni a Jelenkor kiadónak, két masszív és gyönyörű kiadvánnyal örvendeztették meg idén az ínyenceket, mindkettő talán épp csak átfedi vagy csak súrolja a spekulatív dimenziót, de itt a helyük: Jorge Luis Borges szürreális és irodalmi játékosságban gazdag novelláinak gyűjteményes kiadása, a Jól fésült mennydörgés szerintem minden olvasó polcára felkívánkozik (csak kössük pórázra, mert felfalhatja a többi könyvet), illetve kriminálisan hosszú várakozást követően végre magyarul is kiadták David Foster Wallace már-már legendás könyvét, a Végtelen tréfát. Lesz róla cikkünk is, de ne lepjen meg senkit, ha nem egyhamar, ugyanis 1100 oldal tömény hiperrealista agymenés, amely nem csak időt, de emberfeletti koncentrációt is igényel (külön elismerésem a fordítóknak). Ez a két kiadvány egymás mellett is igen komolyan mutat, képzeljük csak el a fa alatt.

Képregények terén is inkább a kevésbé bombasztikus felé húz a szívem, nagy örömmel láttam, hogy idén megjelent a Takarók (Blankets), Craig Thompson talán legszemélyesebb és legőszintébb nagy képregénye, nem mondhatom, hogy a fantasztikumhoz sok köze lenne (néhány álomszerű jelenetet leszámítva), de nem igazán lesz lelkiismeret-furdalásom, ha itt ajánlom (már csak azért sem, mert Craig Thompson néhány képregénye jóval több fantasztikumot tartalmaz, a Takarók pedig elég jó kapudrog egy izgalmas életműhöz). Kifejezetten jó karácsonyi ajándék lehet, mert azt hiszem, igazi “téli könyv”, bevackolós, didergős, ölelős. Aki tudja, érti.

Ha valaki kifejezetten angol nyelvű anyagokra csúszna rá, idén két nagy kedvenc írómtól is jelent meg gyönyörű új kiadvány: Ursula K. Le Guin: The Books of Earthsea egy Charles Vess által illusztrált, masszív gyűjteményes kiadás, amiben minden benne van, ami Szigetvilág; illetve Junji Ito új gyűjteményes kötete, a Frankenstein is megjelent, a 180 oldalas Mary Shelley-adaptáció mellett további féltucatnyi horror és két vicces kis történet is bekerült, rajongóknak kimondottan ajánlott.

Juhász Viktor

Kellemes karácsonya lehet képregényrajongó olvasóinknak (vagy olvasóink képregényrajongó szeretteinek és barátainak), ugyanis idén döbbenetesen felpörgött az itthoni képregénykiadás, és sorban jelennek meg magyarul olyan címek, amelyekről pár évvel ezelőtt nem is álmodtunk – nagy részük pedig ideális ajándék lehet.Talán már ajánlottam ebben a rovatban a Blacksad című képregényt és folytatásait (Juan Díaz Canales és Juanjo Guarnido munkái), de most kiváló ürügyem van, hogy ezt megismételjem, ugyanis novembertől immáron mind az öt kötet hozzáférhető magyarul, hiszen megjelent az (eddigi) utolsó, Amarillo című rész is. Amellett, hogy az antropomorf szereplőket felvonultató, de az ötvenes évek Amerikájában játszódó sztorik hangulatos noirok (jazz, gengszterek, korrupció, végzet asszonya, kemény öklű magándetektív!), már önmagában a döbbenetesen szép rajzok miatt megéri kézbe venni bármelyik részt. A pazar kivitelezésű, nagyméretű, színes albumok a francia képregénykiadás hagyományai szerint egy-egy önálló történetet mesélnek el, ezért néhány felbukkanó mellékszereplőtől és utalástól eltekintve önmagukban is élvezhetőek, de most már akár a teljes sorozat is betolható a fa alá díszcsomagolásban.

Botond már említette Joe Hill és Gabriel Rodriguez képregényét, a Locke&Key-t. Az egyébként lezárt és befejezett sorozat most kezdte meg itthoni pályafutását gyönyörű, nagy alakú, minőségi kiadásban – a Kulcs a zárba című kiadvány rögtön az első két kötetet tartalmazza –, de mindenképpen kötelességemnek érzem csatlakozni hozzá. Adott egy kiváló alapötlet (egy ódon ház, ahol még különösebb kulcsok nyitnak még különösebb ajtókat), egy szerethető, de diszfunkcionális család, és egy egyre sodróbbá váló történet, minden Rodriguez kiváló rajzaival. (Aki kedveli Joe Hill prózáját, mint jómagam, mellette csapjon le a GABO kiadónál nemrégiben megjelent, Furcsa időjárás című kötetre is, ami négy fordulatos, hol ijesztő, hol elgondolkodtató kisregényt tartalmaz.)

Brian K. Vaughan és Fiona Staples Saga-ja még mindig az egyik legeredetibb és legőrültebb képregény az amerikai piacon, „rendkívül szórakoztató, színpompás space fantasy vagy űropera”, írtam róla éppen itt az sfmagon évekkel ezelőtt, amikor a sorozat még csak a harmadik gyűjteményes kötetnél járt (odakint most érkezett a kilencedik, és a sorozat ezzel lepihen egy évre) most pedig már magyarul is beszerezhető az első kötet. Aki maradna a képregényeknél, de inkább a hagyományosabb fantasyt kedveli (vagy ajándékozná), szerezze be a Conan kegyetlen kardja című gyűjteményt, amely Robert E. Howard legendás hősének hetvenes években adaptált kalandjaiból válogat. Szintén nagyalakú, minőségi kiállítású kötet, a kard és boszorkányság hangulatához tökéletesen igazodó, fekete-fehér rajzokkal.

Horváth Vivien (CaptainV)

A “last minute ajándék” kategóriában a könyvek nagyot szoktak menni, nincs is annál kézenfekvőbb, mint besurranni a könyvesboltba, felkapni valami szépet, aztán rohanni vele tovább. Támogatom ezt a tevékenységet, és ha eszembe jut, hogy kihagytam valakit, tuti, hogy én is ezt fogom tenni.

Ha például valaki hozzám hasonlóról feledkeztem volna meg, biztos George R. R. Martin új, Trónok harcához kapcsolódó történelemkönyvét, a Tűz és vért veszem meg, ami gyönyörű, illusztrált áttekintése a Targaryen-ház működésének. Ha egy fiatalabb rokonról, akinek szeretnék ízelítőt adni abból, mi az a fantasy, sőt, a házak közötti háborús, mágikus, „a gyanús dolgok északon történnek” toposszal dolgozó fantasy, Christelle Dabos: A tél jegyesei c. ifjúsági regényét választanám. A regény fiatal, tárgyak múltját érintéssel kiolvasni és tükrökön keresztül közlekedni tudó hősnője egy kényszerházasság miatt egy zord, északi vidékre sodródik, ahol nem csak elutasító új családját kell megtanulnia kezelni, hanem a többi „klán” veszélyesnél veszélyesebb képességekkel rendelkező tagjait is.

Ha arra jutok, hogy már csak egy kis kiegészítés hiányzik az amúgy teljesen jól összerakott, kisimult idegekkel összeállított, Star Wars-rajongónak szánt csomagomhoz, akkor a 99 rohamosztagos csatlakozik a Birodalomhoz c. kiskönyvet szerezném be gyorsan, nevessen egyet. Amennyiben képregényt kéne még levadásznom, akkor elolvasnám a többiek írásait, ők nem egy érdekes és népszerű címet felsoroltak, de számításba venném, hogy van itt egy klasszikust is, ami sokáig hiány volt a piacon: a Maus képregény újra kapható, úgyhogy annak, aki régóta ácsingózik rá, nagy örömet lehet vele okozni.

Ha pedig az én feladatom idén nem az ajándékvásárlás, hanem az, hogy valahova csaljam el a gyanútlan alanyt, amíg előkészítik neki a meglepetést, beülnék vele a Pókember: Irány a Pókverzum! című filmre, akkor is, ha nem gyerek az illető. Az úgyis jól megalapozza a sok-sok new yorki karácsony tematikájú filmet, amit két ünnep között fogunk nézni/kerülgetni.

Kánai András

Mivel hosszú idő óta ez az első olyan karácsonyi időszak, hogy nincs új Star Wars-film, ideje végiggondolni, hogyan jutottunk idáig. Ehhez kitűnő olvasmány Brian Jay Jones vastag és gazdagon lábjegyzetelt könyve, a George Lucas (Galaxisokon innen és túl) című tényirodalmi könyve. A Lucas család történetével kezdődik és a Lucasfilm eladásával végződő olvasmány maga a tömény izgalom, egy ember fejlődéstörténete, küzdelmei, a popkultúra történetének talán legbefolyásosabb mitológiájának alakulásával. Kötelező kötet, nem csak rajongóknak!

Mindig jó kis vérfrissítésnek ígérkezik, ha nem csupán az angolszász nyelvterületről nézünk ajándékot. Én Frank Schatzig A pillangó zsarnoksága című regényét néztem ki. Hogy miért? Mert Michael Crichton óta fájóan nagy űr van a technothrillerek területén, és hátha ez a volt kreatívigazgató lesz az, aki nemzetközi szinten is felnő a feladathoz. Ebben a regényében a legizgalmasabbnak az ökokatasztrófa és az idegen lények összepárosítása ígérkezik – remélem, jól megoldja a feladatot!

Miután már írtunk Lem klasszikus sci-fi regényéről, Az Úr hangjáról, ünnepi filmnézésnek el tudom képzelni, hogy az ennek alapján készült magyar filmet megnézem. Pálfi György elég ügyes ahhoz, hogy a megfilmesíthetetlen könyvet (regényt?) vászonra álmodja és szórakoztatóan prezentálja. Egy próbát szerintem ez is megér.

Ezúton kívánunk Nektek egyúttal Boldog Karácsonyt! (Friss cikk azért még lesz karácsony előtt!)

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 2 hozzászólás.

  1. fémbenjáró szerint:

    Az év magyar science fiction és fantasy novellái 2018-ot én megvettem. Vagy végig szenvedtem vagy félbe hagytam a novellákat. Egyszerűen nem jók. Vagy zavaros irodalmi trükközgetés, vagy valami érdektelen történet.

  2. TLINGER szerint:

    Más is így élvezte őket?

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon