A görög mitológia iránti rajongásom valamikor óvodás koromban kezdődhetett, amikor a kis családi diavetítőn először letekertük az Iliászt és az Odüsszeiát. Bár elsőre egyik sem fogott meg annyira, mint például az Első nap az óvodában című remekmű, mondhatjuk, hogy ez egy csodálatos barátság kezdete volt, és hogy igen sokféle feldolgozásban és minőségben tanított meg szeretni a témát. Persze ehhez kellett az is, hogy a családi polcon azért bőven legyen a témában izgalmas könyv, és a szüleim készséggel árnyaltak a képen, ha valami kicsit soknak bizonyult (Robert Graves, igen, hát ki más; Robert Graves többnyire kicsit sok egy általános iskolás leánygyermeknek).

Herkules_poszterA görög mitológiai hősök terhére elkövetett hollywoodi filmeket többnyire ezért nézem meg – és többnyire ezért nem jönnek be. Általában már az ötödik percben elkezdem rágni a karfát, mert az oké, hogy a görög mítoszok sem alkotnak önellentmondást nélkülöző, tökéletes rendszert, de hát ez a katyvasz itt, te jó ég, ez önmagával sem áll össze. És valahogy mindig sikerül kivenniük azt, amitől ezek a történetek mások, mint azok az üres és látványos fantasy klisék, amivé lesilányítják őket: a sunyi, mocskos, aljas és véres politikát, ami még a gőg okozta elkerülhetetlen bukásnál is fontosabb jellemzője az összesnek. Sőt, többnyire sikerül kivenniük a történetet magát is, a biztonság kedvéért. Minek az, még valaki megvágja magát vele.

Meglepő mód ebből a szempontból ez a Herkules feldolgozás egész jó lett. A huszadik percben gyanakodni kezdtem, hogy még egyszer sem akartam kötelező olvasmányokkal bántalmazni a teljes stábot, itt valami nincs rendben, és bár más szempontokból azért az elvárásoknak megfelelően gyenge volt a film, nem úgy jöttem ki a moziból, mint a rettenetes Halhatatlanok, vagy a Sam Worthington Rusztikus Ágytakaróban Is Jó Tengerészgyalogos 1-2 után. Mert a történet ugyan klisés és esetlen, de legalább van. Azon túlmenően, hogy „és akkor mondjuk mennek, és nagyon jópofa szörnyeket találtunk ki”.

Mindenki máshogy szerez télire sapkát

Mindenki máshogy szerez télire sapkát

Herkules (miért nem Héraklész, amikor mindenki másnak a görög nevét használják, de ezen már fennakadni sem érdemes), az egykor vidámabb napokat is látott hős most kis zsoldos kompánia fejeként tengeti az életét, és a békés visszavonulásra gyűjtenek. A nyitókaland világossá teszi, hogy az előzetessel ellentétben itt most nem Héraklész feladatairól van szó, gyakorlatilag az első öt percben lepereg minden látványosság, amit abba belepréseltek. Ráadásul visszaemlékezésként. Ha az előzetes miatt, és nem annak ellenére néztem volna meg a filmet, alighanem kicsit morcos lettem volna, mert ne már, akkor most ennyi a vadkanból meg az oroszlánból meg minden? Nem is értem: általában hasznos, ha egy előzetes úgy megelőlegezi és felvezeti a filmet.

Rufus Sewellnek majdnem sikerül megszöknie a filmből

Rufus Sewellnek majdnem sikerül megszöknie a filmből

Jól van, persze örülhetnék, hogy nem lőtte le előre, mi lesz, bár a műfaj követelményeinek megfelelően úgyis mind tudtuk, hogy az lesz, hogy a vége jó, de közben kicsit rossz, és mindenki közelebb kerül emberi, nemes énjéhez, még az is, aki meghal, sőt, az aztán igazán. A kérdés ilyenkor az, hogy ez utóbbi pontosan hány mellékszereplőt takar, és kiket, itt egész sokáig egész jól tereltek.

Herkules és társai megérkeznek a következő megbízás helyszínére, de még az első igazán masszív akcióblokkig sem jutunk el, mire kiderül a film legfőbb hibája: irgalmatlanul döcögnek egymás után a jelenetek. Nincs sodra az egésznek, hiába a látvány, hiába a neves színészek, az egész csak úgy össze van hajigálva, nem függ össze. Ennek később következménye a világ egyik legunalmasabb akció-csatajelenete, még nekem is az volt az érzésem, hogy ebből a nyersanyagból illett volna kihozni valami kevésbé altatót. Annyiban hazudhatjuk realistának is, hogy ugyanúgy nem lehetett tudni, mi történik, ahogy állítólag a valódi csaták sem túl átláthatóak, ha a sűrűjében van az ember; igaz, olyankor nem az unalom és a rossz vágás tehet róla.

Állóképen izgalmasabb

Állóképen izgalmasabb

Később van személyes dráma és erkölcsi konfliktus is, és olykor igazi színészek. Tegyük hozzá, nekem azzal sincs semmi bajom, hogy Dwayne Johnsonnak összesen két arckifejezése van, ismerek olyan embereket, akik képesek ennyivel egész nagy berúgásokat abszolválni, a lelkizős szakaszt is beleértve; nem tudom, Herkulesnek miért kéne Jim Carrey-t megszégyenítő mimikával érzékeltetni, hogy… bármit. Ha valakiről, hát Herkulesről pont el lehet hinni, hogy ilyen kicsit esetlen, nagydarab fickó volt, igaz, a regék ritkán ábrázolták ilyen emberségesnek és higgadtnak. A színészgárdát nagyjából fölöslegesen erősítették olyan nevekkel, mint Rufus Sewell, John Hurt vagy Joseph Fiennes, akik azért ennél érdekesebb szerepeket érdemelnének (azzal vitatkoznék, hogy jobb parókát is, szerintem Joseph Fiennes piperkőc, sunyi karakteréhez tökéletesen illett, hogy annyira béna a műhaja). Ian McShane viszont alighanem azért nem tetszett, mert a film készítőinek nem sikerült eldönteniük, hogy ez a szereplő most vicces vagy tragikus, és úgy elég nehéz lehet jól játszani.

Összességében – már attól eltekintve, hogy az előzetes alapján én egy másik filmet vártam – egyáltalán nem tudok haragudni erre a filmre. Senki, soha és semmilyen körülmények között nem vádolhatná meg azzal, hogy jó volna, de hát azt szerintem soha és senki nem is várta. Látványos akciófilmnek a ritmusa miatt nem az igazi, de végül is régi vágású kalandfilmnek némi habbal és sok jóindulattal elmegy. Lényegesen jobban szórakoztam rajta, mint vártam, de azért mindenkinek csak a saját felelősségére ajánlom.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Eddig 11 hozzászólás érkezett.

  1. dbl szerint:

    Valamikor, az 1950-es évek elején egy szellemes amerikai (sic!)közíró az alábbiakat mondta:
    “A 20. század során, két zseniális találmányt köszönhettünk a magyaroknak. Az atombombát és Hollywoodot. Az utóbbi a veszélyesebb…”

  2. tapsi szerint:

    dbl, komolyan minden egyes hollywoodi cikk alá be fogod írni ugyanezt az egy idézetet?

    ebben a filmben semmi veszélyes nem volt, meg úgy általában én ezt a Hollywood=Sátán dolgot nem értem és nem is kedvelem

    ha valaki nem szereti a hollywoodi filmeket, ne nézzen olyat, oszt’ jó napot, én meg szeretem őket, szórakoztatnak, és pont annyi a dolgok

  3. solymosgyu szerint:

    Kevin sorboé jobb. Ez is olyan mint a noé.látatlanban mondom.

  4. dbl szerint:

    Kedves Tapsi!
    Amikor fenti hozzászólásomat, és azon belül az idézetet leírtam, tökéletesen biztos voltam, hogy reagálsz rá. Sajnos reakciód pontosan az volt, amire számítottam. Ez sem fog azonban eltéríteni azon sok évtizedes szándékomtól, hogy a lehető legkíméletlenebb ellenfele legyek Hollywood kultúrfilozófiájának. Életem során kevés olyan szellem- és kultúraromboló entitással találkoztam, mint Hollywood. Az, hogy Neked nem tetszik az álláspontom, nagyon sajnálatos, de semmit sem fog változtatni a véleményemen.

    Azért két konkrétumot…
    Annál a bizonyos idézetnél többet is tudnék mondani, de a cikkedben elhangzottakhoz ez passzolt leginkább. Ráadásul, ha tisztelettel felhívhatom a figyelmed, azt a bizonyos mondást, egy amerikai (USA-béli) ember mondta. Talán ott is voltak már akkor is, akik nem értettek egyet eme filmgyár termelési filozófiájával.
    A másik. Soha nem tettem egyenlőségjelet eme gyár és a Sátán közé. Sem ostoba, sem tudatlan nem vagyok. Ráadásul, inkább a jót keresem, még azokban a filmekben is, amit Hollywoodban csináltak. Ugyanis nézem őket, igaz komoly szelektálás után, amihez elég jó érzékem van ennyi idő után.
    Zárásul valamit.
    Nem tudom, milyen okból kapok pont én legtöbbet Tőled. Tisztelettel elmondanám, hogy hosszú évek óta olvasom az SFmagot. Szeretem is, mint felületet. Elég gyakran hozzá is szólok azokhoz, amik itt elhangzanak.
    Jó néhány nyers, akár minősíthetetlen hangnemű hozzászólás úszta már meg itt mindenféle szankció nélkül. Úgy látom, pontosan én vagyok az, aki viszont nem nagyon kap kegyelmet, úgy, hogy még egy ronda szót sem írtam le.
    A gondolataim is tisztességesek.
    Ennek ellenére, csak azért, mert egy elmegyilkos, pénzgyártó konglomerátumról el merem mondani a negatív véleményemet, rendszeresen elfenekeltek… :)
    Még valamit. Nagyra becsülöm Benned, hogy a cikked véded, de nem Téged minősítettelek azzal az idézettel. Erősíteni akartam, de ezek szerint visszafelé sült el az elképzelés.

    Azt hiszem át kell gondolnom az itteni jelenlétemet. Ha valami ennyire zárt rendszert alkot, akkor egy olyan outsidernek, mint én, teljesen felesleges erőltetnie a részvételt szellemi világában.

  5. woof szerint:

    Mártírkodás is kipipálva, ugorgyunk.

  6. Archnihil szerint:

    dbl: nincs is semmi gond azzal, hogy utálod Hollywoodot. A gondja sokaknak azzal van – nekem is – hogy ugyanazt ismétled, amit már az elején elmondtál: “utálom Hollywoodot”.

    Szíved joga persze utálni, csak az a helyzet, hogy ezzel a sokadik hasonló poszt után nem mondasz semmi újat vagy konstruktívat. Mondok erre egy példát: hamár görög mitológia, akkor értekezhetnénk Héraklész jellemének megannyi ábrázolásáról, hogyha a kultúra terjesztése a cél.

    Nem vesszük egyébként személyeskedésnek, csak az ember hajlamos nehezen venni, ha sokadszor rágják le ugyanazt a csontot. Hamár film, mondok egy példát. Nem tudom, láttad-e A nagy Lebowskit. A főhős barátjának minden egyes agymenése Vietnámhoz vezet. A végén az amúgy sztoikus hősnek emiatt már az idegeire megy.

    De igazából ezeknek a beszélgetéseknek is van egy sémája. Leírod, nem szereted Hollywoodot. Valaki erre úgy reagál, mint fent tapsi. Erre leírod, hogy Te akkor is kultúrarombolónak fogod beállítani Hollywoodot, sajnálod, hogy a másiknak nem nyitottad fel a szemét, de Te akkor is tartod Magad ehhez, de ettől még jó véleménnyel vagy az itt egybegyűltekről, de azért rossz, hogy Téged mindig kinéznek.

    Ez olyasmi, amit nyugodtan lehet borítékolni minden második filmes cikkünkhöz. Hidd el, nincs semmi bajunk Veled, láthatóan jó szivar vagy. Ha más tenné ezt, hidd el, őt is megszólnánk. Arról nem beszélve, hogy tapsi nem mondott semmi bántót a hozzászólásában, és Te mégis, úgy olvasom, annak vetted.

    Én egyébként szívesen veszem azt, ha írsz a cikkeim alá, de amennyiben nem szeretnél kommentelni, én azt is megértem.

  7. dbl szerint:

    @Archnihil: Köszönöm a korrekt, és kiegyensúlyozott véleményed, rólam.
    Az, hogy miért ilyen a kapcsolatom a filmgyárral, külön misét érdemelne, de felesleges vele foglalkozni, hosszú.
    Amikor Hollywoodról mondok bármit, nem azt jelenti, hogy nincs vele megfelelő kapcsolatom, mint fogyasztónak. Ha az életet így irányítaná az ember (totális elutasítással), akkor szinte semmi sem működne számára, mert a képzelet és valóság mindig eltér.
    Maradjunk a Herkules filmnél. Többet láttam már. Mozifilmet is, tv sorozatot is. A baj ott van, hogy a róla bennem kialakuló kép azért tér el annyira, mert még a filmeknél is több olvasatban találkoztam vele, mint mitológiai alakkal, írott formában. Ennyi.

    Óriási rajongója vagyok az ősi-ókori mitológiáknak. Mindnek. Kevés csodásabb, szebb világ létezik, mint amit ezek kínálnak.
    Életem egyik nagy ajándéka olvasó emberként az volt, amikor egy bolhapiacon rátaláltam Rákos Sándor: Agyagtáblák üzenete című művére. Pedig ez, mint ismert, egy nagy tudással összeállított töredékhalmaz. Mégis hatalmas élményt jelentett az olvasása. Azóta is előveszem, mert mindig nyújt valami újat.
    No, akkor most képzeld el, hogy készül egy film Gilgamesről… :) Valószínűleg megszaggatnám gönceimet,és hamut szórnék a fejemre bűneimért, mert egy korban kell élnem Hollywood fénykorával…
    Így megy ez kérem (csirip-csirip…) :)

  8. Attila szerint:

    Valamikor a kétezertizes évek közepe felé egy cikkolvasó az alábbiakat mondta: “Én nem tudom, miért és mennyire csípi megint a pisi dbl-t, de valaki már cserélhetné rajta a pelenkát.”

  9. damoqles szerint:

    Ez a bóvli, vacak film nem érdemli meg a figyelmet és forgalmat, amit az ismertető/népszerűsítő cikkje alatt (akármilyen témában is) írt hozzászólások generálnak neki.

  10. Balfake szerint:

    A cím helyesen: Herkules (2014-es film), jelen formájában ugyanis 2014 darab filmet jelent. Bocs, ha nem voltam konstruktív.

  11. tapsi szerint:

    dbl: az a gondom, hogy nagyon, nagyon, nagyon-nagyon-nagyon unalmas kb. minden filmes cikk alatt azt olvasni, hogy jaj, te nem szereted hollywoodot. ráadásul szóról istenverte szóra ugyanúgy és ugyanazt szajkózod. el nem tudom mondani, mennyire unalmas. borzalmasan, fájdalmasan, kínzóan unalmas. nagyon, nagyon, nagyon unalmas.

    ettől eltekintve nekem semmi bajom nincs veled, fölösleges a paranoia…

    Balfake: jogos, de amikor befejeztem a cikket, annyira baromira fáradt voltam, hogy kész csoda, hogy nem írtam felül az egészet két hollóval :) javítom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon