Carcosa árnyai

Közzétette: fbdbh 2 hozzászólás

Öröm látni, hogy hazánk élen jár abban, hogy S. T. Joshit utolérje küldetésében – feltérképezni a weird irodalmi irányzat minden apró hajtását nem kis feladat, különös tekintettel a Lovecraft-univerzum perifériáján felbukkanó filológiai gubancokra: kik a providence-i remete elődei, kik a követői, és milyen pszeudo-mítoszokat hoznak létre látszólag inkonzekvens és jelentéktelennek tűnő utalásokon keresztül?

carcosaEz a kérdés még a közhelynek számító Cthulhu- és Hyperborea-mítoszoknál is kemény dió, de Carcosa és a Sárga Király esetében egy sokkal megfoghatatlanabb, nem körvonalazható ciklusról van szó, amit még Amerikában is igen nyögvenyelősen tudnak összeszedni, nem hogy itthon.

A dolog egészen egyszerűen indul: van Ambrose Bierce-nek egy novellája, amiben le van írva, hogy „Carcosa”, aztán van Robert W. Chambersnek néhány novellája, amiben a Sárga Király nevű színművet emlegetik. Ez ömagában akár ártalmatlan is lehetne, de Lovecraft és követőinek apoféniája miatt itt is sikerült laza kapcsolódási pontokat találni, és megsejteni (megsejtetni) valami komolyabb mítoszt (legutóbb például a True Detective első évadában láthattunk rá utalást).

Mítoszt mondok, de csak Derleth beszél belőlem: Carcosának és a Sárga Királynak nincs igazi mítosza (ahogy Cthulhunak sem kellene, hogy legyen), legfeljebb hasonló gondolkozású írók vesznek át egymástól hasonló motívumokat, kifejezéseket: a Carcosa árnyai antológia ezeket gyűjti össze, válogatottan. Ködösen fogalmazok, de ködös a téma is, és egy kicsit sikerült is túltolni a kutatást, Bierce egymástól független írásaiban találni olyan jeleket, amelyek szándék szerint tulajdonképpen nincsenek is ott.

Félreértés ne essék: ez nem az antológia szerkesztésének a hibája, inkább az azt megelőző feltárás különlegessége: Molnár András terjedelmes esszében vizsgálja Bierce prózájának nyomait Lovecraft mítoszsejtető írásaiban, és következtetései tulajdonképpen nem is annyira elszálltak, tekintve, hogy Lovecraft maga is elismerte Bierce hatását, noha nem emlegeti az elsők között. Viszont kérdéses, hogy az antológia egyötödét akkor miért is teszik ki Bierce művei (és miért maradt ki a Kedvező körülmények, amelyben tematikus hasonlóságot sejtek). Helyesebben fogalmazva: az érthető, miért fontos Bierce, csakhogy Carcosa árnyai egy haladó antológia, amely azoknak mond csak valamit, akik már betéve ismerik Poe, Bierce, Lovecraft életművét (és életrajzát), emiatt érezhető igazából némi redundancia.

A kötet igazi főszereplője természetesen Robert W. Chambers, fájóan kevesebb teret kap, mint Bierce, ugyanakkor az is igaz, hogy világirodalmi viszonylatban sem annyira fontos szerző. Lovecraft és Joshi tanulmányainak köszönhetően maradt csak a köztudatban, életművének feltárása is egészen friss, magyarul pedig csak egyszer jelent meg reprezentatív gyűjtemény tőle (A Sárga Király, Tuan, 2008). Chambers egyébként kifejezetten szórakoztatóan, egyenesen, elegánsan ír, páratlanul épít feszültséget, nyelvezetét nem terheli Lovecraft archaikus prózavirágzása sem – női szereplőivel is aktívabban bánik, bár nem feltétlenül haladóbban (egyik novellájában minden férfi szereplőt megnevez, az egyetlen női szereplőt pedig konzekvensen csinos nővérkének hívja). A lényeg, hogy Chambers érdekes jelenség, és talán túl hamar váltunk követőihez.

qRLrat1

Itt következik egyébként az antológia abszolút újító része, amely a könyv terjedelmének nagyjából a felét teszi ki. Két (modern és posztmodern) részre bontva találjuk itt nálunk kevésbé ismert szerzők különböző műfajú és stílusú írásait: James Blish, Karl Edward Wagner, Brian Keene, Michael Cisco, Joseph L. Pulver, Peter Rawlik. Ha olvasgatjuk a műfaj (a weird és a new weird) fontosabb antológiáit angolul, esetleg időnként követjük a Hippocampus Press kínálatát, velük biztosan találkozunk, egyébként pedig biztosan nem. Ízléstől függően egyik-másik történetnél megkérdőjelezhetjük, hogy tényleg ez volt-e a legjobb, de az biztos, hogy elég sokfelé mutató merítés: megmutatja, hányféle értelmezése, felhasználási módja lehet az utalásoknak. Egy meghökkentő művel zár az antológia: nem más, mint Raymond Chandler járul hozzá ehhez a megfoghatatlan mítoszhoz, nem-mitikus eszközökkel, nyílegyenes krimivel, ahogy tőle megszoktuk.

Ezekben a történetekben nem mindig található meg a tematikai kapocs, nem hogy mitológiaépítő szándék, némelyiket csak finom utalások kötik össze, egy-egy bedobott Sápadt Maszk, Sárga Jel, Cassilda, esetleg Hastur jelzi, hogy miről is van szó – megint más novellák egészen mélyen belemennek abba, hogy megpróbálják feltárni a mitológiát, vagy magát az emlegetett színművet.

Elvárásoktól függően esetleg nehezményezhető, hogy Lovecraft egyetlen művel sem szerepel az antológiában, de ismétlem: ez egy haladó kötet, amely (a Lovecraft világai alcím ide vagy oda) nem feltétlenül Lovecraft mítoszteremtésével foglalkozik, hanem azoknak a műveknek a láncolatával, amelyet a Lovecraft-életmű puszta létezésének irodalmi szűrőjén keresztül jöttek létre, illetve nyertek új jelentést, ha van ennek egyáltalán értelme.

Robert_William_Chambers

Robert William Chambers

A kötetnek egyébként nincs köze a hasonló című Shadows of Carcosa (NYRB Classics, 2014) antológiához, ez egy teljesen az alapokról felépített, tudatos és autentikus szerkesztés, ami miatt mélységes tiszteletem a mögötte álló csapatnak (még ha Kornyát alapos, bár kissé modoros bevezető- és utószó-írási mániája már nem feltétlenül Joshit, inkább Hideo Kojimát juttatja eszembe). Ez az alsorozat, ha tényleg megvalósul, remek és fontos vállalkozás, főleg, ha az ígéretekhez híven még kaphatunk gyűjteményes köteteket olyan szerzőktől, mint Thomas Ligotti, Clark Ashton Smith, Abraham Merritt (a The Moon Pool eredeti elbeszélés-formáját mindenképpen be kell hozni!), és talán reménykedhetünk kevésbé ismert szerzők feltárásban is (Algernon Blackwood, Arthur Machen, Walter de la Mare esélyes az emlegetettségi rátájuk miatt, de lehet ennél mélyebbre is ásni).

Ez a sorozat tehát végre lehetővé teszi azt a luxust, hogy ne kelljen angol nyelvű, akadémiai témájuk miatt gyakran megfizethetetlenül drága köteteket felhajtani – Kornya és csapata leszűri ezt a korpuszt nekünk, láthatóan évtizedes tapasztalattal, hozzáértéssel, és megfelelő forrásanyagok birtokában. A Carcosa árnyai részben hiánypótló csak, elvégre akit tényleg nagyon érdekel a Lovecraft-szűrte irodalom, gyaníthatóan már rongyosra olvasta Bierce és Chambers magyar kiadásait, esetleg le is vadászta a követőket – másokat pedig kevés eséllyel foglalkoztat a téma. Viszont most először történik itthon valami a weird körül, ami már csaknem akadémiai szintű feltárás, és ha van ember az országban, aki Lovecraft igazi jelentőségét és hatását meg akarja érteni, akkor ide tegye a pénzét és támogatását.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 2 hozzászólás.

  1. Sam Reed szerint:

    Igen sokat javítana a kiadás értékén, ha megadnák az eredeti címeket és megjelenési helyeket (az „akadémiai szintű feltárás” így csak merő ábránd). Tudom, hogy a DV fórumán nagy vonalakban megadják (az se pontos ugyanis), de a kettő nem ugyanaz. Egyébként nemcsak erre a könyvre vonatkozik, az egész sorozatnál így van.

  2. fbdbh szerint:

    A lábjegyzetek és az elő- / utószavak nagyjából adnak némi tájékozódási pontot, de alapvetően tényleg jó lenne egy jobb bibliográfiai függelék.

    Sőt itt a szerkesztési hagyománnyal szembemenve annak is örültem volna, ha a tartalomjegyzék a kötet elején van, mert tulajdonképpen inkább irodalomtörténeti kötet, mint hagyományosan olvasmány-antológia.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon