Annyira megszoktam már, hogy Paolo Bacigalupi neve egyet jelent az ökopunkkal, hogy a The Doubt Factory komolyan meghökkentett. Miközben én a beharangozott felnőtt sci-fit, a The Water Knife-ot vártam, egyszer csak bejelentettek egy új YA regényt. Ifjúsági thriller a gyógyszeriparról – mintha Cory Doctorow felöltötte volna Bacigalupi köpenyét egy könyv erejéig, és bevallom, leginkább a saját elvárásaimmal és az íróról alkotott korábbi képemmel kellett megbirkóznom.
A The Doubt Factory többé-kevésbé olyan, mint egy trendi YA thriller: a jómódú, fehér amerikai család leánygyermeke, Alix, aki apja munkájáról csak annyit tud, hogy PR-ral foglalkozik, és nem igazán foglalkozik a világgal azon túl, hogy menő egyetemre menjen tovább és márkás cuccokban járjon elitbulikra hasonlóan privilegizált helyzetű barátnőivel, mint amilyen a koreai bevándorló zsenigyerek, Cynthia. Aztán egy napon felfigyel egy fiúra, aki megtámadja az igazgatót, majd egy hamis bombariadó zűrzavarában úgy szólítja meg Alixot, mintha pontosan tudná, kicsoda…
…és egy balul sikerült rave parti alatt elrabolja.
A könyv fókuszában a kételygyár áll: az a PR-cég, amelyik a nem megfelelően tesztelt, piacra dobott gyógyszerekből és más termékekből hatalmas pénzeket kaszáló cégeket védi a termék káros hatásait bizonyító perek során, és amelynek Alix apja is dolgozik. A felsorolt ügyek és tények jó része valós perekhez kötődik, ezért a regény rögtön hátborzongatóan ismerős hátteret kap. Még ha Alix családja és az apja cége nem is létezik, könnyen létezhetnek más, hasonló cégek a fikció falain túl.
Paolo Bacigalupi végig játszik a YA trendbe egyre jobban beágyazodó klisékkel: a fiatal fehér lány és az alvilág találkozása, az emberrabló szívtipró iránt fellobbanó érzelmek, és a „mentsük meg a világot mi, kamaszok” attitűd mind ismerős lehet, viszont Bacigalupi mellékszereplőkön, fordulatokon keresztül folyamatosan reflektál az olvasói elvárásokra. Alix öccse konkrétan lehülyézi nővérét és fölemlegeti neki a Stockholm-szindrómát, és nem egy váratlan csavar a történetben abból fakad, hogy egy egyszerűbb ifjúsági regénytől mást várnánk, mind az emberi kapcsolatok alakulása, mind a fordulatok terén.
Érzésem szerint viszont a klisék felborogatásával nem megy elég messzire, vagy nem kacsint ki elégszer. Néhol úgy éreztem, nagyon is kedvezően lejt a terep a szereplőknek, akikről sokáig nem lehet eldönteni, szabadságharcosok-e vagy konteó-fanatikusok. Olyan tinédzserekről beszélünk, akik a társadalom peremén élnek, de valamennyien zsenik: úgy hekkelnek, terveznek meg akciókat, mintha a CIA napközis táborából érkeztek volna.
Nem volt elég számomra az eltérés azoktól a bosszantó elemektől, amiket más YA könyvekben is csak fogcsikorgatva bírok elolvasni, és hiába tudom, hogy Alix szándékosan volt egy privilegizált liba (aki azért a végére rájön, hogy van saját véleménye és gerince), túlságosan egybecsengett a karaktere az átgondolatlan, passzív YA hősnőkkel, valamint a szerelmi szál is zavart a könyvben.
A mellékalakok viszont élnek, minden túlzás ellenére is szórakoztató, belevaló kamaszokból áll a lázadók csapata, és Alix apja sem egyszerűen egy ellenfél, akit le kell győzni. tetteire magyarázatit tud adni, és a társadalom egészére káros kételygyáros képe mögött ott van a családját szerető, normális szülő is, ez pedig dinamikát és feszültséget visz a kapcsolatába Alix-szal, és a lány motivációit is érthetőbbé teszi.
Onnantól, hogy Alix visszatér a családja kebelére, felpörögnek az események, és valahogy a helyére kerülnek az eltúlzott mozzanatok is, Bacigalupi pedig megmutatja, hogy azért alapvetően még mindig ugyanaz az író, akinek A felhúzhatós lányt és a Hajóbontókat köszönhetjük, Erős véleménye van a világról, és egy olyan témát visz egy arra fogékony korosztály elé, amelyik éppen kezdi lekapirgálni a felszínről a festéket, és már nem fogadja el fenntartások nélkül, amit a média (és a felnőttek) eléjük tálalnak. Ugyan összeesküvés-elméletekben is erős a The Doubt Factory, a benne tárgyalt valós esetek és tárgyilagosan ábrázolt marketingmechanizmusok afelé terelik az olvasóit, hogy akárcsak Alix, lépjenek ki a kényelmes burokból, és nézzék meg alaposan, hogyan működik körülöttük a világ.
Nem hiszem, hogy véletlen lenne, hogy Bacigalupi ifjúsági thrillert írt. Tudja, hol kell kezdeni az olvasók meggyőzését, ha azt akarja, hogy a világban változás történjen. Mindenképpen érdemes elolvasni a regényt addig is, amíg a The Water Knife-ot várjuk.
Hozzászólások
[hanna további írásai]
