„Amíg az oroszlánok el nem mondják a történeteiket, addig a vadászok lesznek a vadásztörténetek hősei.”

Kulumanit oroszlánok tartják rettegésben, a földekre, a faluba is bemerészkednek, mancsuk láthatatlan nyoma ott van minden falubeli életében. Mariamar a nővérét veszítette el, amikor Silénciát megölték az oroszlánok, Hanifa a lányát, de meggyőződése, hogy felfalt szíve tovább él az egyik vadállatban. A falusiak vadászt hívnak a fővárosból, aki egykor megszabadította őket egy krokodiltól, de amikor a férfi egy író kíséretében megérkezik, másmilyen oroszlánokat talál, mint amiknek a megölésére felbérelték.

miacoutoMia Couto mozambiki író a portugál nyelvű mágikus realista irodalom egyik új alakja. Afrikai gyökerű mágikus realizmus nem nagyon jelent még meg magyar nyelven, és bár az irányzat elemei, a megmagyarázatlanság, az álomszerű líraiságba süppedés jelen vannak a regényében, az afrikai hiedelmek és mítoszok ősi világa kérlelhetetlen, elemi kegyetlenséget visz a regénybe.

A mottó meghatározó: ez valóban az oroszlánok története, még ha maguk az oroszlánok alig tűnnek is fel benne. És az asszonyok története, akik, akárcsak az állatok, némák, és még szavaik sincsenek arra, amit nap mint nap tűrnek. Igazságot ez a történet sem szolgáltat nekik, egy oroszlán számára nem elégtétel az, ha elmondják, ki ő, és miért öl embert – ő csupán létezik és gyilkol, mert ez a természete és mert nem tehet mást.

A történetet Mariamar, a falusiak által őrültnek tartott lány és a vadász felváltva mesélik el, de mondataik, költői képeik összemosódnak – hogy ez mennyire volt tudatos koncepció, nem tudom, a két szereplő hangja erősen hasonul egymáshoz, és stílusuk is emelkedettebb, mint amit egy kamaszlánytól és egy közönséges vadásztól elvárna az ember (itt jegyezném meg, hogy a magyar fordítás – Pál Ferenc munkája – nagyon szép, tökéletesen visszaadja a regény hangulatát). Összemosódnak más határok is, emberek és oroszlánok, az erőszak oldalán állók és az erőszak elszenvedői között, és a vadászból író lesz, az íróból pedig vadász.

Az oroszlán vallomása olyan, akár egy afrikai rituálé, amelynek célja átlényegíteni, felszabadítani az elnyomottakban rejlő erőt, és fogakat, karmokat adni nekik. A világa talán itt van a mi időnkben, de a törvényei sokkal régebbiek, megváltoztathatatlanul, becsontosodottan mások és kegyetlenek. A vadász és az író a fővárosból indulnak el, az autók, kórházak, repülőgépek világából, és a múltba érkeznek meg, ahol minden az ősi szabályok szerint halad, és egy puska és benne a golyó ezen mit sem képes változtatni.

Mia Couto

Mia Couto

Egyedül talán azt sajnálom, hogy Kulumani asszonyai nem voltak, nem lesznek képesek elmondani a saját történetüket – az oroszlánok nem beszélnek. Azt egy fehér férfinak kell megtennie helyettük. De ha így teszi, akkor megérte.

Emlékezzünk az oroszlánokra.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig egy hozzászólás érkezett.

  1. dbl szerint:

    Analóg gondolat (részemről):
    Mike Resnick: Agyarak…:D

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon