Bizonyos könyvek esetében nagyon tudom sajnálni, hogy a magyar fantasztikus könyvkiadásban ilyen korszakos hiányok tátonganak. Itt van például az egész Amber krónikái sorozat a maga tíz részével: ugyan még a kilencvenes évek elején az első két kötet (Amber hercegei és Avalon ágyúi címen) megjelent magyarul, de már csak a meglehetősen problémás magyar szöveg miatt sem volt képes olyan státuszt kivívni, mint amit érdemelne. De talán majd most – a Bluemoon Könyvek ugyanis Amber kilenc hercege címen újra megjelentette az első kötetet, szerencsére új fordítással (Hegedűs Pétert illeti a dicséret), nagyon tetszetős, keménytáblás-fehérlapos kivitelben, úgyhogy bízom benne, hogy ha végigfut a sorozat, most már nagyobb sikereket fog elérni.

Persze értelmezni ettől még nem lesz egyszerű: az Amber kilenc hercege eredetileg 1970-ben jelent meg, akkoriban, amikor épp tombolt a hagyományosan science fictionhöz kapcsolt new wave mozgalom, középpontban többek között Roger Zelazny-vel. Nem ördögtől való gondolat tehát, hogy a new wave ezen a fantasy-n is rajta hagyta a kézjegyét (nem mellesleg 1970-ben jelent meg Az örökkévaló bajnok is Michael Moorcocktól), úgyhogy mindenképpen érdemes valami szokatlanra, valami furcsára számítani, amikor az ember kezébe veszi ezt a vékony könyvet.

Már a felütésében sem az a tipikus high fantasy: történetesen egy kórházban ébredünk, ahol főhősünket injekciókkal próbálják kábán tartani egy súlyos baleset után, egészen addig, amíg meg nem elégeli, és a kezébe nem veszi az irányítást. Semmire sem emlékszik a korábbi életéből, de sikerül eljutnia olyan emberekhez, akik korábban ismerték – de ezek után csak még jobban összezavarodik. Corwinnak szólítják, láthatóan mindenki azt várja tőle, hogy versenybe szálljon valamiért, ráadásul eközben egy Amber nevű, titokzatos helyről hadoválnak… Corwin csodásabbnál csodásabb élményeket él át, mialatt ráébred, kicsoda is valójában, és hogy miért fontos legyőznie nyolc fivérét.

Legszívesebben azt mondanám mindenkinek, hogy csupán ennyi ismerettel próbáljon nekikezdeni a könyvnek, legalábbis szerintem a fülszöveg már kicsit sokat árul el – de talán annyi még nem különösebb spoiler, hogy a történetben fontos szerepet kapnak Amber trónörökösei és a párhuzamosan létező univerzumok is… A kötet első felének legizgalmasabb része mégis az, ahogy Corwinnal együtt fedezzük fel mi is, hogy ki ő, kik a fivérei és nővérei, micsoda Amber és hogyan működik a világ.

Valhalla Páholy, 1992.

Aztán egyre inkább beindul a történet, mi pedig egyre jobban csodálkozunk. Zelazny valami elképesztően furcsa arányokkal dolgozik: a látszólag rövid oldalszám ellenére is nagyon sok minden történik a könyvben, de mindez annyira sűrítve, ami a mai, féltéglákkal és könyvmonstrumokkal teli fantasy könyvkiadásban gyakorlatilag példa nélküli. Az Amber kilenc hercegében minden megvan, amit ma is keresnénk egy fantasy-ben, de stílusának köszönhetően mégsem lesz semmi ismerős. Iszonyatosan grandiózus cselekmény, de mégis úgy elmesélve, mintha teljesen hétköznapi és egyszerű lenne. Népes szereplőgárda, de alig pár fivérrel és nővérrel találkozunk, a többiek majd a következő részekre maradnak. Összetett univerzumkép, ami az amnéziás Corwinnak köszönhetően az egyik pillanatban még teljesen ismeretlen, a következőben meg már teljesen magától értetődő, így sosem kerül fókuszba.

Zelazny oldalanként meglep valamivel, a rövid oldalszám miatt pedig nagyon pörögnek az események, de ez a kettő együtt azt is eredményezi, hogy néhány momentum elkapkodottnak tűnik, mintha nem lenne kellően kifejtve ahhoz, hogy valóban komolyan tudjuk venni (ezen az alkalmankénti deus ex machinák sem igazán segítenek). Mégsem tudom mindezt problémaként felróni, hiszen az egész könyvet átjárja egy olyan erős hangulat, valami olyan zsigeri energia, amit talán a Tigris! Tigris!-ben éreztem utoljára. Nyers és borzongató, grandiózus és földhöz ragadt, isteni és mélyen emberi – Zelazny-nál mindez megfér egymás mellett.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy az újrakiadásnak köszönhetően mennyien fedezik fel maguknak Roger Zelazny különleges világát – reménykedem abban, hogy a tényleg nagyon szép kinézet segít, és egymás után érkezhetnek a sorozat kötetei. Az biztos, hogy érdemes felkészülni, és nem olyasmit várni, mint amit manapság olvasni szoktunk, de szerintem nagyon is megéri: különleges élményben lehet így részünk.

(Nine Princes in Amber, fordította Hegedűs Péter, kiadta a Bluemoon Könyvek 2017-ben 228 oldalon és 2990 Ft-os áron.)

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 2 hozzászólás.

  1. Belánszky István szerint:

    Érdemes lett volna a cikknek megemlítenie Zelazny hat Amber novelláját (The Salesman’s Tale, Coming To A Cord, stb.), valamint azt, hogy a halála után John Gregory Betancourt szintén írt egy öt kötetes Amber sorozatot, mégpedig a krónikák előzményeiről.

    De Zelazny számos más novellája és regénye olyannyira Ambert tükrözi a környezetében, szereplőiben és cselekményében, hogy felfoghatóak Amber és az elsődleges sablon szándékos vagy esetleges árnyaiként is. Kiragadott példaként álljon az Epithalamium, amely egyben homage egy nagy klasszikus előtt is…

  2. KBalZüm89 szerint:

    Nagyon jó volt újra olvasni.
    Rövid és élvezetes.
    Remélem, hogy folytatják a sorozat fordítását és kiadását.
    Bár ha nem is, akkor az első rész újraolvasása, jó volt kedv csinálónak, hogy hogy esetleg elolvassam angolul a folytatásokat.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon