Sorozatunkban a ’70-es, ’80-as és ’90-es évek néhány ismert és kevésbé ismert filmjeiről írunk, nosztalgiázás helyett mai szemmel megnézve.

Őszintén meglepett, amikor annak idején először láttam a Kapcsolat című filmet. Ebben ugyanis az agnosztikus Carl Sagan, a film alapjául szolgáló regény írója és a film egyik tanácsadója szőrmentén elismeri, hogy lehet valami az istenélményben.

Az 1997-ben készült science fiction film pont ezért különleges: kevés alkotás ábrázolja ilyen intellektuális mélységgel és remek történettel a vallás és hit viszonyát. Eközben persze a Kapcsolat szerelmeslevél is a földön kívüli élet kutatásához.

Contact4A beszédes nevű Dr. Eleanor Arroway (Jodie Foster) kiskora óta arról álmodozik, hogy egy szép nap majd beszélgethet az idegenekkel. Már kiskorában távcsővel és rádiójelekkel próbál értelmes lények nyomára bukkanni. Anyja és apja korai elvesztése csak megacélozza: kitűnő koponya lesz belőle, aki magánéletét és akadémiai karrierjét is feláldozza a kapcsolatfelvétel oltárán.

Miután a puerto ricói kutatásait leállítják, a csillagász kalapozni kezd, és végül egy különc milliárdos, S. R. Hadden támogatásának köszönhetően Új-Mexikóban egy komplex rádiótávcső-rendszer segítségével folytathatja kutatásait. Négy év telik el, és úgy tűnik, a kormány egyik embere keresztbe tesz neki, hiszen hiába rendelkezik csapata alapítványi pénzzel, a kormány el akarja venni tőlük a távcsőidőt, és enélkül nincs tovább. Ellie bosszúsan elhajt a sivatagba a rádiótávcsövek mellé – és megérkezik a régóta várt üzenet, egyenesen a Vegáról.

Az üzenet prímszámokat közöl és magában rejt egy vizuális képsort, melyen Hitler megnyitja az 1936-os berlini olimpiát. A 26 fényévről érkező jelfolyamban azonban még egy rejtett csatornát találnak, ami több mint 60 000 lapnyi dokumentumot tartalmaz egy különleges építményről. Mintha arra szeretnék rávenni az emberiséget, hogy nosza, építsétek meg és gyertek el hozzánk!

Nem szeretnék többet elárulni a filmből, hátha valaki még nem látta. Tényleg nem érdemes kihagyni.

A filmet rendező Robert Zemeckis több mint két órás, rendkívül izgalmas filmet készített. A fordulatok, az újabb cselekményelemek pompás ütemben jönnek. Az intellektuális él akkor jön elő, amikor Arroway megismerkedik Joss tiszteletessel (Matthew McConaughey), aki teológiát végzett, de a cölibátus elől menekülő tudósforma, könyvszerző és elnöki tanácsadó lett. (Fura figura: vallásosnak, istenhívőnek mondja magát, azonban látszólag egyetlen felekezethez sem kötődik, és hát erkölcsileg sem emelkedik az átlag fölé, hiszen elég hamar egy ágyba kerül a világnézetileg másik oldalon álló csillagásszal.)

A színészek nagyon pontosan adják elő a típusokat, és ez nem csak a két főszereplőre igaz: James Wood a cinikus és kételkedő biztonsági tanácsadót, Tom Skerritt a képmutató, de néha őszinte törtetőt, vagy William Fitchner a vak tudóst. Meg kell említeni az egyetlen közhelyet is: a tudomány ellensége természetesen egy fehér bőrű, egzaltált külsejű és gesztikulációjú keresztény, és az egyetlen republikánus szenátor is jól fésült yuppie-ként szerepel.

636a7b3c-9a4e-fa19c0gx4zmdh4jpg

Így jutunk el a csillagokig.

A látvány nagyon üt, az utolsó fél óra, a találkozás jelenete torokszorítóan szépre sikeredett. A zeneszerző Alan Silvestri finom, érzelmekre ható muzsikát komponált, amelyben nem a súlyos hangok, hanem a finom zongorafutamok és visszafogott szimfonikus hangzás jeleníti meg az ember kapcsolat utáni vágyát és optimizmusát.

Az utolsó jelenetek egyike a bírósági meghallgatás. Gyönyörű a szerepcsere, a szkeptikus tudóstól kérdezik, hogy hisz-e mindabban, ami vele történt.

Az ember, aki igazi, érzelmes emberi viszony nélkül élte le addigi életét, végre kapcsolatba lép. “Az ürességet csak egyetlen dolog teszi elviselhetővé: a kapcsolat.” Egy idegen lény visszhangozza Carl Sagan gondolatát arról, hogy egyikünk sincs egyedül.

A végén a tudomány és a hit embere kezet nyújt egymásnak, példázva, hogy mindkettőre szükség van az igazság kutatásában – ahogy ezt Joss kifejti.

“Semmi sem történt.” – Vetik a főhős fejére a végén.

Ó, dehogynem. Személyes találkozás, empírikus bizonyítékok nélkül, amit belső meggyőződés és személyiségváltozás követ. Hit történt.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Eddig 3 hozzászólás érkezett.

  1. DBL szerint:

    Remek szellemiségű, bensőséges hangulatú cikk!
    Sajnos, hamarosan megjelenik Isten ostor(csapás)a, és komoly aggályait fogja kifejezni szellemisége,tartalmi harmóniája miatt…

    Csodálatos könyv és ragyogó film volt. Carl Sagant pedig, mint ismeretterjesztő tudóst, nagyon lehetett értékelni és szeretni…

    Jodie Fosterről pedig csak annyit, hogy pontosan olyan volt ebben a filmben, mint a legszebb japán kardok…kemény, gyönyörű, elképesztően hatékony csodafegyvere az értelemnek…

  2. nocadlee szerint:

    Kicsit zavarba hoz, hogy ezt a filmet is “Retrómozi”-ként látom viszont. Ennyire azért nem vagyunk öregek. :-)

  3. DBL szerint:

    De igen… :)

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon