[A szerző megjegyzése: Ez a négy részes cikk együtt teszi ki annak a készülő monográfiának első, felvezető fejezetét, amely a fantasy-irodalom történetét, fejlődését, hatásait vizsgálja - részletesen 1814-2014 között. A könyv halad, de részleteit közzétéve kérek segítséget, megjegyzéseket, kérdéseket, hozzáfűznivalókat, hogy az anyagból tényleg ne maradjanak le lényeges dolgok. "A fantasy feltérképezése" című fejezet még nem egészen irodalomtörténeti jellegű rész, ahogy mondtam, ez az egyik bevezető jellegű fejezet. A könyvről és a módszertanról további információk itt.]

fantasy-scifi-book-guide

A fantasy egyre nagyobb jelenléte miatt a könyvkiadók és a fantasztikum teoretikusai további kategóriákra bontják a fantasy-t, amelyek gyakran átfedésben vannak, sőt olykor erőltetett besorolástípusok. Ennek ellenére mégis jól szolgálják az olvasót, akik „hasonló” műveket szeretnének olvasni. A kategóriák közül a legismertebbeket bontanám ki, elfogadott magyar terminusok híján angol megnevezésekkel:

  • Weird fiction:[1] Ebben a kategóriában szerepel minden természetfeletti elemet tartalmazó, többnyire horrorhoz kötődő fantasztikus történet. Ezt az elbeszélésmódot eredetileg főként a Weird Tales folyóirat szerzőihez kapcsoljuk. S. T. Joshi rámutat, hogy míg az Egyesült Királyságban a „weird” szerzői nem különültek el annyira a fősodorbeli szépirodalomtól, Amerikában szakadék keletkezett a domináns szocialista-realista irodalommal szemben, és a „weird” a szórakoztató magazinok peremvidékére szorult, annak ellenére, hogy a modernizmus forradalmát ígérte.[2] A gótikus rémtörténetektől leginkább a lélektani alaposság és a nem feltétlenül vallási hiedelmeken alapuló borzalmak választják el.
    Példák: Clark Ashton Smith: Gonosz mesék, Robert W. Chambers: A Sárga Király
  • Sword’n’sorcery, heroic fantasy:[3] Kalandos, cselekményes történet, amelynek célja a szórakoztatás, ahol a hősök és ellenfeleik kardforgatók, tolvajok, varázslók. A két megjelölés nem feltétlenül szinonim (utóbbi kimondottan a hős útját, a „Heldenreise” motívumot helyezi előtérbe, egyetlen karakterről szól), bár gyakran van átfedés.
    Példák: Robert E. Howard: Conan-történetek, Fritz Leiber: Kardok és ördöngősség, Poul Anderson: A törött kard, David Gemmell: Legenda
  • Epic fantasy, high fantasy: Ezek a kategóriák sem mindig különböznek, bár egyéni ízlés és kategorizálás szerint lehet polemizálni, ki hova sorol be egyes műveket. Ehhez a csoporthoz sorolható minden olyan fantasy, amely terjedelmét és másodlagos világának kidolgozottságát tekintve jelentősebbnek mondható. Nem csak egy könnyed kaland, hanem a világ (vagy a világ egy részének) sorsát teszi meg tétnek, vagy kalandok nagyszabású sorozatáról van szó (ti. epic itt az elterjedt fordítással ellentétben nem feltétlenül epikust, inkább eposzit jelent). Általában jellemző a jól körülírt mágia, a varázslatosság abszolút jelenléte.
    Példák: J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura, Robert Jordan: A Világ Szeme

 

elric-of-melnibone-992x739

  • Low fantasy, gritty fantasy: Vagy a mi világunkban játszódik, vagy egy racionális, hiteles felépítésű másodlagos világban. Többnyire azt jelöli ez a címke, amikor egy történetben sem világmegmentés, sem kaland, sem varázslat nem játszik nagy szerepet; a sajátos fizikai törvények és nem-emberi értelmes fajok sem igazán jelennek meg, a fantasztikum a szereplők számára is meglepő. Ide sorolhatók azok a művek, amelyekben politikai játszmák, háborúk, bűnözés, társadalmi problémák realisztikus, hiteles bemutatása az elsődleges történetmesélési forma.
    Példák: George R. R. Martin: Trónok harca, Joe Abercrombie: A penge maga
  • Dark fantasy: Általában olyan fantasy-t jelöl, amely a horror elemeit is felhasználja, de tisztán elhatárolható a természetfeletti horrortól (a történet fantasy marad, nem pedig történetek sötét, fantasztikus lényekről).[4] Sötét tónusú, gyakran erőszakos vagy félelmetes események jelennek meg benne, hősei pedig nem feltétlenül jó szándékúak, vagy győzelmük egyáltalán nem garantált.
    Példák: Michael Moorcock: Melnibonéi Elric, Clive Barker: Korbács
  • Paranormal romance: Ez önálló piaci kategóriaként csak az utóbbi években vált el a gótikus-romantikus, valamint fantasy-típusú irodalomtól. A dark fantasy ellentéte, ahol a mű világa nem fantasztikus, de fantasztikus lények szerepelnek benne és lépnek kapcsolatba a hősökkel.
    Példák: Stephanie Mayer: Twilight, Kami Garcia – Margaret Stohl: Lenyűgöző teremtmények
  • Planetary romance / Science fantasy: A mű tematikus megközelítésében fantasy, de díszleteiben (tudományosan megalapozatlan) science fiction. Talán a leghíresebb példa a Star Wars, ahol a campbelli monomítosz, mágia (Erő), megmentésre váró hercegnő, lovagok (Jedi), nem-emberi fajok együttesen jelennek meg, mindezt bolygóközi kalandokkal színesítve. A science fantasy jelölhet olyan látszólagos fantasy-t is, amelynek díszleteiben varázslók, lovagok szerepelnek, ám kiderül, hogy valójában a Föld távoli jövőjéről van szó, és a mágia legalább utalás szintjén tudományosan megalapozott (Jack Vance: Haldokló Föld). Ezen a területen zajlik a legtöbb vita arról, mi science fiction és mi fantasy.
  • Urban fantasy: A „vidéki” fantasyhez képest elmozdulás a „városi” felé. Többnyire olyan fantasy-t jelöl, amelyben egyetlen városban játszódik a történet, vagy kortárs környezetben játszódik a Földön, tehát „urbánus” karakterjegyei vannak.
    Példák: Neil Gaiman: Amerikai istenek, Jim Butcher: Pusztító vihar

new_crobuzon_by_justinoaksford-d4eed8y

  • Történelmi fantasy: A történelmi regény és a (mágikus) fantasztikum találkozása. Esetlegesen ide sorolhatjuk az alternatív történelmeket is.
    Példák: Naomi Novik: Őfelsége sárkánya, Susanna Clarke: A Hollókirály
  • Bangsian fantasy: A megnevezés John Kendrick Bangs nevéből ered, és olyan történeteket jelöl, amelyben híres irodalmi vagy történelmi személyek szerepelnek, lépnek egymással (és a hősökkel) interakcióba, többnyire túlvilági kontextusban.
    Példák: Dante Alighieri: Isteni színjáték, Kurt Vonnegut: Áldja meg az Isten, Dr. Kevorkian!
  • Steampunk: Átfedés a fantasy, a science fiction és a tizenkilencedik századot ábrázoló történelmi regény között. A név a gőzgépek korszakára és a cyberpunkra utal. A steampunk ott veszi fel a fonalat, ahol Verne és Wells abbahagyták: olyan alternatív történelemről van szó, amelyben a tizenkilencedik századi mentalitás, divat, esztétika és technológia határozza meg a díszletet. Emellett vagy a fantasy, vagy a science fiction oldalára billen a mérleg attól függően, hogy a teremtett világ mennyiben független a miénktől, létezik-e mágia, vagy a világot benépesítik-e nem emberi lények. Ennek a kategóriának további retrofuturista vadhajtásait is jegyezzük, mint a dieselpunk (negyvenes évek esztétikája, art deco), vagy az enginepunk (hetvenes-nyolcvanas évek esztétikája, „hot rod” kultúra).
    Példák: Brandon Sanderson: A törvény ötvözete, William Gibson – Bruce Sterling: A gépezet
  • Arcanepunk: Ez egy viszonylag új kategória, amelyhez nem is igazán lehet még sok művet rendelni, hacsak nem retrospektív átcsoportosításokkal. Szintén a steampunk egy változatáról beszélünk, de közelebb áll a fantasy-hez, minthogy olyan gépek esztétizálásáról van szó, amelyek mágiával működnek, vagyis olyan világokra vonatkozik a besorolás, ahol mágia és fejlett technológia egy időben léteznek. Ez sokszor videojátékokban jelenik meg (mint a Magitek vállalat a Final Fantasy-sorozatban, vagy a dwemer mágikus gépek az Elder Scrolls-sorozatban), de különböző fantasy-írók már kísérleteznek ezzel az esztétikával.

myst4

  • New Weird: A weird fiction iránti érdeklődés huszonegyedik századi újjászületése, de immár a legtöbb modern, kialakult zsáner eszköztárával. A hatvanas évek újhullámában, valamint a nyolcvanas évek groteszk horrorjaiban, a modern (utcai) kultúra és a mitológiák találkozásában is kereshetők a forrásai. Még erősen vitatott, mi tartozik ide.[5]
    Példák: China Miéville: Perdido pályaudvar, végállomás, M. John Harrison: Viriconium
  • Slipstream: A kifejezést először Bruce Sterling használta 1989-ben olyan kortárs művekre, amelyek posztmodern, zsáneren túli, de zsánerelemeket felhasználó irodalmat képviselnek. Maga a kategória nem feltétlenül új könyveket sorol ide, inkább megpróbálja egy helyre gyűjteni az eddig kategorizálhatatlan fantasztikus beszédmódokat, amelyekben metafikció, megfoghatatlan valóság, szinektika, ontológiai szorongás, megbízhatatlan narráció szerepelnek.[6] A fantasy aspektusai itt nem feltétlenül mitikus természetűek.[7]
    Példák: Christopher Priest: A tökéletes trükk, Michael Chabon: Jiddis rendőrök szövetsége

[1] Rémtörténet, különös, természetfeletti történet. Lásd S. T. Joshi, The Weird Tale, Wildside, 2003.

[2] A Literary History of Weird Fiction: An Interview with S. T. Joshi, Former People, 2013. október 30. http://formerpeople.wordpress.com/2013/10/30/a-literary-history-of-weird-fiction-an-interview-with-s-t-joshi/ (Letöltve: 2014. április 28.)

[3] Kard és varázslat, kard és boszorkányság.

[4] The Encyclopedia of Fantasy, szerk. John Clute, John Grant, Orbit, 1997.

[5] Bővebben erről lesz még szó a 7. fejezetben, további tanulmányok: The New Weird, szerk. Ann VanderMeer, Jeff VanderMeer, Tachyon, 2008.

[6] Gregory Frost, Reading the slipstream = The Cambridge Companion to Fantasy Literature, szerk. Edward James, Farah Mendlesohn, Cambridge, 2012.

[7] Kitágítva ezt a kört a fantasy körébe hívhatjuk meg a mágikus realizmus műveit, vagy az olyan koncepcionális fantasy-történeteket, mint Edwin A. Abbott Síkföld című regénye, amely egy kétdimenziós mértani világot ír le. Vö.: Jorge Luis Borges: Bábeli könyvtár.

Képek forrása: 1. SFsignal.com, 2. Israel Llona: Elric of Melniboné (http://isra2007.deviantart.com/), 3. Justin Oaksford: New Crobuzon (http://justinoaksford.deviantart.com/) 4. Myst IV: Revelation, Ubisoft

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: tudomány

Eddig 17 hozzászólás érkezett.

  1. Balfake szerint:

    Dante mint fantasy, aztadurva, hol tart már a tudomány!

  2. Sziszi0129 szerint:

    A kezdőkép nagyon jó:D

    Nagyon örülök, hogy elkezdtél egy ilyen cikk sorozatot, sok olyan könyvről olvasok, amit már egyszer terveztem elolvasni, de eddig nem sikerült. Na majd most:)

    Kitartást a munkához!

  3. Sam Reed szerint:

    Ennek a felosztásnak semmi értelme nincs (tudom, te is erőltetettnek nevezted). Pl. a planetary romance eredendően sf, semmi köze a fantasyhez.

    Hová sorolnád pl. Pohl és Del Rey regényét, a “Sky is Fallng”-ot?

  4. fbdbh szerint:

    Van köze a fantasyhez, ha a meglátogatott bolygón ugyanúgy hősi fantasy zajlik (díszlettől függetlenül): lovagi erények, hordalények, törzsi szertartások, stb. Talán nem fantasy, de nem is szigorúan sci-fi. A félutas dolgokat célszerűnek tartom itt is jegyezni. A főszövegben nem is térek ki már rájuk. Ha nagyon nem vállalható ez az érvelés, természetesen megfontolom, hogy kiveszem.

    A Sky is Fallingot nem olvastam, sajnos.

  5. fbdbh szerint:

    Dante említése itt valóban némiképp helytelen, a második fejezetben a helye (“A fantasy elődei”); bár ott még csak a mítoszoknál tartok. Elvileg jövő héten ki tudom hozni.

  6. DBL szerint:

    I.
    “Kitágítva ezt a kört a fantasy körébe hívhatjuk meg a mágikus realizmus műveit, vagy az olyan koncepcionális fantasy-történeteket, mint Edwin A. Abbott Síkföld című regénye, amely egy kétdimenziós mértani világot ír le. Vö.: Jorge Luis Borges: Bábeli könyvtár.”

    Ez egy kicsit fájt… :)

    - Borges Bábeli könyvtára, mint a mágikus realizmus alkotása igaz. Talán az egyik legremekebb alkotása ennek a zsánernek.
    - Viszont Edwin Abbott Síkföldje…
    Köze a fantasyhoz nincs. Két aspektusa van, ami azonnal adódik, de egyik sem fantasys…
    A környezet adta lehetőségeket felhasználta egy kis viktoriánus társadalmi szatíra…
    A másik aspektusnak még kevesebb köze van a fantasyhoz. Abbott matematikus volt, és szerette volna kicsit megmutatni az embereknek, hogy milyen csodás a geometria, a dimenziófizika, és a kor térelmélete…

    II.
    Urban fantasy. Azért el tudtam volna képzelni bemutató példaként Lukjanyenko Őrség sorozatát, vagy ne adj` Isten Miévilletől a Krakent…
    Az Amerikai istenekkel teljesen egyetértek.
    A nagyobb baj, hogy egyetlen magyar író sincs, aki megpróbált volna ilyet írni. Pedig Budapest is azok közé a városok közé tartozik, amelynek lelke van, mint önálló entitásnak.

    III.
    Fantasy kérdés. A hozzászólásokat is figyelembe véve, látszik, hogy ennek sincs meg a meghatározása. Mindenki másképpen értelmezi, ha mást nem alkotóelemeit, vagy az elemek összhangját, a proritásokat.
    Egéz egyszerűen kimard a közelításekből, hogy tulajdonképpen a fantáziához talán egyedül a telefonkönyveknek nincs sok közük.
    De még ez sem :) biztos…

  7. Komaváry szerint:

    “A nagyobb baj, hogy egyetlen magyar író sincs, aki megpróbált volna ilyet írni. Pedig Budapest is azok közé a városok közé tartozik, amelynek lelke van, mint önálló entitásnak.”

    Csak hasraütés-szerűen: Vavyan Fable, László Zoltán, Gaura Ágnes, J. Goldenlane, Gaál Viktor, a Zenith írógárdája, a könyvmolyos magyar szerzők zöme, Parti Nagy Lajos (Hősöm tere), és ezek még csak a tutibiztos tippek, de ide lehetne rángatni Hamvast, Szepest is…

  8. Dominik szerint:

    Több szempontból tetszik a felosztás; további megjegyzések:
    - a low fantasy esetében kicsit jobban kidomborítanám, hogy a high ellentétpárjaként jött létre, ez szerintem segítene jobban behatárolni
    - kicsit jobban foglalkoznék a hard/soft fantasy ellentétpárral is: előbbi ugye a s&s, de utóbbi viszont a hard hatására jött létre, a maga érzelmekben gazdagabb, sokkal kevésbé férfi-központú stílusában (vö. Hobb: Élőhajók-ciklus)
    - a science fantasy/planetáris románc kategóriát inkább kettészedném (vagy akár háromfelé: Dying Earth), már csak azért is, mert a Star Wars erősen nem planetáris románc szerintem
    Ez gondolom megvolt: http://carcosa.blog.hu/2010/09/29/a_planetaris_romanc
    - amúgy ez nem teljesen világos: “amelynek célja a szórakoztatás” – felmerül a kérdés, hogy a többinek nem?
    - a paranormális-romantikus irodalomnál is felhívnám a figyelmet az érzelmek felfokozott jelenlétére: ennyi alapján szimpla dark/urban fantasy is lehetne
    - arcanepunk: Miéville: Armada? halványak az emlékeim, de mintha ilyesmiről lenne szó (egyébként kicsit felesleges kategóriának tartom, egyelőre nagyon marginális)
    - slipstream/mágikus realizmus: kicsit jobban kidomborítanám a szépirodalom felé fordulást, ami az írói eszköztárat illeti

  9. fbdbh szerint:

    Ismét köszönöm a bőséges hozzászólásokat!

    @Dominik: az “Arcanepunk” egyik legjobb példája jelenleg regényben a Rithmatist, Sandersontól, csak addig még óvatosan tenném be példának, amíg ki nem jön magyarul. Én úgy benne hagynám azért. Planetary romance tényleg szétszedhető.

    Finomítok a definíciókon.

  10. Dominik szerint:

    @fbdbh: csak vagyok a punkosodás ellen, mert ha egyszer elkezdjük, sosem lehet abbahagyni (vö. mythpunk). :)
    Amúgy a bangsian fantasy-nél szerintem is nagyon érdemes lenne a szépirodalmi példákat cserélni – pl. OSC: Bűvölet nagyon ajánlott.

  11. fbdbh szerint:

    Bűvöletet még nem olvastam, thx.

    Amúgy nálam a fantasy a szépirodalom része, nem ellentéte, viszont még a zsáner behatárolásánál ingatag vagyok.

    A punk elszáltsággal igazad lehet…

  12. Dominik szerint:

    @fbdbh: ahha, akkor alapvetően eltérő álláspontból indulunk ki – nálam legalábbis a szórakoztató irodalom nem része a szépirodalomnak. És persze szerintem sem “ellentét”-ről van szó, egyszerűen csak más megközelítésű irodalomról.
    A behatárolásnál meg alapvetően nem lehet egzakt határokat adni, erre ne is számíts.

  13. sirszalhasogato szerint:

    “Planetary romance / Science fantasy”
    Én erre gyakrabban hallom a Space fantasy vagy az Űropera kifejezést (bár utóbbi lehet, hogy nem csak fantasy lehet, de például a Star Wars szerintem inkább ez, mint science-fiction).
    Azért is gondolom jobbnak a Space fantasy elnevezést, mert az említett SW igen kevéssé tudományos (ezért nem tartom sci-finek), ám annál inkább űrbeli.

  14. Hackett szerint:

    sirszalhasogato:
    Szerintem a planetary romance-re lehet a space fantasyt is akár használni, de az űroperát manapság már nem, főleg amióta Iain M. Banks, Alastair Reynolds vagy Peter F. Hamilton és sokan mások által fémjelzett modern űropera néha már-már hard scifibb, mint egy korabeli Asimov- vagy Clarke-regény.

  15. Sam Reed szerint:

    Megjegyezném, hogy az eredeti űropera (Doc Smith, Edmond Hamilton vagy Jack Williamson) semmivel sem volt inkább fantasy, mint a mai.

    Nagyon szerencsétlennek találom ezt az egész skatulyázósdit.

  16. Hackett szerint:

    Sam Reed:
    Igazad van, szerintem valahol a Star Wars környékén csúszott el talán az értelmezés. Vagy nem tudom. Én sem szeretem a skatulyázásokat.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon