Abban biztos vagyok, hogy mindenki hallott már a sebhelyes varázslótanoncról, de ismeritek-e orosz kuzinját, Tánya Grottert? Vagy hallottatok-e Kalkuttába vezető útjáról? Esetleg kínai kalandjairól? Bár abban biztos vagyok, hogy Heri Kóklerrel és az epekövével találkoztatok a könyvesboltok polcain. Harry Potter rövid idő alatt világméretű jelenséggé vált, ami rengeteg rajongót, kritikust, esetleg másolót szült. Így semmi sem mentette meg attól, hogy fanfictionök, paródiák vagy éppen konkrét átiratok szülessenek a történetei alapján. Ezek közül a legnagyobb port egy Oroszországban megjelent sorozat kavarta, mely Hollandiában egészen a bíróságig eljutott. Ebben a cikkben szeretném bemutatni ennek eredetét, szerzői jogi hátterét és kicsit az orosz helyzettel is foglalkozom.

Kicsoda egyáltalán Tánya Grotter?

A Tánya Grotter (Таня Гроттер) egy 2002-ben indult ifjúsági regénysorozat, melynek szerzője Dimitrij Jemec (Дмитрий Емец).

A regények hősnője, Tatjana Grotter, egy árva lány, aki egy anyajeggyel az orrán született, és akinek szüleit egy gonosz varázsló, Csuma-gyel-Tort (Чума-дель-Торт) megölte. A lány 11 éves korában a Tyibidohsz (Тибидохс) varázslóiskolába kerül, ahol nem csak varázsolni tanul, de meg kell küzdenie a gonosszal, akinek nevét nem szabad kiejteni.

Tánya Grotter

Tánya Grotter

A sorozat már tizenhat kötetnél jár, de mindenképpen érdemes megnézni a kötetek elnevezését: Tánya Grotter és a mágikus nagybőgő (Таня Гроттер и магический контрабас); Tánya Grotter és az el-eltűnő emelet (Таня Гроттер и Исчезающий Этаж); Tánya Grotter és az arany pióca (Таня Гроттер и Золотая Пиявка)…

A szerző időközben az egyik mellékszereplőnek, Metódiusz Buszlajevnek is külön szériát szentelt, aminek az orosz wikipédia adatai szerint legalább 17 tervezett kötete van.

Maga az eredeti sorozat hatalmas rajongótáborral bír, hivatalos honlapja van, még a Harry Potter-wiki is megemlíti. Az első kötetből csak 2003 elejéig több mint 100.000 példányt adtak el Oroszországban, ez a szám azóta bőven milliós nagyságrendű.

A jogi probléma

A cselekmény hevenyészett ismeretében, de akár már a cím olvastán felvetődhet az olvasóban, hogy Tánya Grotternek bizony elég sok köze van Harry Potterhez, bizonyos részeiben teljesen meg is egyezik a két történet. A hasonlóság természetesen a jogászok és a jogtulajdonosok figyelmét is felkeltette, így a Tánya Grotter hollandiai megjelenése nem várt problémákba ütközött.

A peres eljárásban született jogerős ítélet főbb rendelkezései az Iparjogvédelmi és Szerzői Szemle 2004. áprilisi száma alapján az alábbiak szerint szóltak:

„Az amszterdami Fellebbezési Bíróság 2003. november 6-án hozott ítéletében helybenhagyta az amszterdami Kerületi Bíróság 2003. április 3-án kelt döntését, amely megállapította, hogy az orosz Dimitrij Yemetz »Tanya Grotter és a bűvös nagybőgő« c. regényének holland fordítása a Harry Potter védjegy bitorlását jelenti.”

A bíróság alapvetően négy, a fellebbezésben megnevezett érvet vizsgált, amelyet a Tánya Grotter holland jogtulajdonosa, a Byblos BV fogalmazott meg fellebbezésében:

Az első kötet orosz címlapja

Az első kötet orosz címlapja

  •   az orosz regény világa nagyban eltér a Harry Pottertől, mert kevésbé végletes, sokkal árnyaltabb és reálisabb;
  •   „Rowling regénye Anthony Horowitz két korábbi fantáziaregényén alapszik, és így csak korlátozott szerzői jogra jogosít”;
  •   Tánya Grotter valójában paródia;
  •   a védjegybitorlás esetén pedig arra hivatkozott, hogy a HARRY POTTER nem volt védjegyeztetve.

Az amszterdami Fellebbezési Bíróság mind a négy érvet elutasította. Ítéletében kifejtette, hogy a regények összehasonlító elemzése kimutatta, hogy mindkét könyv többé-kevésbé ugyanazt a történetet meséli el, a szereplők helyzete, személye, háttere, jelleme hasonló, az összbenyomás az azonosságot, utánzást támasztja alá. Úgyszintén nem tartotta megalapozottnak a további érveket sem, így a Tánya Grotter regényeket Hollandiában a továbbiakban nem lehet forgalmazni, megjelentetni.

Ez nem a legelső pengeváltás volt a jogtulajdonosok között. A Warner Brothers és a Time Warner már 2003 elején perrel fenyegette az orosz Ekszmo (Эксмо) kiadót, mivel álláspontjuk szerint a Tánya Grotter nem más, mint a Harry Potter plágiuma. Az oroszok már ekkor elutasították ezeket a felvetéseket, mivel szerintük Jemec műve az orosz kultúrán és tradíciókon alapul, így egyértelmű különbséget lehet tenni a két mű között.

De mi is az a plágium?

A tavalyi év után szinte biztosnak vehető, hogy Magyarországon nincs olyan személy, aki ne hallotta volna a plágium szót. Bár magát a fogalmat a hatályos jogszabályok nem tartalmazzák, történetileg az könnyen meghatározható.

Az ELTE egyik tanszékének közleménye viszonylag precízen megadja ennek a kategóriának a lényegét:

„Plágiumnak minősül minden olyan más szerzőtől átvett tartalom felhasználása, amelynek forrását az írásbeli vagy szóbeli munkában a szóban forgó munka szerzője nem jelzi egyértelműen. […]

Plágiumnak minősül az is, ha valaki sajátjaként tüntet fel olyan munkát, amelynek más a szerzője (pl. teljes dolgozatok, egyéb munkák másolása, ellenszolgáltatásért cserébe elkészíttetett bármilyen írásbeli vagy szóbeli anyag). […]

Minden esetben a plágium vétségét követi el az, aki az adott tartalmat a megfelelő hivatkozás nélkül szó szerint, vagy részlegesen idézi, átfogalmazza, összefoglalja, vagy más nyelvből fordítja.”

Alapvetően azt tekinthetjük tehát plágiumnak, amikor más szerzőtől veszünk át tartalmat akár szó szerint, akár átfogalmazásban, úgy, hogy ennek tényét és a szerző személyt nem tüntetjük fel az elkészült műben.

Harry Potter 6. kötetének orosz címlapja

Harry Potter 6. kötetének orosz címlapja

Mint említettem, a szerzői jogról szóló 1999. évi LVXXVI. törvény (továbbiakban: Sztv.) nem ad ilyen egzakt meghatározást és nem is beszél ilyen értelemben plágiumról. A hatályos hazai szabályozás meghatározza a szerzői jogi védelem alá eső alkotásokat, legyenek azok akár az irodalom, tudomány vagy művészetek köréből valóak. Megadja továbbá a szerző fogalmát mind egyes, mint társzerzők (illetve szerzőtársak) esetében.

Ezen túlmenően a szerzőket megillető jogokat két csoportja bontja: személyhez fűződő és vagyoni jogokat határoz meg.

Az első körbe tartozik a mű nyilvánosságra hozatalához, a név feltüntetéséhez kapcsolódó jogok, valamint a mű egységének védelme.

A vagyoni jogok körében határozza meg a törvény a többszörözés, a terjesztés, a nyilvános előadás, a nyilvánossághoz közvetítés sugárzással vagy másként, a sugárzott műnek az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával a nyilvánossághoz történő továbbközvetítése, az átdolgozás, valamint a kiállítás jogát. A törvény alapvető előírása, hogy a fenti jogok csak a szerző (vagy szerzők) engedélyével, hozzájárulásával gyakorolhatóak.

A magyar szabályozás alapvetően nem ismeri az angolszász jogrendszerekben használt „public domain” és „fair use” intézményét, de legalábbis semmiképpen nem azzal a tartalommal. Az Sztv. 34.§-ába foglalt „szabad felhasználás” intézménye lazít ugyan a fenti szigorúságon, de csak szűk körben ad engedély nélküli felhasználást, elsősorban az idézés, valamint az iskolai oktatás és tudományos kutatás céljára történő átvétel és átdolgozás jogintézményeivel.

A jogszabály alapján egyrészt mindenféle idézés, átvétel csak korlátok között érvényesülhet, másrészt hogy sok jogszabályi fogalmat igazából a bírói gyakorlat tölthet ki tartalommal, hiszen pl. az idézés mértékét meghaladó átvétel terjedelmét csak így lehet meghatározni. Lényeges rendelkezés az is, hogy a szabad felhasználás lehetőségét nem lehet kiterjesztően értelmezni.

A fenti rendelkezések megszegése esetén polgári jogi és büntetőjogi felelősségre vonásnak is helye lehet a vonatkozó rendelkezések alapján (többek között kártérítés is kérhető).

Fontos kiemelni, hogy a szerzői jogi védelem szempontjából fontos szerepet töltenek még be a különböző nemzetközi egyezmények, szerződések, amelyekhez Magyarország csatlakozott.

A szerző, Dimitrij Jemec

A szerző, Dimitrij Jemec

A legfontosabb ilyen egyezmény az 1886-os Berni Egyezmény, amelynek szabályait kiegészítésekkel a későbbi megállapodások is elismerik (Magyarország az 1922. évi XIII. törvénycikkel hirdette ki).

Alapvető rendelkezése szerint azon szerzői művek, amelynek szerzője az egyezménnyel létrehozott Unió valamennyi államának állampolgára, továbbá akinek szerzője nem ilyen állampolgár, az Unióban megjelent bármely műve kapcsán, védelmet élveznek. A védelem terjedelme pedig akként szól, hogy a mű a megjelenés országában irányadó jogszabályok szerint a belföldiekkel azonos védelmet élvez.

Fontos szabályokat tartalmaz még a WTO-t létrehozó 1994. évi Marrakesh-i egyezmény, mely a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi szabályozásáról szóló ún. TRIPS egyezményt is magában foglalja, valamint az 1996. december 20-án a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) által megrendezett diplomáciai értekezleten elfogadott Szerzői Jogi Szerződés (WIPO Copyright Treaty), amely elsősorban az információtechnológia fejlődésére próbált választ adni (hazánkban az 1998. évi IX., valamint 2004. évi XLIX. törvénnyel kerültek kihirdetésre).

Dr. Nagy Zsanett „A szerzői jogok és nemzetközi védelmük” címmel a Jogi Fórumon megjelent tanulmánya a fentieket túl azért leszögezi, hogy „a nemzetközi szerzői jogvédelem sajátossága, hogy a szerzői jog- és cselekvőképesség elismerése világszerte territoriális hatályú maradt.” Azaz jogsértés esetén a Berni Egyezmény rendelkezései szerint a jogsértés helye államának jogát kell alkalmazni. Tehát, amelyik állam nem csatlakozott az idézett megállapodásokhoz, ott a szerzői jogok alkalmazása akadályokba ütközhet.

Mi a helyzet Oroszországban?

Ez utóbbi tényező különösen fontos Oroszország esetében: az ottani szerzői jogi szabályozás ugyanis vitatható nemzetközi jogi szemmel. Eleve érdekes az a tény, hogy az ország nem csatlakozott valamennyi, a szerzői jogi szabályozás szempontjából lényeges egyezményhez, azok szabályozása így rájuk nem irányadó.

Azért is nehéz a fellépés a szellemi alkotásokhoz fűződő jogsértésekkel kapcsolatosan, mivel előfordult olyan eset, mikor az orosz bíróságok azt állapították meg, hogy a hazai joguk szempontjából nem volt jogszabálysértő magatartás (ez történt az AllofMp3.com internetes áruház esetében is – persze az más kérdés, hogy a későbbiekben hogyan sikerült ellehetetleníteni az oldal működését).

2012-ben az Orosz Föderáció azonban csatlakozott a Világkereskedelmi Szervezethez (WTO), amelynek értelmében különösen komoly intézkedések szükségesek a szerzői jogok területén is, ahogyan ez már az előzetes tárgyalások kapcsán előtérbe került. „Az orosz hatóságoknak erélyesebben kell fellépniük a szerzői jogok védelmének érdekében, küzdeniük kell a korrupció ellen, és az orosz bürokráciában elterjedt jelenség felszámolását azzal kell biztosítaniuk, hogy felszámolják a korrupciót kiváltó okokat is.” (forrás: Szabó Erika Judit – Oroszország és a WTO; 2009)

Kép a Tánya Grotter számítógépes játékból

Kép a Tánya Grotter számítógépes játékból

Adolf Dietz már 2008-ban megjelent tanulmányában vizsgálta (amelynek magyar fordítása az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemlében jelent meg 2010-ben), hogy a 2006-ban aláírt, majd 2008-ban hatályba lépett új orosz Polgári Törvénykönyv szerzői jogokkal foglalkozó IV. része mennyiben felel meg a nemzetközi sztenderdeknek. Álláspontja szerint a szabályozás egyes pontjai ugyan modernnek tűnnek, azonban a napjainkban két legfontosabbnak minősülő terület, a szerzői jogi szerződések, valamint a közös jogkezelő szervekre vonatkozó rendelkezések továbbra sem elég korszerűek, továbbá strukturális szempontból is megkérdőjelezhető a rendszer.

Jelenleg tehát az mondható el, hogy a szerzői jog oroszországi szabályozása közel sem mondható annyira kidolgozottnak és precíznek, mint amilyen a nyugati államokban, csupán némi közeledés figyelhető meg. Így a holland döntéshez hasonló joggyakorlat kialakulása egyelőre még nem várható.

Persze ezek az adatok vajmi kevéssé befolyásolják a műélvezetet és a könyvek fogyását. Különösen akkor nem, ha tisztában vagyunk az orosz könyvpiac méreteivel és azzal a ténnyel, hogy egy moszkvai könyváruházban egy Potter-kötet 5.85 dollárba kerül, míg a Tánya Grotter csak 2.50 dollárba. Egy 2003-as adat szerint 6000 kiadó közel egymilliárd dolláros összforgalmat bonyolított le, ami magyar szemmel valóban elképesztő.

Márpedig ahol egy ekkora üzlet van, és ilyen rugalmas, legalábbis nyugati szemlélettel, a jogi szabályozás, ott a szerzői jogok esetleges megsértése miatt nem fognak a Névának menni a kiadók vezetői. Különösen akkor nem, ha az eladások és rajongói tábor is őket támogatja, valamint magának a jogi problémának sem egységes a megítélése még nemzetközi téren sem.

A jogi helyzet kritikája

Ugyanis több forrásból elhangzik az, hogy az orosz gyerekek és fiatalok sokkal jobban magukénak érzik Tánya alakját, mint Harryt: a globalizálódó világ helyett a saját nyelvi, szlengbeli és hagyományos sajátosságokat látják meg Jemec történetében, amit az angol eredeti nem tud megadni nekik.

Ugyanakkor a HVG írása szerint jogászkörökben sem értenek egyet a holland bíróság és a WTO által képviselt jogalkalmazási szigorral. A WTO országaiban általában tiltják, illetve hazánkhoz hasonlóan engedélyhez kötik az átdolgozásokat, és legfeljebb a paródiát engedik meg megjelenési formaként. Ahogy a cikk írja, „Az ellentábor szerint az idegen kultúrkörnyezetbe helyezett változatot kellő ismeretek híján a szerző nem is tudná megírni, ezért – a paródiához hasonlóan – ezt sem kellene tiltani, még ha az ilyesmi konkurenciát jelent is a kiadóknak.”

Más szakértők arra hivatkoznak, hogy az ilyen helyi változatok és fordításaik útján sokkal mélyebb betekintést lehetne nyerni a különböző országok, népcsoportok világfelfogásába, közvetlenebb információkat kaphatunk kultúrájukról.

Harry Potter 3. kötetének orosz címlapja

Harry Potter 3. kötetének orosz címlapja

Érdekes szempontokat vet fel két, amerikai jogászprofesszor által írt esszé. Dennis S. Karjala eredetileg 2004-ben előadott beszédében, amely később az Arizona State Law Journalban jelent meg, egyrészt azt elemzi, hogy mi a szerzői jogi védelem célja és a szerző meddig jogosult kizárólagosan rendelkezni egy általa teremtett világgal. A holland ítélet kritikájaként hozza fel azt, hogy szerinte Rowling könyve rengeteg hasonlóságot mutat Diana Wynne Jones Chrestomanci-krónikáival, nem kevesebbet, mint amennyi a Tánya Grotter esetében fennáll. A „copyright” célja álláspontja szerint nem az, hogy többet ne szülessenek többé varázslóiskolákat bemutató írások, a jogvédelem köre nem lehet ennyire széles. Ugyanakkor ő is hivatkozik azon helyi sajátosságokra, amelyek az ilyen művek létjogosultságát igazolják.

Tim Wu, a Columbia Jogi Egyetem professzora, aki korábbi írásaiban vizsgálta a WTO és a cenzúra esetleges kapcsolatát, 2003-as cikkében azt elemezte, hogy a helyi változatok nem érintik az eredeti mű egységét és minőségét, hanem egyfajta másodlagos „Potter-piacot” képeznek. A viszonyuk hasonló a McDonald’s és a Burger King esetéhez: tudjuk melyik volt előbb és lehetséges, hogy az új léte bevételkiesést okoz az előbb piacra lépőnek, de valahol ez is a szabad verseny lényege.

A történet utóélete

A holland bírói ítélet természetesen nem tántorította el Jemecet és továbbra is ontja magából a varázsvilág történeteit. Sőt, bele is szőtte meséiben a jogi hercehurca emlékeit, így lett Tánya szerelme, Gurij Pupper maga is sebhelyes, homlokán egy nagy ©-embléma csücsül. Felbukkannak még a történetben denevérszárnyas ügyvédek, valamint Gurij gonosz nagynénje, akinek nevét szintén szerzői jog védi, ezért nem lehet kimondani, sőt a vén szipirtyón kívül nem lehet senki más arcán sebhely, anyajegy vagy bármilyen jelzés, mert azt a jogvédelem nevében le lehet szedetni.

Úgyszintén nem volt ez akadály további szerzőknek sem: a magyar K. B. Rottring 2009-ig ontotta magából a gyomorforgató humor kedvelőinek paródiáit; a fehérorosz Porri Gatter, aki javítóintézetből szabadult és pálca helyett gránátvetőt használ, története négy kötetet megélt 2007-ig, hogy a számtalan egyéb feldolgozást, rajongói történetet ne is említsük. A lelkesedést és a mesélőkedvet jogi úton nem lehet megtörni, állapíthatjuk meg akár a történet tanulságaként.

Tánya Grotter léte és a hozzá kapcsolódó kérdések nemcsak arra alkalmasak, hogy rávilágítsanak az orosz jogi rendszer érdekességeire, hanem komoly kulturális kérdéseket is felvetnek. Megjelennek általa a globalizáció fontos problémái, a különböző kultúrák preferenciái és akár fennmaradásuk lehetősége is. Ugyanakkor maga a cikk készítése rámutatott számomra arra is, hogy mekkora területek vannak a világon, amelyekről csak nagyon kevés információval bírunk nyelvi vagy egyéb nehézségek okán, és megismerésükhöz, megértésükhöz számtalan kérdés tisztázása szükséges nemzetközi téren is.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: tudomány

Eddig 6 hozzászólás érkezett.

  1. brainoiz szerint:

    Remek összefoglaló. A gránátvetős Pori Gattert pedig azonnal a szívembe zártam.

    A fenti definíció szerint nem plágium, de azért a Gergő és az álomfogók esetében is eléggé, hát, letagadhatatlan az ihlet forrása, egyúttal teljesen illik rá a cikkben is emlegetett sajátosság az adott ország kultúrájára átgyúrt alapötlet, de javítson ki valaki, ha rosszul gondolom.

    (Kis baki: gondolom, a Jógi Fórum az jogi fórum :) )

  2. brainoiz szerint:

    izé, “az adott ország kultúrájára átgyúrt alapötlet” = az adott ország kultúrájára átgyúrt alapötletről

  3. makitra szerint:

    @brainoiz: A Jogi Fórum az Jogi Fórum, mert tulajdonnév :) (http://www.jogiforum.hu/)

    Nem szerettem volna véleményt mondani, mert nem vagyok bíróság (csak egyszerű mezei jogász), de mint láthatod, az eltérő jogrendszerek máshogy értelmezik a plágium kérdését, ezért nem egyszerű a válasz. Ami a hollandoknál plágium, az nálunk nem feltétlenül az. A cikk célja inkább a kérdéskör összefoglalása volt :)

  4. brainoiz szerint:

    makitra: ezt én tudom, ellenben a cikkben Jógi Fórum van, hosszú ó-val, ami egészen más :)

  5. makitra szerint:

    @brainoiz: Kösz, ezt benéztem :D

  6. dbl szerint:

    Mi a probléma a Jógi Fórummal?
    Egy diszkriminációmentes felületen ez teljesen életszerű… :)

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon