Négy éve írtunk a Sagáról az SFmagon, amikor a képregény első kötete már megnyerte a 2013. évi Hugo-díj képregényes díját, és éppen a második kötet szállt ringbe egy újabb elismerésért (amit aztán elhappolt előle Randall Munroe Time című stripje), és akkor azt gondoltuk, talán sosem jelenik meg magyarul. A napokban azonban mégis megtörtént, a Pesti Könyv kiadó jóvoltából.

Brian K. Vaughan nem kezdő a képregényes szakmában, szerzőként számos díjnyertes és közönségkedvenc sorozat fűződik a nevéhez. Mindegyik közös jellemzője, hogy figyelemfelkeltően újszerű alapötletből épít tudatosan több évig tartó történetfolyamokat, előre megtervezett menetrend szerint. Y, the Last Man a teljes hímnemű populáció kihalásával indít, és a rejtélyes módon életben maradt Yorick kalandjait meséli el a teljesen megváltozott Földön. A Runaways a Marvel-univerzum főgonoszainak zűrös sorsú csemetéire fókuszál, akik egy napon megszöknek otthonról, az Ex Machina pedig a világ egyetlen szuperhősének történetét meséli el, aki egy napon ledobja a maszkot, és New York polgármesterévé választatja magát.

A Saga már az első panelektől (vagy ha úgy vesszük, a címtől) kezdve nem hagy az olvasóban kétséget – teljesen egyértelmű, hogy itt bizony epikus, hosszan hömpölygő, kalandos történet kezdődik, narrátorunk ugyanis nem más, mint a képregény első lapjain megszülető Hazel, aki valamikor a jövőben, már felnőttként meséli el szülei hányattatásait, akik csecsemőjükkel kénytelenek menekülni egy háborútól sújtott galaxisban. Az alapvető konfliktus is ebben a háborúban gyökeredzik, ugyanis az ifjú szülők, Alana és Marko az értelmetlen háborút fenntartó két ellenséges faj tagjai. A szárnyas Alana a technológiailag fejlett Landfall bolygóról jött, Marko pedig Landfall Wreath nevű holdjának kosszarvas, mágiahasználó népéhez tartozik [megjegyzés: az ismertető még az angol kiadás alapján íródott]. Miután a két faj gyakorlatilag majdnem elpusztította otthonát, nemes egyszerűséggel kiszervezték a konfliktust a galaxis egyéb részeibe, és azóta az összes többi faj hathatós részvételével vívják véget nem érő, értelmetlen háborújukat. Egyszer azonban megtörténik a lehetetlen, a fogolytáborban raboskodó Marko és egyik őre, Alana egymásba szeret és meg is szöknek, ezzel pedig galaktikus bonyodalmak egész sora kezdődik és egyre többen próbálják elkapni a renitens párocskát.

Az angol nyelven 2012-ben indult Saga rendkívül szórakoztató, színpompás space fantasy vagy űropera. Mint a fentiekből talán már kitűnhetett, Vaughan eddig munkáival ellentétben most nem az alapötlettel variál. Gyakorlatilag egy Rómeó és Júlia-sztoriról beszélünk, ahol a szintén unalomig ismert mágia-technokrácia ellentét a konfliktus alapja. A Saga a részletei miatt lesz igazán remek. Ott van egyrészt a fokozatosan feltáruló galaxis, amelyet Fiona Staples kiváló rajzai keltenek életre, és ahol űrhajóerdőktől kezdve bolygóméretű bordélyokig tényleg minden létezik, és az olvasót minden egyes epizódban újabb váratlan fajok és világok várják. Másrészt meg ott vannak a karakterek.

Az űropera-világ adná magát a klisékre, és Vaughan valóban minden sablont felhasznál, hogy aztán megtekerje és élettel töltse meg azokat. Rómeónk és Júliánk, Alana és Marko ábrándos tekintetű szerelmespár helyett gyakorlatilag két háborúba kényszerített, tájékozatlan kamasz, akik nagyjából Hazel születésekor (azaz a képregény első pár oldalán) kezdik el egyáltalán megismerni egymást – és menet közben, egy életveszélyes galaxisban menekülve kénytelenek kitanulni a gyereknevelés meg a párkapcsolat fortélyait. A The Will nevű fejvadász viszonylag stabilan hozza az elvekkel rendelkező kemény fickót, bár a kollégái már sokkal szokatlanabbak nála, gondolok itt például The Stalkra, és akkor nem beszéltünk még Hazel babysitteréről, egy háborúban elhunyt kamaszlány pimasz kísértetéről, vagy a IV-es számú Robothercegről, a félig ember, félig gép diplomatáról, aki egy modern problémamegoldó minden gondjával-bajával szembesül, miközben a párocska után takarít. A színes és őrült űrfantasy világgal szándékosan kontrasztban állnak ezek a teljesen mai, modern szlenget beszélő, káromkodó, gyarló karakterek, és szépen lassan mindegyiket megkedveljük.

Kiegészítés 2018 decemberében: A Saga eredeti nyelven jelenleg kilenc, összegyűjtött kötetnél jár, és pár leülősebb történetszálat leszámítva a legtöbb epizód tovább fokozza a tempót, és nem csak új szereplőket hoz a történetbe, hanem egészen parádés helyszínekkel bővíti ezt a szürkének amúgy sem nevezhető univerzumot. Miközben Hazel szépen lassan cseperedik, fokozatosan változnak meg körülötte a többiek, találnak új célt, kerülnek válságba, törnek meg, tűnnek el vagy térnek vissza, a saga pedig szépen, komótosan hömpölyög tovább, de mindig akad egy-egy csúcspont, ami felé tart, nem csak céltalanul kóborol. Vaughan és Staples idén nyáron döntött úgy, hogy az 54. epizód után egy évre kreatív szabadságra küldik a sorozatot, mielőtt teljesen kiégnének (főleg Staples, aki a képregényipari hagyományokkal ellentétben nem csak rajzolja, hanem színezi is a képregényt), de egészen biztos vagyok benne, hogy megéri kivárni ezt a kis szünetet. Saga

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: Képregény

Eddig 11 hozzászólás.

  1. solymosgyu szerint:

    A honosító oldalak kárára adták ki.

  2. SFmag szerk. szerint:

    Milyen kár érte a honosító oldalakat?

  3. mSO szerint:

    Azokat semmi, csak solymosgyut, mert nem tudja ingyen olvasni magyarul.

  4. solymosgyu szerint:

    Ha erre koltok értékesebb könyvekre nem jut pénz.

  5. SFmag Szerk szerint:

    solymosgyu:
    Hogy mi az értékes, az eléggé szubjektív. Ennyiből az értékes könyveket is feltehetően megtalálhatod a torrentoldalakon.
    Az viszont nem túl szép, hogy arra panaszkodsz, ezentúl nem tudod ingyen olvasni a neten, és ezt ráadásul a magyar megjelenésnek rovod fel. Tudod, ez egy olyan alkotás, amin író, rajzoló, kiadók dolgoztak elég sokat, idehaza pedig valaki megvette a jogokat, lefordították, kiadták, stb. Munkát és sok pénzt fektettek bele.

  6. solymosgyu szerint:

    A sláine-be is fektethették volna az időt.

  7. Puzsér, a genderfluid gerincoszlop szerint:

    Robotszex idiótáknak.

  8. solymosgyu szerint:

    Ez tovább meséli mint a c4a? mármint az első kötet.

  9. solymosgyu szerint:

    Melyik torent-en vannak fent regények?

  10. solymosgyu szerint:

    answer?

  11. Naraku szerint:

    Az a fehér pók a shot gunnal zseniális….
    De…. Én sajnos csak angolul futhattam át eme gyönyörűséget, de megjegyezném, hogyha két egyed képes közös utód létrehozására, akkor definíció szerint egy fajba tartoznak. Márpedig az egyiknek hártyás szárnyai, a másiknak szarvai vannak, gyerekük – ha jól olvastam más apa jelölt nem nagyon lehet… De a franc nem tudja.
    (Őszintén nekem az ilyen képregényekről storykról fő véleményem, hogy egy olyan világot mutatnak be, ami egy esztétikus másrészt van benne bejárható út. De ha most vesszük pl. a magyarul is megjelent Smadman képregényt részenként 11ropi, én már óhatatlanul edzőterem reklámot látok benne (megbírod tartani ezt a relikviát avagy sem).)

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon