Azt gondolom, jelen korunkban az egyik legégetőbb kérdést, milyen választ adunk arra a természeti katasztrófára, amit az emberi tevékenység okozott, és amelynek csupán egy részét képezi a globális felmelegedés. Az ökoszisztéma rendszerének több dominója is felborult vagy borulóban van, és az egyik ilyen elemmel foglalkozik Maja Lunde norvég író könyve is, A méhek története, amely idén jelent meg Cser kiadótól a Könyvfesztiválra.

A méhek rendkívül érdekes rovarok, elvégre társadalomba rendeződnek, és hatalmas szerepük van abban, hogy étel kerüljön az asztalunkra. Méhek és más beporzó rovarok nélkül gyakorlatilag csak a szél porozta növények maradnak nekünk, ezért is aggasztó a tömeges méhpusztulás, amelyről nem csak tudományos magazinok cikkeznek, hanem már a mainstream sajtó is, és természetesen az is elkerülhetetlen volt, hogy a SF szerzők is felfedezzék a témát, és erre a problémára irányítsák a figyelmet. Laline Paull könyvéről itt, az SFmagon is írtunk, de a méhpusztulás a témája Johanna Sinisalo finn sci-fi írónő The Blood of Angels című regényének is. Maja Lunde 2015-ös könyve az előző kettőnél szikárabban, realistábban közelíti meg a témát, ezért nem csupán a zsánerolvasók körében tarthat számot érdeklődésre.

Tulajdonképpen az egyetlen, jövőben játszódó cselekményszál (Tao, a kínai beporzómunkás története) csak részben tekinthető sci-finek, elvégre Kínában már most is valóság a gyümölcsültetvények kézi porzása az erősen szennyezett területeken. A másik két szálon George, egy huszadik század végi méhész és egy tizenkilencedik századi, súlyosan depressziós férfi, William kerülnek kapcsolatba a méhekkel – egyiküknek a megélhetése függ tőlük, míg a másikat a méhek iránti érdeklődés rántja ki búskomorságából. A három történet időben élesen elkülönül, mégis összekapcsolódnak – az emberek méhekkel kapcsolatos viszonyának stációi jelennek meg személyes történeteikben, hogy a fenyegetettségtől végül eljussunk a halvány reményig.

Mindhárom történetben szülőket látunk, akik így vagy úgy, de elveszítik gyermekeiket – szép a párhuzam a lazuló családi kapcsolatok és a méhész kétségbeesése között, aki nem tudja megakadályozni, hogy méhrajai elhagyják őt vagy elpusztuljanak. A családok úgy ürülnek ki, akár a kaptárok, és ez tovább árnyalja a figyelmeztetést: vigyázzunk a méhekre, mert nélkülük az emberi civilizáció sem lehet ugyanolyan többé.

Maja Lunde könyvének üzenete világos és tiszta, és nem is lehetne fontosabb. Sajnos úgy érzem viszont, hogy mint regény, túlságosan széttagolt, szikár, és nem hoz igazán új szempontokat azokon kívül, amiket az érdeklődők már amúgy is ismernek a sajtóból. Akit kicsit is érdekel a méhek sorsa, a kaptárelhagyások jelenségével és ennek fenyegetésével és implikációival tisztában van: a jövő, amelybe bepillanthatunk, túlságosan szűk nézőpontot követ, hogy teljes mértékben átlássuk a méhpusztulások következményeit.

A regény halvány reménnyel zárul, de kérdés, hogy a valóságban erre mennyi volna az esély. De ha még van pár év, amikor fordítani lehet a dolgok menetén, akkor azt kell mondanom, hogy Lunde könyve, mint a többi vészharangot kongató regény, fontos – a fikció eszközeivel talán olyanokhoz is el tudja juttatni az üzenetet, akik egy hírfolyamban csak átpörgetnének a cikkeken.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 10 hozzászólás.

  1. e(x) szerint:

    A globális felmelegedést inkább globális klíma destabilizációnak szoktam nevezni, aminek a mostani változásnál első lépése a felmelegedés. A klíma, ahogyan eddig ismertük, a földi légkör egyik instabil egyensúlyi helyzete, de emellett a rendszerenek léteznek más ilyen helyzetei is, amelyek a földtörténeti múltban hosszabb-rövidebb ideig fenn is álltak, gondolok itt az üvegház irányú, Vénusz szerű elfutásra, és ennek ellentettjére, a hógolyó földre.
    Mélyen egyetértek, a klíma változás a legsúlyosabb fenyegetés. S mindennek irónikus módon az atompara időszakában ágyaztak meg. Közben a surranó pályán szépen beelőzött a CO2, amitől épp ugyanúgy összeomlik a bioszféra, mint az ionizáló sugárzástól.

  2. Balfake szerint:

    Az irónikus fenyegetés az a vastag ceruzás?

  3. e(x) szerint:

    Ugye, hogy ugye?:)

  4. TLINGER szerint:

    Az a legsúlyosabb fenyegetés, hogy milyen válogatott baromságokkal állnak elő felmelegedés megállítása érdekében. Pl chemtraillel elsötétíteni eget…

  5. e(x) szerint:

    Ezek csak ötletelések, amit a tizenöt perc hírnév kedvéért megfuttat valaki a médiában.

    A kibocsátást kellene ASAP visszavágni, és nagy területen erdőket telepíteni a megkötéshez.

    Ehelyett van fokozott ütemű őserdő írtás és motorizációs robbanás Kínában.

    A legsúlyosabb fenyegetés a rövidtávú érdekek mentén maradás.

  6. tlinger szerint:

    Önző azt mondani, hogy másoknak ne legyen kocsijuk.
    Amúgy nem érdekel a CO2 kibocsátás, amíg nagy tételben produkálunk mérgező, meg nem lebomló műanyagokat.

  7. e(x) szerint:

    Igen, önző azt mondani, hogy másoknak ne legyen autójuk, amikor én napi 6 liter benzint égetek el az ingázással.

    De sajnos nem az egyéni önérdekek a döntőek, hanem a jelentős gazdasági súlyt képviselő társaságoké, és az általuk mozgatott döntéshozóké, azoké, akik már vagy húsz éve átültethették volna az autósok jelentős hányadát elektromos autókba (a járművek számottevő hányada nem megy naponta 50 km-nél többet, ennyit pedig már húsz éve is tudott az akku technika, a többire meg ott a nagy energiasűrűségű, könnyen kezelhető energiahordozót használó benzin / diesel motoros jármű).
    Meg azoké a döntéshozóké, akik a szénerőműveket nyomják – Németország, rád nézek – az atomenergiával és a megújulókkal (amelyek mellé szivattyús-turbinás energiatároló rendszer kell, no meg egy hegy, vagy, ehelyett a megújulóval azonos kapacitású, gyorsindítású – pl. gázturbinás – fosszilis erőmű) szemben. Az atomnak is nyilván vannak kockázatai, hálózatszabályozási vonatkozásai, viszont sajnos mára körvonalazódott, nem nagyon lehet olyan reaktorbalesetet előidézni, ami összemérhető az üvegházhatású gázok globális hatásával.

    Szóval lehetne ezt kvázi lemondásmentesen is csinálni ésszel, ha nem az iparági tehetetlenségek, rögeszmék, és más efféle ostobaságok mentén zajlanának az események. Önérdek alatt alapvetően ezt értem, nem azt, hogy akkor a szomszédnak ne álljon rendelkezésére a személyautó szolgáltatásaival analóg egyéni szállítókapacitás. De ahol van kvázi azonos költségű alternatívája a fosszilisnek, ott tessék azt használni, mert egyébként mindmeghalunk.

    Szerencsére van nekünk egy Elon Muskunk. Nem, a Tesla nem váltja meg a világot önmagában, talán a jövő decembert sem éri meg, mert egy dolog rocksztárkodni, meg másik dolog nagy mennyiségben autót gyártani, a többi klasszikus gyártó beszállítókon keresztüli minőségi problémákat előidéző apró alárúgásai jelentette szembeszélben.
    Viszont, Musk kieresztette a szellemet a palackból, a fejlett világ szemében a cool, a trendi, a menő ma már az elektromos autó. A klasszikus gyártók kénytelenek voltak felvenni a kesztyűt, és hozni az elektromos modelleket, és innen már nincs visszaút.
    (Ugyanez a látványos, de kisebb hatású szellem kieresztés volt az űrrepülés területén a valóban újra felhasználható hordozórakéta. A SpaceX sok szempontból beállt a sarokba a Falcon 9 sorozattal, a Falcon Heavy egy vadhajtás, mire készen lett, a Falcon 9 kapacitása nem újrafelhasználható módban összemérhetővé nőtt a Falcon Heavy úrjafelhasználható módban értett kapacitásával, és, ugye a FH mindhárom core moduljának le kell szállnia, ha csak egynél nem jön össze a mutatvány, akkor már drágább, mint az F9 nem újrafelhasználhatónak szánva. Akit mélyebben érdekel a téma, irány a logout.hu, Cifu, alias Cifka Miklós írásait keressétek, most épp a szovjet / orosz emberes űrrepülés történetéről ír egy monstre és részletes sorozatot, olyat, ami magyar nyelven soha, sehol nem jelent még meg, és a tanulmány terjedelmét és részletességét elnézve felteszem, a világon sem sok hasonló monográfia készült a témában.)

    Hiba addig nem foglalkozni az egyik problémával, amíg nincs megoldva a másik. Párhuzamosan kell minden problémás pontot azonosítani, kezelni, és ezt a folyamatot iterálni. Így tudnak a dolgok működni. Önkényes feltételeket szabni – valójában kibúvókat keresni – időhúzáson kívül semmire sem jó. Olyan politikai taktikázás, packázás, amelyhez hasonlóak a jelenlegi helyzethez vezettek.

  8. e(x) szerint:

    Szóval lemaradt a SpaceX-es rész végéről: valószínűleg őket is beelőzik. Részint ott az Amazon tulajdonosának űripari vállakozása, aki dollármilliárdokat tol a területbe, és elve olyan single core rakétát fejlesztene, amely kapacitása az FH-val lenne partiban, viszont csak egy egységnek kell leszállni, illetőleg az Amazon egy nyereséges vállalkozás, aminek bőven van szabad tőkéje, a SpaceX és a Tesla finanszírozása pedig évek óta a tripla leszúrt rittbergerrel kombinált dupla cukahara ötven méter magasan, biztosító kötél nélküli bemutatásával analóg pénzügyi manőverezést igényel.
    Másrészt, ott a Boeing, akiknek a rakétás szakosztály éves profitja összemérhető azzal a zsével, amiből az egész SpaceX idáig dolgozott, és azért ott is megsínylette pár ember bónusza, hogy a SpaceX a garázsból kinőve mára az éves globális (kínai, orosz is benne) kereskedelmi indítások negyedét viszi.

    Szóval azt gondolom, Musk jelenlétének kozmikus célja (C by Deadpool) a szellem palackból kieresztése volt. Aztán majd beelőzik mindenfelől, de végre a jó irányba haladnak a dolgok.

  9. e(x) szerint:

    Tisztelt szerkesztőséget és a cikkgazdát ismét kérem, ha sok vagyok, offtopic vagyok, hülyeségeket írok, juggernaut vagyok (most nem arra a Marvel karaterre gondolok, akinek a Deadpool 2-ben medencés-elektromos fizikoterápiával gyógyították az aranyerét), akkor szóljatok, befogom.

  10. tlinger szerint:

    Biztos nem fogom olyannak (cifka miklós) az írását elolvasni, akinek a korlátoltság a legfőbb erénye.

    Egy dolog, hogy valakinek (pl Musknak) jó ötletei vannak, és egy másik dolog, hogy valóságban ezeket nem lehet csak úgy varázsütésre bevezetni.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon